BH+ 2003.4.178 A bérbeadó nem az írásbeli felszólításban közölt, a bérfizetésre nyitva álló nyolc napos határidő leteltéig, hanem e határidő letelte után további nyolc napon belül élhet a bérfizetés elmulasztása miatti felmondási jogával [1993. évi LXXVIII. tv. 23. § (1) bek., 25. § (1) bek., 31. § (1) bek., 36. § (1) bek.].

Az alperes az önkormányzati tulajdonban lévő perbeli helyiség bérlője.

A felperes a keresetében az alperes kötelezését kérte a perbeli ingatlan kiürítésére arra hivatkozással, hogy a helyiségbérleti jogviszonyt a bérleti díj nem fizetése miatt 1999. december 31. napjára felmondta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy a bérleményt 15 napon belül ingóságaitól kiürítve, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban bocsássa a felperes rendelkezésére, és megállapította, hogy az alperes maga köteles az elhelyezéséről gondoskodni. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek között határozatlan időre szóló helyiségbérleti jogviszony jött létre. Az alperes nem vitatta, hogy 1998 februárjától nem fizette meg a havonta esedékes bérleti díjat, ennek folytán a bérbeadó jogszerűen közölt, érvényes felmondásával a bérleti szerződés megszűnt és az alperes köteles a bérelt helyiséget átadni a felperesnek; elhelyezésére pedig szerződéses megállapodás hiányában nem tarthat igényt.

Az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította megfelelően a felek közötti bérleti jogviszony fennállását, mert olyan szerződést csatolt, amelyet a felperes nem írt alá, és az elsőfokú bíróság egy korábbi per anyagából ítélkezett. Nem vette figyelembe, hogy a perbeli ingatlan üres, az alperes a kulcsokat már átadta a felperesnek és elhelyezési igénye nem is volt. Nem határozta meg továbbá a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapot feltételeit sem, értékelve a bérbeadó e körbe eső mulasztásait.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a felmondás érvénytelen, mert a felperes elmulasztotta a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a felmondás gyakorlására nyitvaálló nyolc napos határidőt. Az alperes a megállapított tényállás szerint a lakbérfizetésre vonatkozó felszólítást 1999. november 10. napján vette kézhez. A másodfokú ítélet indokolása arra utal, hogy a nyolc napos határidő 1999. november 18-án lejárt, a felperes ezzel szemben csak az 1999. november 19-én kelt és az alperes által 1999. november 22-én átvett levelében mondta fel a bérleti jogviszonyt.