A Győri Törvényszék Mf.20127/2016/3. számú határozata megbízási díj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 50. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.549/2014/14., *Győri Törvényszék Mf.20127/2016/3.*, Kúria Mfv.10720/2016/5.

***********

Győri Törvényszék

2.Mf.20.127/2016/3. szám

A Győri Törvényszék Szakszervezet 1. (képviseletében: Személy 1. elnök, ...) által képviselt ... (...) felperesnek dr. Kocsis Ferenc jogtanácsos Megye 1. (...) alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2016. évi január hó 12. napján 5.M.549/2014/14. sorszám alatt hozott ítélet ellen alperes részéről 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A 59.400 (ötvenkilencezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 3.405 (háromezer-négyszázöt) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével az ... II. fokú határozat megbízási díjra vonatkozó részét, a Megye 1. vezetője I. fokú határozata megbízási díjra vonatkozó részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, kötelezte alperest 742.080 Ft megbízási díj és kamati, 2.710 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította.

Ítéletében - a Hszt. 50. § (1) bekezdése kapcsán - rögzítette, hogy a perben nem volt vitás, hogy felperes az általa peresített tárgyidőszakban ellátta az eredeti segédelőadói munkakörét az őrzött szálláson, és emellett munkáltatói utasításra további feladatokat is végzett az alperes által becsatolt kimutatás alapján. A felek előadása azonban eltért arra vonatkozóan, hogy melyek voltak ezek a feladatok. A bíróság azt állapította meg, hogy felperes eredeti segédelőadói munkaköre mellett ellátott további feladatokat is, ügyeletesként 1680 órát, ügyeletes-helyettesként 1584 órát teljesített a peresített időszakban. Tanú 1. tanú úgy nyilatkozott, hogy felperes szolgálati csoportvezetői feladatokat látott el ténylegesen a peresített tárgyidőszakban. Dr. Tanú 2. tanúként előadta, hogy felperes ügyeletesi feladatokra volt vezényelve, ugyanakkor azt is mondta, hogy felperes szolgálati csoportvezetői feladatokat nem látott el, hanem ügyeletesi feladatokat, azonban azt is előadta, hogy azért bízták meg felperest ügyeletesi feladatokkal, mert kevés szolgálati csoportvezetői munkakörű beosztott állt rendelkezésre. Peradat volt, hogy felperes az általa peresített tárgyidőszakot követően eredeti segédelőadói munkaköre mellett csoportvezetői feladatok elvégzésére kapott megbízást, s ezért megbízási díjat fizettek részére az illetményalap 30%-át kitevő mértékben, majd pedig 2014. augusztusától csoportvezetői munkakörbe került.

Utalt arra a bíróság, hogy bár alperes kimutatása ügyeletesi, ügyeletes-helyettesi feladatok végzéséről szólt, ez tartalmában a csoportvezetői feladatokat is jelentette, felperes előadásával egyezően Tanú 1. tanú így nyilatkozott, dr. Tanú 2. vallomása pedig ellentmondásos volt e tekintetben.

Rámutatott a bíróság arra, hogy a felperes által támadott munkáltatói határozatok is nemcsak felperes által végzett ügyeletesi, hanem csoportvezetői feladatokról beszélnek. E többletfaladatok mértéküket tekintve a peresített tárgyidőszakban 3264 órát tettek ki. A bíróság a 32 hónapot havi 168 óra munkaidővel (3570 óra a 32 hónapra vetítve) vette alapul, ehhez képest a 3264 óra, amit felperes többletfeladatok végzésével töltött eredeti munkaköre (segédelőadói) mellett jelentős mértékűnek tekinthető (kb.61%). Nem tartotta elfogadhatónak alperes érvelését, hogy felperes segédelőadói munkaköri leírása 4.a.k. pontja alapján ezeket a többletfeladatokat a segédelőadói munkakörén belül volt köteles ellátni munkáltatói utasításra, mivel a bíróság szerint ez egyáltalán nem eseti jellegű volt, hanem jelentős többletfeladatként jelentkezett felperes terhére, az éveken keresztül munkáltatói utasítás alapján felperes által folyamatosan elvégzett tényleges többletszolgálatot jelentő feladatellátás a bíróság megítélése szerint jogszerűen díjazás nélkül nem maradhat. Felperes tehát megbízási díjra jogosult, mely összeg meghatározásakor a bíróság mérlegelte, hogy felperes 100%-os igénye eltúlzott, az illetményalap 60%-ának megfelelő mértékű megbízási díjat azonban megállapíthatónak látta. Figyelemmel volt arra, hogy felperestől az általa végzett többletfeladatok nagyobb felelősséget igényeltek.

Az ítélet ellen alperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan annak részbeni megváltoztatását, a megbízási díj 336.250 Ft-ra történő leszállítását kérte.

Sérelmezte, hogy a bíróság Tanú 1. tanú vallomását alperes terhére értékelte, noha a tanú határozottan kijelentette, hogy az ügyeletesi feladat részét képezte felperes munkakörének. A tanú azt is elmondta, hogy a segédelőadó még abban az esetben is felel a rábízott állományért, amikor ügyeletesi feladatokat nem lát el. Álláspontja szerint alperes jogszerűen hivatkozott a per során végig arra a körülményre, mely szerint felperes a saját munkaköri feladatait végezte, melyért megbízási díj nem jár. A bíróság kijelentette, de nem jelölte meg, miért tartotta az őrzött szállás vezetőjének nyilatkozatát ellentmondásosnak. A bíróság kirívóan okszerűtlen következtetéssel jutott arra, hogy az ügyeletesi feladatkör ellátása önmagában jogfalapot teremt a megbízási díj iránti igényre. Nem vitatottan felperes 2014. április 1-től augusztusig a segédelőadói feladatköre mellett ellátta a szoláglati csoportvezetői feladatokat is, melyre tekintettel az illetményalap 30%-ában megállapított havi összegű megbízási díjban részesült. Álláspontja szerint csak az ügyeletesi feladatkör ellátása nem vehető alapul 29 hónapra vonatkozóan. Felperes nem vitatottan ügyeletes helyettesi feladatkört (1584 óra) is ellátott, mely egyébként szintén része a saját munkakörének, de többletfeladatnak nem tekinthető, ha még mellette ugyanazon munkaidőben más személy ügyeletesként, azaz a csoportvezető is dolgozott. A jogalapot tekintve nincs jelentősége annak, hogy felperes mennyi órát töltött ügyeletesi feladatokkal, mivel igénye csoportvezetői megbízási díjra vonatkozott, az ügyeletesi feladatkör pedig a saját munkakörének része. Nincs olyan jogszabály, munkáltatói utasítás, mely szerint ügyeletesi feladatkört csak szoláglati csoportvezető beosztású személy láthat el. A bíróság a Hszt. 50. § (1) bekezdését tévesen alkalmazta. Álláspontja szerint olyan beosztásra, ami nem létezik, díjat nem lehet megállapítani.