BH 2020.12.374 Az Mt. 39. §-ában megfogalmazottakból következően az egyetemleges felelősség csak a munkáltatói pozícióban értelmezhető. Amennyiben a felperes munkaviszonya az I. rendű alperesnél megszűnt, a II. rendű alperes pedig csak hónapokkal később jött létre, nem állapítható meg a munkaviszony II. rendű alperesre történő átszállása, így az egyetemleges felelősség sem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 39. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A B. P. L. H. Kft.-t 2014. április 10-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. A társaságnak egyetlen tagja volt M. M. Z., aki lengyel állampolgár és Lengyelországban lakik. A társaság képviseletében M. J. T. és J. J. M. együtt jártak el ügyvezető igazgatóként, mindketten lengyelországi lakosként.

[2] A felperes a B. P. L. H. Kft. hirdetésére jelentkezett szállítási vezetőnek. Meghallgatása Lengyelországban történt.

[3] A felek között létrejött megállapodás értelmében a felperes havi nettó 450 000 forint összegű díjazásban részesült volna, és szakmai irányítóként látta volna el a napi munkaköri feladatokat. A szerződés 2020. május 20-áig határozott időre jött volna létre. Noha a megállapodás megbízóról és megbízottról rendelkezik, valójában a felek tényleges akarata munkaszerződés megkötésére irányult.

[4] 2014. július 1-jei keltezéssel készült el a felek közötti munkaszerződés, amely a megjelölt időponttól kezdődően már határozatlan időtartamú foglalkoztatásról szólt ügyvezető igazgató munkakör betöltésére, 90 napos próbaidő kikötésével, havi bruttó 101 500 forint összegű díjazás és kiküldetési díj mellett.

[5] A jogviszony létrejöttét követően a felperes elkezdte a telephely kialakítását, embereket toborzott, irodahelyiséget keresett, szervizhelyeket, karbantartókat kutatott fel. Minden egyes dokumentumot ki kellett küldenie Lengyelországba az ott élő ügyvezető részére, jóváhagyás céljából.

[6] A felperes munkaviszonya 2016. november 16-án kelt felmondással szűnt meg, amelyben 30 napos felmondási időt rögzítettek. A felmondás szerint a társaság szakmai vezetését 2016. november 17-étől kezdődően J. L. látja el.

[7] 2017. szeptember 29-ével a B. P. L. H. Kft. elnevezése O. P. H. Kft. lett, és a korábbi o.-i székhelyet B.-re tették át. Változott a képviselő személye is, aki 2017. szeptember 29-ei hatállyal G. A. R.

[8] A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága tájékoztatása szerint e gazdasági társasággal szemben 2018. június 8-án törvényességi felügyeleti eljárás indult, amellyel összefüggésben annak kényszertörlése várható.

[9] A 2017. szeptember 29-étől O. P. H. Kft. (I. rendű alperes) néven működő gazdasági társaság tagja M. M. Z., akinek házastársa, M. J. T. volt a gazdasági társaság ügyvezető igazgatója 2014. április 10-e és 2017. július 17.-e között. Az ő gyermeke M. T. M., aki 2017.évi április hó 13-ától ellátja a 2017. április 28-án bejegyzett H. L. Kft. (II. rendű alperes) ügyvezetését.

[10] Ez utóbbi gazdasági társaság átvette az előbbi által végzett tevékenységet. A munkavállalók ugyanazon a munkavégzési helyen, ugyanazt a feladatot látják el, mint korábban, miután közös megegyezéssel megszűnt a jogviszonyuk korábbi munkáltatójuknál, másnaptól az új munkáltatónál dolgoztak tovább, ugyanazért a díjazásért. A gépjárműpark is változatlan maradt, a gépjárművek kiindulása helye és a szállítási célállomások is változatlanok.

A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme

[11] A felperes a keresetét a B. P. L. H. Kft.-vel szemben indította, amely névváltozás folytán az időközben felszámolás alá került I. rendű alperesre módosult. Az eljárás során kötelezettként a II. rendű alperest is megjelölte, miután tudomást szerzett a munkajogi jogutódlásról.

[12] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, erre tekintettel 45 napra járó távolléti díj megfizetését igényelte, valamint elmaradt munkabért kamataival együtt.

[13] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy nem bizonyított az a felperesi állítás, miszerint a megállapodás havi nettó 450 000 forint összegű díjazásra jött volna létre, a felperes pedig az őt ténylegesen megillető díjazást megkapta. A II. rendű alperes a munkajogi jogutódlás tényét vitatta, és tagadta, hogy a felperes követeléséhez bármiféle köze lenne. A gazdasági társaság az I. rendű alpereshez képest teljesen eltérő tulajdonosi körrel és ügyvezetéssel rendelkezik. Megalakulásukat követően az I. rendű alperes által használt gépjárműveket vásárolták meg, ez azonban nem alapoz meg semmilyen kapcsolatot a járműveket korábban használó gazdasági társasággal. Az I. rendű alperes munkavállalóit illetően azzal érvelt, hogy azért alkalmazta őket, mert a versenytársnál tapasztalatot szereztek, és a tudásukra számított.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2016. november 16-án kelt munkáltatói felmondás jogellenes. Kötelezte az alpereseket, hogy a jogellenesség jogkövetkezményeként fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 676.692 forintot. Kötelezte az alpereseket ugyancsak egyetemlegesen 11 845 378 forint elmaradt munkabér viselésére is.

[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy létrejött-e munkajogi jogutódlás az I. és II. rendű alperes között. E körben utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 36. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 39. §-ában foglaltakra.

[16] Az ítélet szerint munkáltatói jogutódlásról akkor beszélhetünk, ha egy egységet, üzletágat, vagy üzletet úgy adnak át, hogy a további működtetéshez szükséges erőforrások is gazdát cserélnek. Ebben az esetben ugyanis a munkáltató személye is megváltozik, a munkavállalók átadása megtörténik.

[17] A perbeli esetben az alperesek tulajdonosi körében rokoni kapcsolat fedezhető fel. Az I. rendű alperesnél fennállt foglalkoztatási jogviszonyt nem érintette a II. rendű alperes munkáltatóként való megjelenése, miután a munkavállalók foglalkoztatási körülményeiben változás nem történt. Változatlan munkavégzési helyen, munkakörben és díjazás mellett folytatták tovább a napi munkaköri feladatokat. A munkáltatói jogutódlásból mindössze annyit észleltek, hogy az I. rendű alperesnél közös megegyezéssel megszüntetett jogviszonyuk másnap a II. rendű alperesnél tovább folytatódott.

[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2001/23/EK irányelvre, illetve az Európai Unió Bírósága gyakorlatára, kiemelve az úgynevezett Spijkers-kritériumok fennálltát.

[19] A perbeli esetben az I. rendű alperes az O.-n működő üzletágának az üzemeltetését szüntette meg, azonban ő maga mint gazdasági társaság változatlanul fennmaradt, székhelyét B.-re helyezte át, és elnevezését változtatta meg. Ugyanakkor az általa korábban üzemeltetett o.-i gazdasági egysége, amely alapvetően eszközfüggő tevékenységet folytatott, állományát tekintve átkerült a II. rendű alpereshez, amely cég az I. rendű alperes által korábban üzemeltetett gépjárművek jelentős mértékű használatával tudta a vállalkozását működtetni. A gépjárművek kiindulási helye és a célállomások is változatlanok maradtak. A perbeli esetben a gépjárműpark átadása és a gazdasági tevékenység I. rendű alperes emberi erőforrása általi folytatása a munkavállalók jelentős részének átruházása során - függetlenül attól, hogy a munkavállalóknak az I. rendű alperestől a II. rendű alperes részéről történő közvetlen átvétele nem valósult meg - munkajogi jogutódlásként megállapítható. Nem mentesíti a II. rendű alperest fizetési kötelezettsége alól az a körülmény, hogy a munkajogi jogutódlás törvényes szabályozását mellőzve folytatta az I. rendű alperes o.-i üzletegységének működtetését már a saját neve alatt és érdekkörében.