BH 1983.10.389 A hamis tanúzásra felhívás kísérlete valósul meg, ha az elkövető és az általa felhívott személy közötti kapcsolat nem jön létre, mivel a felhívást tartalmazó levél nem jutott el a címzetthez [Btk. 242. §, 16. §].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a vádlottat az ellene 2 rb hamis tanúzásra rábírás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott az élettársát hasbaszúrta, ezért előzetes letartóztatásba helyezték. A vádlott a büntetésvégrehajtási intézetből egy levelet írt férfiismerősének és azt egy szabaduló rabtársával az ellenőrzés kijátszásával akarta kijuttatni. A levél lényegében azt tartalmazta, hogy ismerőse és élettársa változtassák meg korábbi vallomásukat, és ennek fejében ő hajlandó akár pénzt is fizetni.

A megyei bíróság ezen utóbbi vétség vádja alól a vádlottat azért mentette fel, mert a levél a címzettekhez ténylegesen nem jutott el.

A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségének az életveszélyt okozó testi sértésben való megállapítása törvényes, tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a vádlottat a terhére rótt 2 rb hamis tanúzásra felhívás vétségének vádja alól - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában - felmentette.

Amint arra az első fokú bíróság is utalt: a Btk. 242. §-ba ütköző hamis tanúzásra felhívás vétsége olyan előkészületi magatartás, amelyet társadalomra veszélyességének súlya és jellege miatt indokolt volt "sui generis" bűncselekményként értékelni.

A bűncselekményben való részvétel oldaláról megközelítve: a fenti törvényhelyben foglalt tevékenység valójában részesi alakzat, nevezetesen eredménytelen felbujtás, vagyis a felbujtás olyan kísérlete, amikor a megvalósulás az elhatározás és az ennek érdekében tett konkrét tevékenység ellenére elmarad.