BH 2013.4.100 Önmagában az a tény, hogy a választottbíró és a fél, illetve a fél jogi képviselője azonos ügyvédi kamara tagja, nem minősül a választottbíró részéről feltárás alá eső kötelezettségnek. Ennek elmaradása a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétséget.

Az International Bar Association (IBA) nemzetközi választottbírósági eljárásokra kidolgozott irányelvének rendeltetése, hogy segítséget nyújtson elsősorban a választottbírák számára annak eldöntésénél mikor kell visszautasítaniuk a bíróvá jelölésüket, a felekkel fennálló mely kapcsolatuk az, amelyet fel kell tárniuk. Segítséget nyújthat továbbá a bíróságok számára is annak megítélésében, hogy egy kapcsolat feltárásának elmaradása a tisztességes, "fair" eljárás követelményeibe ütközik-e. [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 17. § (1) bek., 55. § (1) bek. e) pont].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék P.21607/2011/17., Kúria Gfv.30037/2012. (*BH 2013.4.100*)

***********

A felperes mint vevő és az alperesek mint eladók - a választottbírósági eljárás többi alperesével - 2007. október 1-jén adásvételi előszerződést, majd 2007. december 28-án adásvételi szerződést kötöttek az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra, az ingatlanok együttes vételárát 1 358 554 064 forintban határozva meg.

A szerződésből eredő jogvitáik elbírálására az adásvételi szerződésben kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) hatáskörét, azzal, hogy az a saját eljárási szabályzata szerint jár el.

A felperes 2009. április 3-án benyújtott keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze egyetemlegesen a jelen per alpereseit visszajáró első vételárrészlet, illetve visszajáró előleg jogcímén 124 660 517 forint és ennek kamatai megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján érdekmúlás bizonyítása nélkül el lehet állni a szerződéstől. Miután az alperesek jogszavatosságot vállaltak az adásvételi szerződésben, melyet nem teljesítettek, ezért jogszerűen állt el a szerződéstől, melynek következtében az visszamenőleges hatállyal szűnt meg, így a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Álláspontjuk az volt, hogy a felperes elállása jogszerűtlen, mert arra csak a szerződésben megszabott határidőn belül lett volna lehetősége.

A felek által jelölt választottbírák és az általuk megválasztott elnök nyilatkoztak a jelölésre és megválasztásukra, kijelentették, hogy a felektől függetlenek és nincs tudomásuk olyan körülményről, amely az ügyben való pártatlanságukat vagy függetlenségüket sértené.

Az első választottbírósági tárgyaláson az alperesek által jelölt választottbíró bejelentette, hogy az Sz.-i Tudományegyetemen dolgozik, mint ahogy a perbeli III. rendű alperes is. Különböző karokon tevékenykednek, a választottbíró az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, míg a III. r. alperes a Természettudományi Karon dolgozik.

A tárgyalási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: "Felperesi jogi képviselő saját kezdeményezésére előadja, hogy "Dr. Sz. I. választottbíró által előadottakkal kapcsolatban kifogást nem teszünk, tekintettel arra, hogy bejelentését nem olyannak tekintjük, amely a választottbíró függetlenségével és pártatlanságával összhangban nem álló körülményre utalna."

A Választottbíróság ítéletével a jelen ügy VI., VII., VIII. és IX. rendű alpereseit az egyenként meghatározott pénzösszegek megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt a felperes nyújtott be keresetet, melyet elsősorban a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés c) pontjára alapított, arra hivatkozva, hogy nem volt képes előadni az ügyét.

Másodlagosan a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással terjesztette elő a keresetet azzal az indokkal, hogy a Választottbíróság ítéletében egyértelműen az alperes eladók érvelését, állításait fogadta el a tényállás alapjául, ezzel a Választottbíróság megszegte a Vbt. 11. §-ában és az Eljárási szabályzata (Vbesz.) 4. § (3) bekezdésében meghatározott függetlenség és pártatlanság követelményét.

Állította továbbá, hogy az alperesek által jelölt válasz-tottbíró nem tett eleget a Vbt. 17. § (1) bekezdésében írt feltárási kötelezettségének, mert nem közölte a felekkel, hogy azonos ügyvédi kamarában tag a II. r. alperessel és az alpereseket képviselő valamennyi ügyvéddel. Nem tett nyilatkozatot arról sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági Tudományok Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja az alpereseket képviselő egyik ügyvéddel együtt, továbbá nem jelentette be, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Sz.-i Akadémiai Bizottsága Jogi Szakbizottságának tagja, míg az Akadémiai Bizottság elnöke a III. r. alperes. Miután az alperesek által jelölt választottbíró az eljárás folyamán teljes körűen nem tett eleget a feltárási kötelezettségének, ezért a választottbíróság eljárása a Vbt.-be és a Vbesz. rendelkezéseibe ütközött. Harmadsorban a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, azt állítva, hogy az a közrendbe ütközik.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az általuk jelölt választottbíró a Vbt. által szabályozott közeli kapcsolatát az első tárgyaláson feltárta a felek előtt, ezt a felperes tudomásul is vette. Alaptalan az az érvelés, hogy az Sz.-i Ügyvédi Kamarai tagságot közeli kapcsolatként lehet értékelni, miután a kamarának több mint 500 aktív tagja van. Ez a tagság vonatkoztatható a felperes által jelölt választottbíróra is, aki szintén ügyvéd foglalkozású. A közeli kapcsolat és az elfogultság megállapítására nem alkalmas az alperesek által jelölt választottbíró és az egyik jogi képviselő akadémiai tagsága, továbbá az egyik alperessel közös akadémiai bizottsági tagság sem. A Magyar Tudományos Akadémiának, mint köztestületnek több mint 14 000 tagja van, így az erre való hivatkozás, mint feltételezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy elsődlegesen a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenségi okot kellett vizsgálnia, mert ha e körben a jogszabálysértés megállapítható, a többi érvénytelenítési ok vizsgálatára nem is kerülhet sor.

A Vbt. 17. § (1) bekezdése alapján részletesen kifejtette, hogy a feltárási kötelezettség célja megismertetni a felekkel azokat az objektív körülményeket, amelyek jogos kétségeket ébreszthetnek a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében. Ha a választottbírák a felekhez fűződő - akár igen szoros - kapcsolatukat feltárják a felek előtt az eljárás kezdetén és a felek ezt tudomásul véve nem kérik a választottbírák lemondását, a továbbiakban már erre az okra hivatkozással nem élhetnek kizárási indítvánnyal, illetve nem kérhetik az ítélet érvénytelenítését, miután a feltárt kapcsolat tudatában fogadták el a választottbírók eljárását.