BH+ 2002.11.561 A károsultat terhelő kármegelőzési kötelezettség megszegését a károkozónak kell bizonyítania. [Ptk. 277. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 352. § (1) bek.].

A felperes 1997. szeptember 28-án az alperes által üzemeltetett T. Szálló fürdőjében az öltöző felé vezető vizes kövezeten elcsúszott és ennek következtében farokcsonttörést, bal alkarján zúzódásokat szenvedett. A fürdőben a zuhanyozó, illetőleg az öltöző aljzata márvánnyal burkolt, érdesítve nem volt. A fürdő különböző részein az alperes a csúszásveszélyre figyelmeztető táblákat helyezett el. Az alperes felelősségbiztosítója a felperes kárigényét elutasította arra hivatkozással, hogy a figyelmeztető jelzések elhelyezésével az alperes eleget tett a tőle elvárható kötelezettségének, így a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint mentesül a felelősség alól.

A felperes a keresetében 150 000 forint nem vagyoni és 350 000 forint vagyoni kára megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal érvelt, hogy a kőburkolat minősége, technikai megoldása megfelelő, emellett a személyzet folyamatosan törli a burkolatot és csúszásveszélyre figyelmeztető táblákat is elhelyeztek a fürdőben, ennél fogva úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében a T. Szállóban a felperest 1997. szeptember 28. napján ért káreseménnyel kapcsolatban az alperesnek a felperes felé fennálló kártérítési felelősségét megállapította. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint a felperes azáltal, hogy igénybe vette a fürdő szolgáltatásait, szerződéses kapcsolatba került az alperessel. Az alperes a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét azonban megszegte, mert nem olyan megoldást (csúszásgátló burkolat, érdesítés, szőnyeg) alkalmazott, amely a baleset megelőzésére alkalmas, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel a bekövetkezett kárért.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és azt állapította meg, hogy az alperest a perbeli balesetből eredő károk megtérítéséért 50 %-os arányban terheli a kártérítési felelősség. A másodfokú közbenső ítélet indokolása szerint az alperes a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése alapján felel az épület hiányosságaiból másra háramló kárért, mert a szabvány hiányától függetlenül elvárható volt, hogy a padlóburkolat csúszásának megakadályozására a technika mai fejlettségi szintjén mindent megtegyen, és ez magában foglalja a felület érdesítését a csúszásgátló eszközök elhelyezését. A másodfokú közbenső ítélet indokolása szerint azonban a felperes többször járt az uszodában, így tudomása volt arról, hogy a padlóburkolat csúszós, ezért elvárható volt, hogy az uszoda teljes területén fokozott figyelemmel közlekedjen. Ennek figyelembevételével a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a kár megosztására volt alap, amelynek mértékét a másodfokú bíróság 50-50%-ban határozta meg.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy kártérítő felelősségének elbírálására a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. Utalt arra is, hogy a jogerős közbenső ítélet a tényállást is tévesen állapította meg, mert az öltözőben a padlóburkolat hibamentes volt, a nedvesedés ellen padlófűtést biztosított az alperes, és ezen kívül a padlóburkolatot rendszeresen felcsiszoltatta, csúszásmentesítette. Az érdesítésre nem került sor, mert az botlásveszélyt idézhet elő. Az alperes azzal is érvelt, hogy a felperes nem csúszásmentes papucsban közlekedett, ezért a baleset bekövetkezéséért kizárólagosan őt terheli a felelősség.