BH 2001.9.414 A becsületsértés vétségét nem alapozza meg a terheltnek - mint munkáltatónak - a munkaügyi vita során a beosztottjához intézett írásbeli felszólítása, amely nélkülözi a becsmérlő, gyalázkodó jelleget, és az abban foglaltak a munkajogi kereteket sem lépik túl [Btk. 180. § (1) bek. a) és b) pont].

A kerületi bíróság az 1998. december 2-án kelt végzésével a terheltet becsületsértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A megállapított tényállás lényege a következő.

A magánvádló 1996. augusztus 1. napjától menedzserként dolgozott az I. Kft.-nél. 1996. szeptember elején a magánvádló több munkatársával vidéken a vállalat telephelyén termékismertetőt tartott az I. Kft. képviseletében. Ennek anyagát a vállalat vezetője videofelvételen rögzítette, majd egy példányt felajánlott a magánvádlónak és társainak, akik azt Budapestre felhozták. A kazettáról tudomást szerzett az I. Kft. ügyvezető igazgatója, a terhelt is, aki abban a hiszemben eljárva, hogy a felvétel kifejezetten az I. Kft. részére készült, kérte annak átadását a magánvádlótól és munkatársától. Nevezettek az ügyvezető igazgató többszöri felszólításának nem tettek eleget. A vádlott ezután 1996. szeptember 27-én feljegyzést készített, amelyben többek között a következő mondat szerepelt: "Ismételten kérem a K. Vállalatnál felvett videófelvétel átadását, mely cégünk tulajdona, így eltüntetése lopásnak minősül."

Ezt a feljegyzést a magánvádlón kívül megkapta a Kft. munkaügyi osztálya, a magánvádló közvetlen főnöke és a cég norvég társtulajdonosa is.

A magánvádló 1996. október 25-én a magánindítványát előterjesztette. A jogi indokolás szerint a terhelt - függetlenül a magánvádló tényleges munkaköri mulasztásától - olyan kijelentést tett az írásbeli figyelmeztetésben, amely minden alap nélkül lopással vádolta - ha csak áttételesen is - a magánvádlót. Mindez a magánvádló tekintetében megszégyenítő, túllép a jogos bírálat keretein. Ezáltal a sértett munkakörének ellátásával kapcsolatos becsületsértő kifejezésnek minősül, amelyet a kézbesítés módja és címzettei alapján nagy nyilvánosság előtt elkövetettként kellett értékelni.

Mindezek alapján megállapította, hogy a terhelt a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott becsületsértés vétségét elkövette, s ezért vele szemben az említett intézkedést alkalmazta.

A másodfokon eljárt bíróság az 1999. november 19-én kelt ítéletével az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a terheltet a becsületsértés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintve eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Hangsúlyozta, hogy a magánvádló munkaköri kötelezettségének teljesítése kapcsán készült a videófelvétel, így azt munkahelyi vezetőjének, - a vádlottnak - mindenféleképpen át kellett volna adnia, a magánvádló azonban ezt nem tette meg. A terhelt kellő alappal vonhatott le olyan következtetést, miszerint a kazetta az I. Kft. tulajdona. Így a részéről készített feljegyzés sérelmezett kitétele társadalomra veszélyesség hiányában nem bűncselekmény. Abban a terhelt egyébként sem állította, hogy a magánvádló ellopta a kazettát, csupán figyelmeztette őt, hogy a cég tulajdonában levő kazetta eltüntetése lopásnak minősül. Ezért a terheltet bűncselekmény hiánya okán felmentette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen - törvényes határidőn belül - 2000. február 17-én a magánvádló jogi képviselője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Annak indokolása szerint a másodfokú bíróság a tényekkel ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a kazetta az I. Kft. tulajdona. A feljegyzés fogalmazása a becsület csorbítására alkalmas, az több személy tudomására jutott. Így a vádlott felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.