A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20810/2020/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. § (4) bek.] Bírók: Istenes Attila, Kincses Attila, Sághy Mária

A határozat elvi tartalma:

Nem tehető olyan általános érvényű megállapítás, hogy a gyógyulási esély elvesztésén vagy csökkenésén alapuló kártérítési felelősség esetén a károsult csak a maradandó egészségkárosodás számbavételénél alacsonyabb mértékű nem vagyoni kártérítésre lehet jogosult. A kártérítési kötelezettség terjedelmére pedig nem lehet kihatása annak, hogy a felelősség a gyógyulási esély csökkenésén, elvesztésén alapul. A teljes kártérítés elve alapján a károkozó ilyen esetben is köteles a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében felsorolt kárelemek megtérítésére.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20838/2015/167., Fővárosi Törvényszék P.20838/2015/170., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20810/2020/10.*, Kúria Pfv.20730/2021/4. (BH 2022.6.154)

***********

Fővárosi Ítélőtábla 2

7.Pf.20.810/2020/10/II

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.810/2020/10/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. sz. Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Simon D. Gábor ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe.) felperesnek - a Dr. Király Edit Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe1, ügyintéző: dr. Király Edit ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Dr. Bebesi Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: dr. Bebesi István ügyvéd) által képviselt beavatkozó. (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2020. május 26. napján kelt 8.P.20.838/2015/167. számú ítélete és 2020. szeptember 20. napján kelt 8.P.20.838/2015/170. számú kiegészítő ítélete ellen a felperes részéről 168. és 171. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, az ítélet és a kiegészítő ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatja meg:

− a felperest megillető kártérítés összegét - a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett - 3.000.000 (Hárommillió) forintra felemeli;

− kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 4.399.100 (Négymillió-háromszázkilencvenkilencezer-száz) forintot és ennek 2013. február 28. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát;

− a felperest megillető perköltség összegét 230.000 (Kétszázharmincezer) forint plusz áfa összegre felemeli;

− az alperes szakértői díj fizetési kötelezettségét 401.800 (Négyszázegyezer-nyolcszáz) forintra felemeli, míg az állam terhén maradó szakértői díj összegét 172.260 (Százhetvenkétezer-kétszázhatvan) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét és kiegészítő ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 372.200 (Háromszázhetvenkétezer-kétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes édesanyja, felperes édesanyjának neve 2010. március 20-án az utcán elesett, és a jobb combcsont távolabbi végének elmozdulásos zárt törését szenvedte el. Másnap az alperesnél megoperálták, a kórházban velőűr szegezés és három reteszcsavar behelyezése történt. A sérült végtagon a műtét időpontjában lábszárfekélyt és elephantiázist rögzítettek. A felperes édesanyja rossz általános egészségi állapotára utalt, hogy nagyon súlyos mértékű elhízásban, az alsó végtagok krónikus keringési elégtelenségében szenvedett, szívizomhegesedése és rendkívül nagymértékű szívtúltengése volt. A 2010. március 21-én elvégzett műtét után nyolc nappal készített röntgenfelvétel szerint az alsó három reteszcsavar közül kettő kilazult, de a töréshelyzet változatlanul jól rögzített volt; a beteget 2010. április 6-án otthonába bocsátották és május 6-ára kontrollvizsgálatra visszarendelték. 2010. április 10-én az időközbeni állapotromlás, a műtéti területről történő mérsékelt véres-savós váladékozás miatt a felperes édesanyját ismételten fel kellett venni az alpereshez. Az elvégzett vizsgálatok alapján a középső reteszcsavar kicsúszása fokozódott; ezzel egyidejűleg laborvizsgálati eltéréseket nem észleltek. A kimozdult reteszcsavart eltávolították, dréncsöveket helyeztek be, a sebet varrták, illetve részben nyitva hagyták. Időközben a beteg dekubitusai III. stádiumúvá váltak, de még így is láztalannak bizonyult. A sebváladékból április 17-én tenyésztést kértek, az április 22-ei lelet szerint háromfajta baktérium tenyészett ki, ezért április 28-tól május 5-ig kombinált antibiotikum kúrát alkalmaztak. A folyamatos sebváladékozás miatt április 28-án újabb műtétre is sor került, ahol a sipolyozó sebet az épben kimetszették, a sebet szívó öblítő drén felett zárták; a sípcsontba, valamint a combcsontba fémnyársakat helyeztek, a törést külső fémkerettel rögzítették. Az antibiotikum kúra után a beteg május 11-én belázasodott, ezért május 12-én újabb leoltás történt; ezúttal MRSA fertőzés igazolódott, emiatt május 14-20. között kombinált antibiotikus terápiában részesült. A dekubitusok már korábbról ismertek voltak, azokat fertőtlenítették, kötözték, a beteget folyamatosan mobilizálták, illetőleg speciális dekubitus matracon fektették, 2010. május 4-én a dekubitusból az elhalt rész kimetszését is elvégezték.

[2] Az alperes a felperes édesanyját 2010. május 25-én budapesti otthonába bocsátotta azzal, hogy állapota kielégítő, láza nincs, a fémnyársak környezetét, illetve a beteg dekubitusait a továbbiakban a kiadott fertőtlenítő oldattal házi betegápolás útján rendezze a család, kötszerekkel való ellátásukat a háziorvosra bízták, gyógytornát javasoltak. A kibocsátó okiratok alapján a felperes édesanyja kielégítő általános állapotban került haza, önállóan tudott már az ágyban fordulni, kis segítséggel fel is tudott ülni, járókeret mellett állni is képes volt, de önállóan járni még nem tudott. A hazabocsátás utáni napon a felperes jelentkezett a háziorvosnál, és jelezte, hogy otthoni sebellátásra lesz szükség; a felperes és testvére érdemi sebkezelést nem végzett. A háziorvos 2010. május 27-én jelent meg a felperes édesanyjának otthonában, a sebeket áttekintette, a fémnyársak és a dekubitusok ellátása miatt további, sebészeti szakasszisztensi közreműködés szükségességét állapította meg. A sebellátáshoz, sebkezeléshez szükséges segédeszközöket, kötszereket hagyott a helyszínen. A szakellátás 2010. május 28-án érkezett a felperes édesanyjához, aki ekkor már ébreszthetetlen volt, és a kiérkezést követően nem sokkal, még aznap elhunyt. A boncolási jegyzőkönyv a fémnyársak területén gennyezést írt le, a reteszcsavarok környezetét békésnek találták, a halál közvetlen okaként szepszist, illetőleg gennyvérűség okozta többszervi elégtelenséget állapítottak meg.