A Kúria Mfv.10147/2015/1. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 177. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Télen, lefagyott betonfelületen történő elcsúszás esetén jogszerűen értékelték a munkavállaló balesetben történő közrehatását 20%-osnak, ha az ő munkaköri feladata is volt a síktalanítás, illetve az adott időjárási viszonyok mellett nem közlekedett körültekintően annak ellenére, hogy a csúszásveszélyre tábla is figyelmeztetett. 1992. XXII. Tv. 174. § (1), 1992. XXII. Tv. 177. § (1)

***********

Mfv.I.10.147/2015/6.

A Kúria a dr. Kiss Vilmos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Király László ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.469/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.720/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.720/2014/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott azon rendelkezését, amellyel a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.469/2012/32. számú ítéletének nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta -az illeték- és perköltségviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően- hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú ítélet nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja, annak tőkeösszegét 3.000.000 (hárommillió) forintra felemeli, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyja. A jogerős ítéletet egyebekben nem érinti.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 86.300 (nyolcvanhatezer-háromszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket, valamint 201.500 (kettőszázegyezer-ötszáz) forint kereseti, 96.000 (kilencvenhatezer) forint fellebbezési és 120.000 (egyszázhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 230.000 (kétszázharmincezer) forint és 62.100 (hatvankétezer-egyszáz) forint áfa együttes elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felperes keresete az alperesnél fennállt munkaviszonyával összefüggésben keletkezett vagyoni kár, 4.000.000 forint nem vagyoni kár és kamata megfizetésére irányult az alperes marasztalási összegre vetített 15 %-ot kitevő ügyvédi munkadíj áfával növelt összegű perköltség megfizetésére kötelezésével.

A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33. sorszám alatt kijavított 1.M.469/2012/32. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 1.800.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek 2009. január 4-étól járó törvényes késedelmi kamata, valamint 358.035 forint költségtérítés és ennek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy mindegyik fél viseli a saját perköltségét. Kötelezte az alperest kereseti illeték, és előlegezett költség megfizetésére.

Az irányadó tényállás szerint a felperes 2008. februártól állt az alperes alkalmazásában. 2009. január 3-án a munka befejezésével 22 óra 30 perc körül a fejőházból az öltözőbe indult átöltözni, azonban a bejárati ajtón kilépve a betonfelületen elcsúszott, és sérülést szenvedett. Az alperesnél e napon síkosságmentesítés történt, melynek elvégzése a felperes munkaköri feladatát is képezte. A síkosságmentesítő anyag a tejház bejárati ajtajától körülbelül 2 méterre volt elhelyezve. A bejárati ajtón jól látható feliratot helyeztek el azzal, hogy "vigyázz, csúszós felület!".

A felperes baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodása a gyöki tüneteket is okozó ágyéki IV. és V. porckorongsérv, valamint az első műtéti beavatkozás szövődményeként fellépő postlaminectomias syndroma eredményeként 35 %.

A felperes három gyermek neveléséről gondoskodik, akik közül a legidősebb a felperes élettársa előző kapcsolatából, a közös gyermekeik pedig 2001-ben és 2009-ben születtek, a legfiatalabb a balesetet követően. A felperes élettársa 2009. júliusában kétoldali tüdőembóliát illetve tüdőinfarktust kapott, amely okán a felperes nővére segített a gyermekek nevelésében és a háztartási feladatok ellátásában.

Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye alapján rögzítette, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy a kijárat előtti betonfelület eljegesedhet, ha az épületből a takarítás során a víz kikerül, de erre a bejárati ajtón figyelmeztető tábla is felhívta a figyelmet. A baleset kivizsgálása során azonban nem lehetett megállapítani, hogy az alperesnél a síkosságmentesítés melyik anyaggal történt, de a szakvélemény szerint a takarmánysóbaleset napján tapasztalható mínusz 8., mínusz 12 fok hőmérséklet esetén nem megfelelő.

Az elsőfokú bíróság e tények alapján arra következtetett, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 174. § (1) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény 66. § (1) bekezdés], mivel nem kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása (figyelmetlensége) okozta a balesetet.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes vétkes magatartásával hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez, hiszen a síkosságmentesítés az ő feladatát is képezte. Emiatt az elsőfokú bíróság a munkáltatóra terhesebb 80-20 %-os kármegosztást alkalmazott [Mt. 174. § (3) bekezdés].

A nem vagyoni kártérítés körében az igazságügyi orvosszakértői véleményben rögzített baleseti eredetű 35 %-os egészségkárosodásra tekintettel a felperes mozgáskorlátozottsága, ennélfogva az életminőségének romlása a családi életében is jelentős változást eredményezett, amelyet súlyosbított az élettárs szülést követő 4 hónappal később bekövetkezett súlyos betegsége. Mindezekre figyelemmel 2.250.000 forint összegű nem vagyoni kártérítést látott arányban állónak a baleset bekövetkezésével előállt nem vagyoni hátrányokkal [Mt. 177. § (1) bekezdés], és a kármegosztás alapján az alperest 1.800.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.

Álláspontja szerint a felperesnek jár az ápolási- és útiköltség térítés, a háztartási és a házkörüli kisegítés költsége, a kulturális, a rezsi és a telefon többletköltség is, melynek összegénél a kármegosztásra is figyelemmel volt.

A pervesztesség-pernyertesség arányára tekintettel rendelkezett a perköltség viseléséről, és pervesztessége alapján marasztalta az alperest a kereseti illeték és előlegezett költség összegében.

A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.720/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel érintett rendelkezését részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperes javára 387.900 forint elsőfokú perköltség megfizetésére azzal, hogy az egyéb elsőfokú perköltségeiket a felek maguk viselik, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rögzítette, hogy a feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad, a felek a saját fellebbezési költségeiket maguk viselik. Kötelezte az alperest az állam javára csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére.