62002TO0341[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2004. július 8-i végzése. Regione Siciliana kontra az Európai Közösségek Bizottsága. ERFA - 4253/88/EGK rendelet - Egy pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Közvetlen érintettség - Elfogadhatatlanság T-341/02. sz. ügy

T-341/02. sz. ügy

Regione Siciliana

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"ERFA - 4253/88/EGK rendelet - Pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Közvetlen érintettség - Elfogadhatatlanság"

Az Elsőfokú Bíróság végzése (harmadik tanács), 2004. július 8.

A végzés összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok - A Bizottságnak valamely tagállam részére címzett, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott pénzügyi támogatás végleges lezárásáról szóló határozata - Regionális hatóság által benyújtott kereset - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

A Bizottságnak valamely tagállam részére címzett, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó határozata, amely elutasítja az érintett tagállam kérelmét az e támogatás végleges kifizetésére vonatkozó kérelmek előterjesztésére irányadó határidő meghosszabbítása iránt, valamint kizárólag az e határidő előtt felmerült kiadások alapján véglegesen lezárja a támogatást, nem érinti közvetlenül a regionális hatóságokhoz hasonló területi közjogi szervezeteket.

Ugyanis az ilyen határozat kizárólag akkor jár az említett jogalany jogi helyzetét közvetlenül érintő hatással, ha - anélkül, hogy az érintett tagállam e téren mérlegelési joggal rendelkezne - egyrészt a felperesnek nem fizetik ki a kötelezettségvállalás alól kivont, a vitatott támogatás címén az ERFA-ból még át nem utalt forrásoknak megfelelő, a jogosulatlanná vált kiadásokkal kapcsolatos összegeket, másrészt pedig a felperes köteles visszatéríteni az említett támogatás címén már korábban átutalt forrásoknak megfelelő összegű jogtalan kifizetéseket. Azonban sem az ERFA pénzügyi támogatását lezáró bizottsági határozatnak, sem az ilyen határozat jogkövetkezményeit szabályozni hivatott egyéb közösségi rendelkezéseknek nincsenek ilyen következményei. A valamely területi közjogi szervezet részére kifizetett közösségi támogatás visszafizetésének esetleges követelése nem a bizottsági határozat, hanem az állam által e célból, a nemzeti joggal összhangban tett intézkedés közvetlen következménye, amely intézkedés arra irányul, hogy az adott állam eleget tegyen a vonatkozó közösségi szabályozásból eredő kötelezettségeinek.

(vö. 54., 57-58., 70. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2004. július 8.(*)

"ERFA - 4253/88/EGK rendelet - Pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Közvetlen érintettség - Elfogadhatatlanság"

A T-341/02. sz. ügyben,

a Regione Siciliana (képviseli: I. Braguglia avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. de March és L. Flynn, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) "Messina-Palermo-autópálya" nagyprojektre vonatkozó pénzügyi támogatását (ERFA 93.05.03.001 - Arinco 93.IT.16.009) lezáró, 2002. szeptember 5-i, D (2002) 810439. sz. bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, M. Jaeger és F. Dehousse bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

Jogi háttér

1 Az EK 158. cikk értelmében a Közösség úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését eredményezze. A Közösség különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik, átfogó, harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében. Az EK 159. cikk értelmében a Közösség e célok elérését a strukturális alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) révén megvalósított fellépésével is támogatja.

2 E célok elérése, továbbá az alapok működésének szabályozása érdekében a Tanács megalkotta az 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 5. o.) módosított, a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24-i 2052/88/EGK rendeletet (HL L 185., 9. o.) (a továbbiakban: a tényállás idején hatályos 2052/88 rendelet), valamint elfogadta az 1993. július 20-i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193, 20. o.) módosított, a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK rendeletet (HL L 374., 1. o.) (a továbbiakban: a tényállás idején hatályos 4253/88 rendelet).

A 2052/88 rendelet

3 A 2052/88 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az ERFA alapvető feladata az elmaradott fejlettségű régiók fejlődésének és strukturális felzárkóztatásának elősegítése (1. célkitűzés). A rendelet I. melléklete alapján Szicília (Olaszország) az 1. célkitűzés alá tartozó régió.

4 A 2052/88 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

"A közösségi támogatás célja a megfelelő nemzeti tevékenységek kiegészítése, illetve azok elősegítése. A közösségi támogatás a Bizottság, a tagállam, továbbá a tagállam által kijelölt nemzeti, regionális, helyi vagy egyéb szinten illetékes hatóságok és szervezetek [...] közötti szoros együttműködésen alapul, ahol a felek a közös cél megvalósításában egymás partnerei. Ezt az együttműködést a továbbiakban »partnerségnek« nevezzük. A partnerség a projektek előkészítésére, finanszírozására, továbbá előzetes felmérésére, ellenőrzésére és utólagos értékelésére terjed ki" [nem hivatalos fordítás].

5 A 2052/88 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében az e) pontban meghatározott kivételektől, különösen a szakmai segítségnyújtástól eltekintve a Bizottság által kezdeményezett támogatási formák csak azok lehetnek, amelyeket a tagállam, illetve a tagállam által erre a célra kijelölt illetékes hatóságok kialakítottak, és a tagállam vagy bármely más, az általa e célból kijelölt szervezet a Bizottsághoz benyújtott.

A 4253/88 rendelet

6 A 4253/88 rendelet 2. cikke értelmében a különböző alapok támogatásainak koordinálását a közösségi támogatási keretprogramokon (KTK) keresztül kell megvalósítani. A KTK-ra vonatkozó szabályok a rendelet III. címe alatt találhatóak (8-13. cikk). A rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmében az 1. célkitűzésre vonatkozó KTK-kat a partnerség keretén belül az érintett tagállamok egyetértésével és a Bizottság határozatával kell kialakítani.

7 A 2082/93 rendelet hatodik preambulumbekezdése értelmében "a szubszidiaritás elvének alkalmazásával, valamint a Bizottság hatáskörének, különösen a Közösségi források iránt viselt felelősségének sérelme nélkül a [KTK] keretében megvalósuló támogatási formák végrehajtása elsősorban a tagállamok felelőssége, az egyes tagállamok specifikus igényeinek megfelelő földrajzi szinten" [nem hivatalos fordítás].

8 A 4253/88 rendelet 9. cikke ("[a]ddicionalitás") (1) bekezdésének értelmében a tényleges gazdasági hatás biztosítása érdekében a strukturális alapokból származó források nem helyettesíthetik a tagállam által az egyes célkitűzések alá tartozó területeinek egészére tervezett strukturális vagy hasonló jellegű közkiadásait.

9 A 4253/88 rendelet a IV. címében ("[a]z alapok támogatásai") határozza meg a támogatás iránti pályázatok elbírálására vonatkozó szabályokat (14. cikk), a támogatásra való jogosultság feltételeit (15. cikk), továbbá az egyes különleges rendelkezéseket (16. cikk).

10 A fenti rendelet 16. cikke (2) bekezdésének értelmében az ERFA a többi strukturális alaphoz hasonlóan pénzügyi támogatást nyújthat a nagyprojektekkel kapcsolatosan felmerült kiadások finanszírozására, ahol a közösségi támogatás mértékének meghatározásánál figyelembe vett összköltségvetés főszabály szerint az infrastrukturális beruházások esetében meghaladja a 25 millió eurót, illetve a termelési beruházások esetében a 15 millió eurót.

11 A 4253/88 rendelet a VI. címe ("[p]énzügyi rendelkezések") alatt határozza meg az alapok kötelezettségvállalására (20. cikk), a támogatások kifizetésére (21. cikk), a finanszírozott tevékenységek ellenőrzésére (23. cikk), továbbá az adott támogatás csökkentésére, felfüggesztésére, illetve visszavonására vonatkozó szabályokat (24. cikk).

12 A 4253/88 rendelet 21. cikke értelmében:

"(1) A pénzügyi támogatásnak az érintett tagállam által benyújtott pályázatban megjelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság vagy szervezet számára történő kifizetése a vonatkozó költségvetési kötelezettségeknek megfelelően főszabály szerint az elfogadható pályázat kézhezvételétől számított két hónapon belül történik. A kifizetés történhet előleg formájában, illetve a ténylegesen felmerült kiadások utólagos kifizetéseként. A kétéves vagy azt meghaladó futamidejű projektek esetében a kifizetések a kötelezettségvállalások éves lebontásaira vonatkoznak. [...]

(3) Egy alkalommal második előleg is kifizethető, amennyiben a két előleg együttes összege nem haladja meg a kötelezettségvállalás 80%-át, feltéve, hogy a felelős szervezet igazolta, hogy az első előleg összegének legalább felét felhasználták, és a projekt a megfelelő ütemben, illetve a kitűzött célok szerint halad.

A kifizetéseket minden olyan levonás vagy visszatartás nélkül kell teljesíteni a végső kedvezményezettek számára, amely csökkentené a pénzügyi támogatás azon összegét, amelyre a kedvezményezettek jogosultak.

(4) Az egyes kötelezettségvállalások összegének kifizetése az alábbi feltételek teljesítése esetén történik:

- az (1) bekezdésben meghatározott kijelölt hatóság vagy szervezet az adott év végét, illetve az adott projekt tényleges befejezését követő fél éven belül fizetési kérelmet nyújt be a Bizottsághoz,

- a 25. cikk (4) bekezdésében meghatározott jelentéseket benyújtották a Bizottsághoz,

- a tagállam a Bizottsághoz küldött igazolásban megerősíti a fizetési kérelemben és a jelentésekben foglalt adatokat.

(5) A tagállamok megjelölik azokat a hatóságokat, amelyek felhatalmazást kapnak a (3) és (4) bekezdésben meghatározott igazolások kibocsátására, és gondoskodnak arról, hogy a kedvezményezettek az előlegeket és kifizetéseket minél előbb, főszabály szerint az előirányzatoknak a tagállamhoz történő átutalását követő három hónapon belül megkapják, feltéve, hogy a kedvezményezettek kérelme megfelel a kifizetéshez szükséges feltételeknek" [nem hivatalos fordítás].

13 A 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében

"Az állami vagy magántámogatók projektjeinek sikere érdekében a tagállamok a projektek megvalósítása során az alábbi intézkedéseket teszik:

- rendszeresen ellenőrzik, hogy a Közösség által finanszírozott projektek végrehajtása megfelelő módon történik,

- megelőzik és megakadályozzák a szabálytalanságokat,

- a visszaélésből vagy gondatlanságból származó veszteséget megtérítik. A tagállam másodlagosan felelős a jogtalan kifizetések visszafizetéséért, kivéve, ha a tagállam és/vagy a közvetítő és/vagy a támogató bizonyítja, hogy a szabálytalanság vagy hanyagság nem nekik felróhatóan következett be.

[...]" [nem hivatalos fordítás].

14 A 4253/88 rendelet 24. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben a projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást sem részben, sem egészben nem igazolja, a Bizottság a partnerség keretében az esetet kivizsgálja, amely során különösen felhívja a tagállamot vagy a projekt végrehajtásáért felelős, kijelölt hatóságokat észrevételeik meghatározott határidőn belüli megtételére.

(2) [E] vizsgálat eredményeképpen a Bizottság csökkentheti vagy felfüggesztheti az adott projekt vagy intézkedés számára elkülönített támogatást, amennyiben a vizsgálat során bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt, illetve hogy a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül jelentősen módosították.

(3) Minden jogtalanul kifizetett és behajtandó összeget a Bizottság részére kell visszafizetni [...]" [nem hivatalos fordítás].

15 Végezetül a 4253/88 rendelet VII. címe alatt találhatóak az alapok keretében nyújtott támogatások felügyeletére és értékelésére vonatkozó szabályok. A rendelet 25. cikke (3) bekezdésének értelmében a partnerség keretén belül az adott tagállam és a Bizottság egyetértésével felügyeleti bizottságokat kell létrehozni.

A jogvita alapját képező tényállás

16 A Bizottság az Olasz Köztársaságnak címzett 1993. december 22-i határozatával az 1994-1999-es programozási időszakra a szicíliai Palermo és Messina közötti autópálya megépítésével összefüggő elszámolható kiadások 50%-át fedező ERFA-s pénzügyi támogatást nyújtott, amely építkezés a 4253/88 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének érelmében nagyprojektnek minősül. A szükséges munkálatokat tíz tételre osztották fel.

17 E határozat 3. cikkének első albekezdése értelmében a közösségi támogatást olyan projekt működési költségeinek fedezésére lehet nyújtani, amelyet 1994. június 30-a előtt a tagállamban végrehajtható jogi aktus és ehhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalás tárgyává tettek. Az ilyen projektekkel összefüggő kiadások megvalósítására meghatározott határnap 1996. június 30-a volt. A 3. cikk második albekezdése alapján a Bizottság a tagállam meghatározott határidőn belül benyújtott kérelmére elhalaszthatta e határnapokat. A határnap Bizottság által engedett elhalasztása hiányában a megvalósításra meghatározott utolsó határidő után teljesített kiadások már nem számolhatóak el az ERFA-támogatás keretében.

18 Az 1993. december 22-én hozott határozat melléklete alapján a felperest a projekt megvalósításáért felelős hatóságként jelölték ki.

19 Az Olasz Köztársaságnak címzett 1995. július 28-i határozatában a Bizottság az olasz kormány által beadott kérelemre a nemzeti pénzügyi fedezet lekötésének határnapját 1995. december 31-ére, valamint - az 1995. december 31-éig meghozandó további bizottsági határozat függvényében - a projekttel kapcsolatos nemzeti kifizetések határnapját 1997. december 31-ére halasztotta.

20 Az Olasz Köztársasághoz címzett 1995. december 22-i határozatában a Bizottság megváltoztatta az 1993. december 22-i határozatában foglalt projektleírást.

21 1997. július 9-én az 1. célkitűzés alá tartozó olasz régiók KTK felügyeleti bizottsága (a továbbiakban: felügyeleti bizottság) megállapította, hogy a projekttel kapcsolatos munkálatok 1997. december 31-e előtti befejezése nehézségekkel jár. Ezért az autópálya-konzorcium, valamint a felperes úgy határozott, hogy saját forrásaik terhére átvállalják a még be nem fejezett tételek teljesítéséhez szükséges munkálatokkal összefüggő ERFA-támogatásnak megfelelő összeg finanszírozását.

22 1997. augusztus 5-én kelt levelében a felperes hivatalosan kötelezte magát az egyes tételekkel kapcsolatos munkálatok teljesítésének finanszírozására.

23 1997. szeptember 26-án kelt levelében a felperes több tétel vonatkozásában a kifizetések megvalósítására meghatározott határidő meghosszabbítását kérte a Bizottságtól.

24 1997. október 30-án kelt levelében a Bizottság - miután emlékeztetett arra, hogy e tárgyban 1997. december 31-éig már engedélyezte a hosszabbítást - jelezte, hogy minden szükséges intézkedést sürgősen meg kell tenni annak érdekében, hogy a munkálatokat legkésőbb a fenti időpontig befejezzék.

25 A felperes 1998. június 17-én kelt levelében benyújtotta az olasz pénzügyminisztériumnak, valamint a Bizottságnak az 1997. december 31-ig teljesített kiadások végső igazolását, az ERFA-támogatásra vonatkozó fizetési kérelmet, valamint a végső teljesítési jelentést.

26 1998. július 23-án kelt levelében a Bizottság visszaküldte a fenti jelentést a pénzügyminisztériumnak, azzal az indokolással, hogy az nem tartalmazta a projekt lezárásához szükséges összes információt. A Bizottság azt kérte az olasz hatóságoktól, hogy küldjenek új végső jelentést, amely a projekt keretében finanszírozott tíz tétel mindegyike vonatkozásában külön-külön bemutatja a végső fizetési határnapig (azaz 1997. december 31-éig) elért műszaki és pénzügyi előrehaladást, valamint a késedelmes teljesítés okainak a megfelelő igazolását.

27 A Bizottság 1999. február 10-én kelt levelében jelezte a pénzügyminisztériumnak, hogy a végső teljesítési jelentés alapján úgy tűnik: nem teljesült a felperes azon kötelezettségvállalása, hogy a munkálatok befejezését legkésőbb 1997. december 31-éig finanszírozza. A Bizottság megállapította, hogy az előirányzott tíz tétel közül csak kettőt fejeztek be 1997. december 31-éig, két éves késéssel. Ilyen körülmények között a Bizottság érvelése alapján a támogatás esetleges kifizetését a két befejezett tétel tényleges kiadásaihoz kell igazítani, feltéve, hogy azok teljesítése az eredeti projekttel összhangban történt.

28 A Bizottság 2001. december 21-én kelt levelében az Olasz Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletén keresztül elküldte e tagállamnak a projekt lezárását indítványozó javaslatát, amelyet a munkálatok késedelmes teljesítésével indokolt. E lezárást indítványozó javaslatot az 1999. december 31-éig befejezett munkálatokkal kapcsolatosan 1997. december 31-éig megvalósított kiadások alapján tette a Bizottság.

29 A felperes 2002. február 14-én kelt levelében előterjesztette a lezárási javaslattal kapcsolatos írásbeli észrevételeit.

30 A Bizottság 2002. szeptember 5-én kelt levelében (a továbbiakban: megtámadott határozat) az Olasz Köztársaság Európai Unió Melleti Állandó Képviseletén keresztül elküldte e tagállamnak a projekttel kapcsolatos támogatás végleges lezárásáról szóló határozatát, amelynek alapját a 2002. szeptember 5-éig befejezett munkálatok viszonylatában az 1997. december 31-éig megvalósított kiadások képezték, így a Bizottság megsemmisítette és megváltoztatta a 2001. december 21-én kelt levelében meghatározott lezárási határnapokat.

31 E határozatában a Bizottság egyrészről megállapította azt az összeget, amely el nem költött egyenlegként visszavonásra került, azaz az ERFA-s pénzügyi támogatásnak eredetileg a projekt számára lekötött része, valamint az ERFA által ténylegesen kifizetett összeg közötti különbséget, másrészt rögzítette a visszafizetendő összeg nagyságát, azaz az utóbbi, valamint az ERFA forrásokból a projekt záráskor elszámolható kiadásoknak megfelelő összeg közötti különbséget. A Bizottság ezenkívül jelezte, hogy az Olasz Köztársaságnak a határozatról ajánlott levélben kell tájékoztatnia a végső kedvezményezettet.

Az eljárás és a felek kérelmei

32 A felperes a fent ismertetett helyzetben 2002. november 14-én az Elsőfokú Bíróság Hivatalához benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

33 Keresetének alátámasztására a felperes négy megsemmisítési jogalapot hoz fel. Az első a megtámadott határozatot aláíró szervezet hatáskörének hiányára hivatkozik. A második a 4253/88 rendelet 24. és 25. cikkének megszegésére és/vagy helytelen alkalmazására hivatkozik. A harmadik jogalap a Bizottság következetlen magatartására, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozik. A negyedik pedig az indokolás és a vizsgálat hiányára hivatkozik.

34 A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

35 A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

- elsődlegesen nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;

- másodlagosan érdemben utasítsa el a keresetet;

- minden esetben a felperest kötelezze a költségek viselésére.

Az elfogadhatóságról

A felek érvelése

36 A Bizottság nem vitatja, hogy a felperest személyében érinti a megtámadott határozat. Mindazonáltal úgy értékeli, hogy a határozat nem közvetlenül érinti a felperest, tehát a jelen kereset önmagában ezen indok alapján elfogadhatatlan.

37 A Bizottság lényegében azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság a T-224/00. sz., Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben 2001. április 25-én hozott végzésében [EBHT 2001., II-1275. o.] úgy ítélte meg, hogy egyes kiadásoknak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) "Garancia" részlegének finanszírozási köréből történő kivonása nem érintette közvetlenül a közösségi támogatás kedvezményezettjének jogállását.

38 A Bizottság álláspontja szerint a fenti végzés indokolása ugyanúgy alkalmazható az ERFA-ból, illetve az 1994-1999-es programozási időszakban más strukturális alapokból származó forrásra is. Ez az átültetés azért lehetséges, mert a fenti alapokból történő támogatások kezelése egyrészről a Bizottság és a tagállamok, másrészről a tagállamok és a kedvezményezettek között fennálló jogviszonyok szétválasztásának elvén alapul.

39 Jelen esetben a Bizottság úgy értékeli, hogy a megtámadott határozat az Olasz Köztársaság mérlegelési jogára bízza annak eldöntését, hogy kötelezi-e a végső kedvezményezettet a jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésére. A jelen ügyből kifolyólag a felperes részére kifizetett bármely támogatásnak a felperes általi lehetséges visszatérítése nem a megtámadott határozat, hanem az illetékes hatóságok erre irányuló, a nemzeti szabályozással összhangban tett intézkedésének eredménye.

40 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat helyes végrehajtása csupán azt jelenti, hogy az Olasz Köztársaság megtéríti a Bizottságnak a határozatban megjelölt jogtalanul kifizetett támogatást. Ha mindez igaz, abból az következik, hogy a megtámadott határozat a felperest nem érinti közvetlenül.

41 Ezért a Bizottság elsődlegesen azt kéri, hogy a keresetet nyilvánítsák elfogadhatatlannak.

42 A felperes érvelése szerint az EK-Szerződésnek a jogalanyok jogorvoslati jogaival kapcsolatos rendelkezései nem értelmezhetőek megszorítóan (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélete [EBHT 1963., 197. o.]). A felperes szerint valamennyi olyan személy perképes, akit a megtámadott határozat személyében és közvetlenül érint, és amennyiben rendelkezik az EK-Szerződés rendelkezéseiben megkövetelt jogi személyiséggel.

43 A felperes úgy ítéli, hogy ez a megoldás alkalmazandó akkor is, ha a felperes bizonyos feltételeknek eleget tevő állami szerv (az Elsőfokú Bíróság T-288/97. sz., Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia kontra Bizottság ügyben 1999. június 15-én hozott ítélete [EBHT 1999., II-1871. o.]).

44 A felperes szerint a jelen esetben a megtámadott határozat, habár formálisan nem neki címezték, személyében és közvetlenül érinti őt, ugyanis a felperes tekinthető a határozat gyakorlati címzettjének, továbbá nyilvánvaló oksági kapcsolat áll fenn egyéni helyzete és a megtámadott határozat között. Habár az aktusnak semmilyen normatív vagy általános hatálya nincsen, a szóban forgó aktus meghozatalakor különös figyelmet fordítottak a felperes helyzetére, így a határozat őt perképességgel ruházza fel (a Bíróság a 41/70-44/70. sz., International Fruit Company és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1971. május 13-án [EBHT 1971., 411. o.], a 100/74. sz., CAM kontra Bizottság ügyben 1975. november 18-án [EBHT 1975., 1393. o.], valamint a C-244/88 sz., Usines coopératives de déshydratation du Vexin és társai kontra Bizottság ügyben 1989. november 21-én [EBHT 1989., 3811. o.] hozott ítéletei).

45 Ami a hatékony keresetindításhoz szükséges kiegészítő feltételt illeti, nevezetesen azt, hogy a szóban forgó aktus alkalmazásához ne legyen szükség végrehajtási intézkedés elfogadására, a felperes álláspontja szerint joggal feltételezhető, hogy a jelen esetben ez a feltétel is teljesült. A megtámadott határozat valójában közvetlenül érinti a felperes jogviszonyát azáltal, hogy tényleges címzettjének, az Olasz Köztársaságnak nem enged mérlegelési jogkört a határozat végrehajtásával kapcsolatosan, amely úgy írja elő az ERFA által előzetesen kifizetett összeg megtérítését, hogy ahhoz további normatív aktus meghozatalára ne legyen szükség. A felperes úgy véli, hogy az állandó közösségi ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen körülmények elegendőek a jogalanyok perképességének megalapozásához (a Bíróság C-386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2309. o.] 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 A felperes továbbá kiemeli azt, hogy a szóban forgó projekt kapcsán - a Bizottság álláspontjával ellenkezően - létezett közvetlen jogviszony közötte és a Bizottság között. E tekintetben a felperes különösen az 1997. október 30-án kelt levélre utal, amelyben a Bizottság a munkálatok befejezéséhez kért hosszabbítás megadásával kapcsolatos álláspontjáról közvetlenül tájékoztatta.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

47 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke szerint az Elsőfokú Bíróság bármikor - akár hivatalból is - vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, és e határozatát a fenti szabályzat 114. cikke 3. és 4. §-ának megfelelően hozza meg.

48 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikke 3. §-ának értelmében az eljárás a továbbiakban szóbeli, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz.

49 Jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján kellő tájékoztatást kapott, és úgy határoz, hogy nincs szükség a felek szóbeli meghallgatására.

50 Meg kell jegyezni, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése a cikk első és második bekezdésében meghatározott feltételek mellett értelmében bármely természetes vagy jogi személy indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy más személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.

51 Jelen esetben nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot a Bizottság közölte az Olasz Köztársasággal.

52 Ilyen körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy a felperes, aki az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében nem minősül a megtámadott határozat címzettjének, indíthat-e a fenti határozat megsemmisítése iránti keresetet arra való hivatkozással, hogy az őt közvetlenül és személyében érinti.

53 Ami a közvetlen érintettséget illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ez a feltétel megköveteli, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlenül érintse a jogalany jogviszonyát, továbbá a végrehajtásáért felelős címzettek mérlegelési jogkörét kiüríti, tekintettel arra, hogy végrehajtása teljesen automatikus jellegű, kizárólag a közösségi szabályozáson alapszik és hozzá semmilyen közbülső szabály alkalmazására nincs szükség (a Dreyfus kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 45. pontban] 43. pontja, az Elsőfokú Bíróság T-54/96. sz., Oleifici Italiani és Fratelli Rubino kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-3377. o.] 56. pontja, a T-69/99. sz., DSTV kontra Bizottság ügyben 2000. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 2000., II-4039. o.] 24. pontja, a T-9/98. sz., Mitteldeutsche Erdöl-Raffinerie kontra Bizottság ügyben 2001. november 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-3367. o.] 47. pontja, a T-223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Európai Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-3259. o.] 45. pontja). Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a címzettek lehetősége a közösségi aktus végrehajtásának mellőzésére pusztán elvi jellegű, és nem vonható kétségbe azon szándékuk, hogy az aktusnak megfelelően járjanak el (a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 8-10. pontja, továbbá Dreyfus kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 45. pontban] 44. pontja).

54 Meg kell jegyezni, hogy jelen esetben a megtámadott határozat - mivel a rögzíti a végleges fizetési kérelem benyújtási határideje meghosszabbításának Bizottság általi elutasítását, továbbá a 2002. szeptember 5-éig befejezett munkálatokkal kapcsolatosan az 1997. december 31-éig megvalósult kiadások alapján véglegesen lezárta a vitatott támogatást - kizárta minden olyan kiadásnak az ERFA-ból a vitatott támogatás címén történő finanszírozását, amely akár az 1997. december 31-ei határidő után kifizetett, akár a 2002. szeptember 5-ei határidőre be nem fejezett munkálatokkal kapcsolatban merült fel, és következésképpen e kiadásokat támogatásra jogosulatlannak nyilvánította.

55 Ebből az következik, hogy a megtámadott határozat egyrészről mentesítette az ERFA-t a támogatásra jogosulatlanná váló kiadásokra elkülönített, de még át nem utalt összegek kifizetése alól, másrészről lehetővé tette, hogy a Bizottság az ERFA által a fenti kiadások finanszírozására már átutalt összegek visszafizetése érdekében eljárást kezdeményezzen. A megtámadott határozat tehát "visszanyeste" az ERFA-s pénzügyi támogatást (az Elsőfokú Bíróság T-105/01. sz., SLIM Sicilia kontra Bizottság ügyben 2002. június 6-án hozott végzésének [EBHT 2002., II-2697. o.] 47. pontja).

56 Ami a határozat felperesre gyakorolt hatásainak meghatározását illeti, meg kell jegyezni, hogy a vitatott támogatás odaítéléséről szóló eredeti, 1993. december 22-i határozat értelmében a felperes a projekt megvalósításáért felelős hatóság. Az iratokból kitűnően a 4253/88 rendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban a felperes a fenti jogcímen megkapta a vitatott támogatásnak megfelelő összegeket abból a célból, hogy azt a végső kedvezményezettek között elossza. A megtámadott határozat szerint a kifizetett összegek - a 4253/88 rendelet 21. cikkének (3) bekezdésével összhangban - a vitatott támogatás egészének 80%-át tették ki.

57 Ebben az esetben a megtámadott határozatnak kizárólag akkor lehet a felperes jogi helyzetét közvetlenül érintő hatást tulajdonítani, ha - anélkül, hogy az Olasz Köztársaság e téren mérlegelési joggal rendelkezne - a határozat alapján egyrészt nem fizették ki a felperesnek a kötelezettségvállalás alól kivont, a vitatott támogatás címén az ERFA-ból még át nem utalt forrásoknak megfelelő, a jogosulatlanná vált kiadásokkal kapcsolatos összegeket, másrészt pedig a felperes köteles volt visszatéríteni az említett támogatás címén már korábban átutalt forrásoknak megfelelő összegű jogtalan kifizetéseket.

58 Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság korábban már kimondta, hogy sem az ERFA-s pénzügyi támogatást lezáró bizottsági határozatnak, sem bármely, az ilyen határozat jogkövetkezményeit szabályozni hivatott közösségi rendelkezésnek nincsenek ilyen következményei (a SLIM Sicilia kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 55. pontban] 51. pontja).

59 Ebben a tekintetben előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Közösségek intézményrendszere, valamint a Közösségek és a tagállamok közötti viszonyokat szabályozó rendelkezések szerint ellenkező közösségi rendelkezés hiányában a tagállamok felelőssége, hogy saját területükön biztosítsák a közösségi jog végrehajtását (a Bíróság 205/82-215/82. sz., Deutsche Milchkontor és társai egyesített ügyekben 1983. szeptember 21-én hozott ítélete [EBHT 1983., 2633. o.], a 89/86. és 91/86. sz., Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. július 7-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 3005. o.] 11. pontja, továbbá a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzésének [hivatkozás a fenti 37. pontban] 42. pontja). Ami pedig különösen az ERFA finanszírozásával megvalósított projekteket illeti, a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamokra hárul a visszaélés vagy gondatlanság miatt elvesztett támogatás visszatérítéséhez szükséges intézkedések meghozatala.

60 Ahogyan azt a Bíróság már a C-271/01 sz. COPPI-ügyben 2004. január 22-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-0000. o.] 39. és 40. pontjában megállapította, ez utóbbi rendelkezés rögzíti a 2082/93 rendelet hatodik preambulumbekezdésében megfogalmazott szubszidiaritás elvét, amelynek értelmében - az ERFA-támogatások felhasználása tekintetében, valamint a Bizottság hatáskörének, különösen a közösségi források kezelésért viselt felelősségének sérelme nélkül - a támogatási formák megvalósítása elsősorban a tagállamok felelőssége, az egyes tagállamok specifikus igényeinek megfelelő területi szinten (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T-66/02. és T-139/02. sz., Institouto N. Avgerinopoulou és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. március 15-én hozott végzésének [EBHT 2004., I-0000. o.] 64. pontját).

61 Ebben a rendszerben tehát a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok feladata a közösségi jogszabályok végrehajtása, valamint az érintett gazdasági szereplők vonatkozásában a szükséges egyedi döntések meghozatala. A tagállamok e tevékenységüket saját nemzeti jogrendszerük szabályaival és eljárásrendjével összhangban látják el, a közösségi jogszabályok szabta korlátok figyelembevételével (az Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 59. pontban] 12. pontja, továbbá a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 42. pontja).

62 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, a felpereshez hasonló területi közjogi szervezet, amely az ERFA-támogatás regionális szintű kezelésére kapott megbízást, nem léphet a tagállam helyébe (a Bíróság C-95/97. sz., Région wallonne kontra Bizottság ügyben 1997. március 21-én hozott végzésének [EBHT 1997., I-1787. o.] 6. pontja). A vonatkozó 2052/88 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése egyértelműen különbséget tesz egyrészről a tagállamok, másrészről a nemzeti, regionális, vagy helyi szintű, a tagállam által kijelölt illetékes szervezetek vagy hatóságok között.

63 A felperes közvetlen érintettségének vizsgálatát ilyen körülmények között kell lefolytatni.

64 Ami elsősorban az ERFA-nak a még ki nem fizetett összegek vonatkozásában való mentesítését illeti, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat csupán tájékoztatta az Olasz Köztársaságot arról, hogy a fenti összegek a vitatott támogatás lezárásának eredményeképpen nem kerülnek kifizetésre. A 4253/88 rendelet 21. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy - egyes, jelen esetben nem alkalmazott támogatási formák, különösen a 2052/88 rendelet 5. cikke (2) bekezdése első albekezdésének e) pontjában felsoroltak kivételével - az ERFA-s pénzügyi támogatás jogcímén odaítélt közösségi hozzájárulásokat a Bizottság fizeti ki az érintett tagállam részére (a COPPI-ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 60. pontban] 37., 38. és 41. pontja, valamint Alber főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 2004., I-0000. o.] 61. pontja]).

65 Hangsúlyozni kell, hogy jelen esetben az Olasz Köztársaságot semmi sem akadályozza meg abban, hogy a szóban forgó projekttel összefüggő munkálatok teljesítésének finanszírozása érdekében saját költségvetése terhére átvállalja a közösségi finanszírozás visszavont részét. E tekintetben különösen meg kell jegyezni, hogy a 2052/88 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az ERFA-támogatás a megfelelő nemzeti intézkedés kiegészítésére vagy annak elősegítésére szolgál, továbbá azt, hogy a 4253/88 rendelet 9. cikke alapján a közösségi támogatás - az addicionalitás elvével összhangban - nem helyettesítheti a tagállam közkiadásait.

66 Ami másodsorban a jogtalanul kifizetett összegek visszafizetését illeti, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság csupán tájékoztatta az Olasz Köztársaságot arról, hogy a közösségi kifizetések tárgyát képező és a támogatásra jogosulatlanná vált költségeknek megfelelő nagyságú összeget vissza kell fizetni az ERFA számára. A Bizottság által a közös piaccal összeegyeztethetetlen, jogtalanul kifizetett támogatások terén alkalmazott általános gyakorlattól eltérően a megtámadott határozat semmilyen olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely az Olasz Köztársaságot arra kötelezné, hogy a jogtalanul kifizetett összegek megtérítését a kedvezményezettektől követelje (ebben az értelemben lásd a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 45. pontját).

67 E tekintetben a megtámadott határozat által az Olasz Köztársaságra rótt azon kötelezettség, miszerint a végső kedvezményezetteket tájékoztatnia kell a fenti határozatról, nyilvánvalóan nem tekinthető olyan kötelezettségnek, amely szerint ez utóbbiaktól vissza kellene követelnie a jogtalanul kifizetett összegeket. Mindenesetre tekintettel arra, hogy a felperes a szóban forgó pénzügyi támogatásnak nem kedvezményezettje, ez az indokolás semmi esetre sem alapozza meg azt - amit a felperes nem is állít -, hogy a megtámadott határozat az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében véve közvetlenül érintené a felperes jogi helyzetét.

68 A megtámadott határozat helyes végrehajtása csupán azt feltételezi, mint ahogyan azt a Bizottság jogosan állítja írásbeli észrevételeiben, hogy az Olasz Köztársaság visszafizeti az ERFA számára a határozatban megjelölt jogtalanul kifizetett összeget (lásd ebben az értelemben a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 45. pontját, valamint Alber főtanácsnok COPPI-ügyre vonatkozó indítványának [hivatkozás a fenti 64. pontban] 58-63. pontját).

69 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a támogatás visszafizetését csak attól a szervtől követelheti, amelynek azt odaítélte (Alber főtanácsnok COPPI-ügyre vonatkozó indítványának [hivatkozás a fenti 64. pontban] 58. pontja). Amint az a fenti 64. pontban megállapításra került, az ERFA-s pénzügyi támogatás jogcímén odaítélt közösségi forrásokat a jelenlegihez hasonló körülmények között a Bizottság az érintett tagállamnak fizeti ki (a COPPI-ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 60. pontban] 41. pontja).

70 Ilyen körülmények között a felperes számára kifizetett közösségi támogatás visszafizetése nem a megtámadott határozat, hanem az Olasz Köztársaság által e célból, a nemzeti joggal összhangban tett intézkedés közvetlen következménye, amely intézkedés arra irányul, hogy az Olasz Köztársaság eleget tegyen a vonatkozó közösségi szabályozásból eredő kötelezettségeinek (a Deutsche Milchkontor és társai egyesített ügyekben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 59. pontban] 19. és 20. pontja, Cruz Vilaça főtanácsnok Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványának 48-52. pontja [az ítélet hivatkozását lásd a fenti 59. pontban], a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 47. pontja).

71 Ami az ERFA-s pénzügyi támogatást illeti, az Elsőfokú Bíróság korábban már úgy ítélte, hogy nem lehet arra a következésre jutni, hogy a tagállam semmilyen mérlegelési, illetve döntési jogkörrel nem rendelkezik az ilyen visszatérítések ügyében (a SLIM Sicilia kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 55. pontban] 52. pontja).

72 A 2082/93 rendelet hatodik preambulumbekezdésében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban ugyanis amennyiben a tagállam a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének megfelelő intézkedést tesz, saját hatáskörében jár el (lásd ebben az értelemben a COPPI-ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 60. pontban] 39-45. és 48. pontját, valamint Alber főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [hivatkozás a fenti 64. pontban] 72. pontját).

73 Nem zárható ki tehát az, hogy bizonyos körülmények hatására az Olasz Köztársaság úgy határozzon, hogy nem követeli a vitatott támogatás visszafizetését, hanem magára vállalja, hogy az ERFA számára megtéríti azt az összeget, amelynek kifizetésére magát tévesen felhatalmazottnak tekintette (ebben az értelemben lásd a Bíróság 11/76 sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1979. február 7-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 245.o.] 8. pontját, Cruz Vilaça főtanácsnok Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványának 54. pontját [az ítélet hivatkozását lásd a fenti 59. pontban] és a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 48. pontját).

74 E tekintetben először ki kell emelni azt, hogy jelen esetben az Olasz Köztársaságnak címzett bizottsági határozatok - sem az 1993. december 22-i első határozat, sem az azt követő, 1995. július 28-i és december 22-i határozatok - egyike sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Olasz Köztársaságot arra kötelezné, hogy a felperestől vagy a végső kedvezményezettektől követelje a jogtalanul kifizetett összeg visszafizetését.

75 Másodsorban, mint ahogy az a fenti 65. pontban is megállapításra került, az ERFA-s pénzügyi támogatás a megfelelő nemzeti intézkedés kiegészítésére, illetve annak elősegítésére szolgál, és nem zárható ki az, hogy az Olasz Köztársaság saját költségvetésének terhére vállalja a szóban forgó projekt befejezésének finanszírozását.

76 E tekintetben meg kell jegyezni, az iratokból nem derül ki, hogy a felpereshez fűződő viszonyában az Olasz Köztársaság kifejezte volna azt a szándékát, amely szerint minden, a szóban forgó támogatás csökkentésével kapcsolatos bizottsági határozatból eredő pénzügyi következményt áthárít a felperesre, illetve a végső kedvezményezettekre. A felperes különösen nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó közösségi támogatás projekt számára történő kifizetése annak a feltételnek a függvénye, hogy a támogatás végső soron az ERFA-t terhelje, amely körülmény még közvetettebbé teszi a megtámadott határozatnak a támogatás lehetséges visszafizetésére gyakorolt hatását (a Coillte Teoranta kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 37. pontban] 51. pontja). Mindenesetre még ha ez lenne is a helyzet, meg kell jegyezni, hogy mind a Bíróság (az Étoile commerciale és CNTA kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 59. pontban] 13. pontja), mind az Elsőfokú Bíróság (a SLIM Sicilia kontra Bizottság ügyben hozott végzés [hivatkozás a fenti 55. pontban] 51. pontja) korábban már úgy ítélte meg, hogy az ilyen körülmény nem elégséges az EK 230. cikk negyedik bekezdésében meghatározott közvetlen érintettség megállapításához, tekintettel arra, hogy ilyen esetben a visszafizetés nem a megtámadott közösségi határozat, hanem az illetékes nemzeti hatóságok által önállóan hozott belső intézkedés következménye.

77 Végezetül meg kell állapítani, hogy még abban az esetben is, ha az Olasz Köztársaságnak a jogtalanul kifizetett összeg visszatérítésének elrendeléséről kellene határoznia, nem tűnik úgy, hogy az Olasz Köztársaság nem rendelkezne mérlegelési jogkörrel a támogatás visszatérítésére kötelezhető szervezet meghatározása tekintetében. Egyáltalán nem nyert megállapítást az, hogy az Olasz Köztársaság a végső kedvezményezettek helyett szükségszerűen a felperest kötelezné a jogtalanul kifizetett összeg visszatérítésére.

78 Fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat elfogadását követően az Olasz Köztársaság feladata annak eldöntése, hogy - nemzeti jogával összhangban és a nemzeti bíróságok felügyelete mellett - van-e lehetősége arra, hogy a jogtalanul kifizetett összeg visszatérítését az esettől függően a felperestől vagy a végső kedvezményezettektől követelje, továbbá az Olasz Köztársaság feladata, hogy az ehhez szükséges egyedi nemzeti intézkedéseket megtegye.

79 Meg kell még állapítani azt, hogy a felperes bár azt állította írásbeli észrevételeiben, hogy az Olasz Köztársaságnak nem volt mérlegelési joga a jogtalanul kifizetett összeg visszatérítésével kapcsolatosan, nem terjesztett elő bizonyítékot fenti állítása igazolására. A felperes azt sem állította, hogy még ha az Olasz Köztársaságnak lenne is mérlegelési joga, az - különös tekintettel az egyes nemzeti részletszabályokra, például az állam és a regionális hatóságok közötti hatáskörmegosztást érintő rendelkezésekre - csupán elvi lehetőség lenne. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy abban az esetben, amikor a Bizottság valamely tagállam kérésére védintézkedéseket fogad el, vagy valamely állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítél, nem lehet kétség afelől, mint ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat is mutatja, hogy az intézkedéseket kérő tagállam azok érvényesítéséről is gondoskodik (lásd különösen a Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 53. pontban] 8. és 9. pontját, az Elsőfokú Bíróság T-380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II-2169. o.] 46 és 47. pontját, továbbá a T-114/00. sz., Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-5121. o.] 73. és 74. pontját), ugyanakkor jelen esetben ez azért nincs így, mert az Olasz Köztársaság nem kérte a Bizottságtól a megtámadott határozat meghozatalát, ezért az ellenkező bizonyításáig nem zárható ki az, hogy az Olasz Köztársaság lemond arról, hogy a szóban forgó támogatás visszatérítését követelje a felperestől vagy a végső kedvezményezettektől.

80 A megtámadott határozat tehát nem érinti közvetlenül a felperes jogi helyzetét.

81 A felperes által az írásbeli észrevételekben előterjesztett egyik érvelés vagy körülmény sem elég megalapozott ahhoz, hogy a fenti megállapítást megcáfolja.

82 Először ami a Dreyfuss kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet illeti (hivatkozás a fenti 45. pontban), amelyre a felperes perképességének alátámasztása céljából hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a jelen helyzet körülményei eltérnek a fenti ítélet alapjául szolgálóktól. A Bíróság a Dreyfus kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. és 53. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozat címzettjének rendelkezésére álló választási lehetőség, amely alapján lemondhatott volna a közösségi támogatásról, "pusztán elvi" jellegű volt, ugyanis ebben az esetben a támogatást megtagadó határozat megfosztotta a felperest "a számára odaítélt szerződés tényleges teljesítésének valamennyi lehetőségétől, valamint attól, hogy megkapja az annak feltételei szerint megvalósított beszerzések fedezetét". A fenti indokok alapján a Bíróság úgy ítélte, hogy a felperest ez a határozat közvetlenül érinti. Jelen esetben azonban a fenti érvelésből az következik, hogy az Olasz Köztársaság számára egyáltalán nem csupán elvi jellegű az a lehetőség, hogy a munkálatok befejezését saját forrásainak terhére finanszírozza anélkül, hogy a felperest a jogtalanul kifizetett összeg visszatérítésére kötelezné.

83 Másodszor ami a válaszban csupán felületesen érintett azon körülményt illeti, amely szerint a felperes "bizonyos feltételeknek megfelelő állami szervezet", meg kell jegyezni, hogy bár bizonyos esetekben a decentralizált vagy autonóm hatóságok is indíthatnak megsemmisítés iránti keresetet az EK 230 cikk alapján, az ilyen keresetek elfogadhatósága - mint ahogy az a felperes által is hivatkozott, Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [hivatkozás a fenti 43. pontban] 28-35. pontjából következik - annak a feltételnek függvénye, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érintse az említett hatóságokat. Ez a feltétel azonban - a fent felsorolt indokok alapján - a jelen ügy felperese esetében nem teljesül.

84 Harmadszor ami azt a körülményt illeti, hogy a felperes és a Bizottság között a szóban forgó projekt kapcsán közvetlen kapcsolat állt fenn, mivel egyes dokumentumokat az alperes közvetlenül a felperesnek küldött meg, meg kell jegyezni, hogy az ilyen körülmény, még ha megalapozott is, semmi esetre sem bizonyítja a felperes és a megtámadott határozat közötti - az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében vett - közvetlen kapcsolat meglétét, tekintettel arra, hogy az ilyen kapcsolat meglétét kizárólag az alapozza meg, ha a megtámadott határozat a felperes jogi helyzetét közvetlenül, más közvetítő jogszabály alkalmazása nélkül érinti. A fenti érvelésből azonban következik, hogy ez a feltétel nem teljesül.

85 Negyedszer, végezetül, ami azt a körülményt illeti, amely szerint a megtámadott határozat meghozatalakor figyelembe vették a felperes különleges helyzetét, meg kell jegyezni, hogy az ilyen körülmény - amennyiben megalapozott - bizonyíthatja a leginkább azt, hogy a szóban forgó határozat a felperest személyében érinti. Ez a körülmény azonban lényegtelen annak megállapításához, hogy a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti-e.

86 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a megtámadott határozat nem érinti közvetlenül a felperest, tekintettel arra, hogy a határozat kizárólag a Bizottság és az Olasz Köztársaság közötti jogviszonyra van hatással.

87 Ezért a jelen keresetet - mint elfogadhatatlant - el kell utasítani, annak vizsgálata nélkül, hogy a megtámadott határozat személyében érinti-e a felperest.

A költségekről

88 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) A felperest kötelezi saját költségei, valamint az alperes részéről felmerült költségek viselésére.

Luxembourg, 2004. július 8.

H. Jung J. Azizi

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: olasz.