A Kúria Mfv.10116/2015/1. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 272. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.116/2015/6.

A Kúria a dr. Moskovits Károly ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.290/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.164/2014/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. december 2. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.164/2014/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes pénzügyi előadó jogviszonyát az alperes 2011. március 7-én kelt felmentéssel - indokolás nélkül - megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján.

A felperes a többször módosított keresetében a felmentés jogellenességére, rendeltetésellenességére, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozással terjesztette elő igényét. Ezen túlmenően 17 napi szabadságmegváltást kért, és 2 havi végkielégítés megfizetését igényelte az alperestől, mivel álláspontja szerint a 4 havi összeg helyett mindössze 2 havi végkielégítésben részesítették.

A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.290/2012/6. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen a felperesnek bruttó 152.235 forintot, valamint ezen összeg kamatát. Egyebekben a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte.

Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a hatályos és alkalmazandó Ktv. 17. § (1) bekezdése alapján járt el, a felmentés nem ütközött az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány), az Alaptörvény, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) rendelkezéseibe.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az alperes nem sértette meg az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) irányadó 4. §-át, eljárása nem volt rendeltetésellenes. Megállapította továbbá, hogy a felperes nem valószínűsített olyan tulajdonságot, amely alapján a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §-a alapján a terhére a hátrányos megkülönböztetés megállapítható lenne.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a felperes részére a 17 napra járó szabadságmegváltás nem került kifizetésre, ezért ennek összegét kamataival együtt az alperesnek viselnie kell.

Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes már 2011. március 7-én kelt felmentésével szüntette meg, és április 7-étől június 7-éig mentesítette a munkavégzés alól. A felmentésben tájékoztatták az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 20/A. § (1) bekezdése alapján arról, hogy a felmentési idejének tartamára beleegyezésével tartalékállományba helyezik. Felhívták a figyelmét, amennyiben ehhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére lesz jogosult. A felperes a felmentés 2011. március 7-én történő közlése után a jogviszonyt megszüntető dokumentumok aláírását megtagadta, amelyet maga is elismert. A bíróság álláspontja szerint semmi nem tiltja, hogy a felmentést és a tartalékállományba helyezést egy dokumentumban rögzítsék. A felperesnek felróható az a magatartás, hogy a részére kézbesíteni kívánt dokumentumot nem vette át, így azt nem olvasta el figyelmesen.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.164/2014/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Európai Unió Bírósága döntése szerint az ügyben nem az uniós, hanem a nemzeti jogszabály az irányadó. A Ktv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre, ezért nincs jelentősége annak a nemzeti törvénynek, amellyel Magyarországon az Európai Unió Alapjogi Chartája kihirdetésre került (2007. évi CLXVIII. törvény).

Az Alkotmánybíróság 29/2011. (IV.7.) AB határozata a Ktv. 17. § (1) bekezdését a jövőre nézve semmisítette meg. A 35/2012. (VII.17.) AB határozata 2011. április 8-ától hatálytalan rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló kérelmeket elutasította.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak az Mt. 4. és 5. § megsértésére vonatkozó álláspontját.

A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság azt is helytállóan fejtette ki, hogy a felperes nem tett nyilatkozatot arra nézve, miszerint a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárul-e. Szóban a felmentés tartalma vele közlése került, a tartalékállományba helyezés lehetőségére a figyelmét felhívták. A felperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 3. §-a alapján a feleket együttműködési kötelezettség terheli. Ez azonban a munkavállalóra is irányadó, aki saját felróható magatartása miatt nem nyilatkozott arról, hogy a törvény adta lehetőséggel él-e.

A munkáltatónak nem volt jogszabályi kötelezettsége arra, hogy külön okiratban adjon tájékoztatást a felperesnek a tartalékállományba-helyezéshez való hozzájárulás lehetőségéről, illetve arról, hogy az milyen következményekkel jár.

Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a szerint okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő, a keresetnek helytadó döntés meghozatalát kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.

Álláspontja szerint a Ktv. 17. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, a 70/B. § (1) bekezdése szerinti munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. § (1) bekezdésében lévő bírósághoz fordulás jogát, és az 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot sérti. Emellett a Ktv. említett rendelkezése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a 12. cikket, a XXIII. cikk (8) bekezdését, a 28. cikk (1) bekezdését és a 2. cikket, emellett az Alapjogi Charta 30. cikkébe ütközik, közvetve sérti az Európai Szociális Charta 24. cikkét.