A Kúria Kfv.35574/2019/11. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 138. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. §, 2017. évi CL. törvény (Art.) 271. §, 2017. évi CLI. törvény (Air.) 132. §, 139. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.574/2019/11.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,

dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: (ügyintéző ügyvéd: dr. Nagy Péter)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Lovas Ibolya Ildikó kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 12. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.30.367/2019/11. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.30.367/2019/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2010. július-október hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le a tollkereskedelemmel foglalkozó felperesnél. A revízión alapuló elsőfokú határozatot az alperes a 3144716596 számú határozatával a késedelmi pótlék tekintetében megváltoztatta, így 72.353.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, 75%-os mértéket alkalmazva 54.264.000 forint adóbírságot szabott ki és 16.030.000 forintra csökkentett összegű késedelmi pótlékot számított fel.

[2] Az alperesi határozatot az elsőfokú bíróság a 19.K.30.528/2016/48. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a 3144716596 számú határozatában a másodfokú adóhatóság egymást kizáró tényállást rögzített. Az elsőfokú adóhatóság egy számlakibocsátó társaság kivételével kifejezetten azt rögzítette, hogy a számla szerinti felek között létrejött az ügylet, azaz a gazdasági esemény rekonstruálható. Ezzel szemben a másodfokú adóhatóság egyrészről rögzítette és helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság előbbi tényállását. Majd ezzel ellentétben a határozat további részeiben azt rögzítette, hogy egyik társaság esetében sem jött létre az ügylet, azok nem rekonstruálhatóak, A másodfokú adóhatóság tehát kétirányú és egymást kizáró tényállást állapított meg, anélkül hogy az elsőfokú határozat indokolását megváltoztatta volna, megállapításai nem tekinthetők jogszerűnek. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint amennyiben a másodfokú adóhatóság ismét az elsőfokú határozattól eltérő tényállást kíván megállapítani, úgy a határozat rendelkező részében rögzítse, hogy az indokolást megváltoztatja, az indokolási részben pedig azt, hogy (mely részben) nem tartja fent az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást, továbbá azt, hogy milyen tényállást állapít meg helyette (gazdasági esemény egyáltalán nem volt; nem a felek között jött létre az ügylet; vagy a felek között létrejött, de adókijátszás történt).

[3] A megismételt eljárásban az alperes a 2234161804 számú határozatával az elsőfokú döntést a késedelmi pótlék tekintetében megváltoztatta, a felperes terhére 16.030.000 forint késedelmi pótlékot állapított meg. Az elsőfokú határozat megváltoztatással nem érintett rendelkezéseit - az indokolás részbeni megváltoztatásával -helybenhagyta. Indokolása szerint valós gazdasági esemény egyetlen esetben sem mutatható ki, így az elsőfokú határozat indokolását alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 138.§ (1) bekezdése alapján megváltoztatta.

A kereseti kérelem

[4] A felperes módosított keresetében már nem kérte elévülés megállapítását, azon előadását azonban fenntartotta, mely szerint alperes nem tett eleget a 19.K.30.528/2016/48. számú ítélettel előírt kötelezésnek. Hivatkozott arra is, hogy alperesnek már nem az Art., hanem az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. tv. (a továbbiakban: Air.) rendelkezései szerint kellett volna eljárni.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.

[6] Az eljárási rezsim megválasztása kapcsán, hivatkozással az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (a továbbiakban: új Art.) 271.§ (1) bekezdésére, az Air. 139.§ (1) bekezdésére, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. tv. (a továbbiakban: Ákr.) 143.§ (1) bekezdésére, alaptalannak értékelte a kereseti kérelmet.

[7] A továbbiakban megállapította, hogy alperes határozatában kiemelte ugyan, hogy valós gazdasági esemény nem volt kimutatható a felek között, és ezért az elsőfokú határozat indokolását megváltoztatta. A későbbiekben azonban mindezek ellenére azt is rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, a tényállást kellően feltárta. Mint az alaphatározatban, ezúttal is ugyanúgy rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a számlakibocsátók tekintetében - a F. Kft. kivételével, ahol a felek között meg nem valósult gazdasági eseményt rögzített - a kiszámlázott gazdasági esemény megvalósulását nem vitatta, de azok célja az adókijátszás volt. A másodfokú határozat indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság helytállóan tette meg megállapításait, a tényállást kellően feltárta, valamennyi, ügy szempontjából lényeges körülményt megfelelően értékelt, indokolási kötelezettségének eleget tett és jogszerűen vonta le az elsőfokú határozatban foglalt jogi következtetéseit.