A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40450/2007/11. számú határozata bankgarancia tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 219. §, 221. §, 222. §, 249. §, 298. §] Bírók: Koday Zsuzsanna, Molnár József, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41703/2006/8., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40450/2007/11.*, Kúria Gfv.30261/2008/7. (BH 2009.8.251)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.450/2007/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda (1011 Budapest, Fő u. 14-18. szám, ügyintéző: dr. Veszely Katalin ügyvéd) és a Perlaki Ügyvédi Iroda (1011 Budapest, Fő u. 14-18. szám, ügyintéző: dr. Perlaki Szabolcs ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Szabó Tamás jogtanácsos által képviselt alperes ellen bankgarancia teljesítése iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Dr. Czugler Péter Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Egyetem tér 5. II/11. szám, ügyintéző: dr. Czugler Péter ügyvéd) által képviselt beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2007. június 11-én kelt 16.G.41.703/2006/8. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó részéről 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 450.000 (Négyszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Bíróság a 16.G.41.703/2006/8. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 28.750.000 forintot, ezen összeg után 2006. május 17-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 százalékkal növelt összege mértékű kamatot, valamint 1.800.000 forint perköltséget. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes mint megrendelő, és az alperesi beavatkozó között 2002. július 29-én a Ptk. 389. §-a és 402. §-a szerinti szerződés jött létre. Az alperesi beavatkozó megbízásából az alperes a Ptk. 249. §-a értelmében kötelezettséget vállalt arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében bizonyos határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A 2005. február 24-én kiállított és a 2006. február 2-án módosított bankgarancia kedvezményezettje a felperes volt. Alapjogviszonyként a beavatkozó és a felperes között megkötött szerződést szerepeltették. A "jótállási bankgarancia" elnevezésű alperesi nyilatkozat azt tartalmazta, hogy az alperes maximum 137.407.015 forint összeghatárig visszavonhatatlanul garanciát vállal arra, hogy a beavatkozó és a kedvezményezett közötti alapjogviszony vizsgálata nélkül a felperes első írásbeli, meghatározott pénzösszeg megfizetésére vonatkozó felszólítására, a kézhezvételt követő 8 banki munkanapon belül fizetést teljesít. Az alperes a fizetés feltételéül azt határozta meg, hogy az írásbeli felszólításban a felperesnek meg kell jelölnie, hogy a beavatkozó melyik szerződéses kötelezettségét nem teljesítette, csatolnia kell a beavatkozó részére emiatt küldött igénybejelentés másolatát, illetve az alpereshez intézett írásbeli felszólításon szereplő aláírások valódiságát a felperes bankjának igazolnia kell. (Emellett a felek kizárták a banknak szóló írásbeli felszólítás telefaxon történő benyújtását.)

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a fenti feltételeknek eleget tett, az alperes ennek ellenére formai és tartalmi okokra hivatkozva 2006. május 17-én a kifizetést írásban megtagadta. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában kifejtette, hogy a bankgarancia-nyilatkozat az alperesi bank és a kedvezményezett felperes között hozott létre jogviszonyt. A bankgarancia nem járulékos jellegű, hanem a bank részéről önálló kötelezettségvállalást jelent és annak tartalma a bank által megszabott feltételekhez igazodik. A felperes mint kedvezményezett a bankgarancia-szerződés feltételei szerint kérhetett kielégítést az alperestől. A bank kötelezettsége nem igazodik a megbízó beavatkozó kötelezettségeihez, annak kifogásait nem érvényesítheti. Az alperes a felperes kockázatát vállalja át, nem a főadós beavatkozó kötelezettségét teljesíti, hanem a sajátját. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebből az is következik, hogy a bankgarancia kötelezettjének, tehát az alperesnek a fizetési kötelezettsége nem függ attól, hogy a beavatkozó a szerződéses kötelezettségét teljesítette-e. Az alperes nem vizsgálhatja azt sem, hogy az alapjogviszonyt képező szerződés alapján az alperesi beavatkozó teljesítése szerződésszerű volt-e, vagy sem. Az elsőfokú bíróság erre az okfejtésre tekintettel elutasította az alperesi beavatkozónak a tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmét. Az alperesi beavatkozó ugyanis kérte, hogy a bíróság a felperes és az alperesi beavatkozó között folyamatban lévő válaszottbírósági eljárás jogerős befejezéséig függessze fel e per tárgyalását. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a Pp. 152. §-ban írt előfeltételek hiányoznak, mert az alapjogviszony vizsgálata nem előkérdése a bankgarancia teljesítésére irányuló per elbírálásának.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt követően tételesen azt vizsgálta meg, hogy az alperesi bank által előírt követelményeket a felperes teljesítette-e. Kifejtette, hogy a felperes eleget tett a feltételeknek, mert az alpereshez intézett fizetési felszólításában megjelölte, hogy az alperesi beavatkozó a hibák kijavítására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, és csatolta a bankhoz intézett fizetési felszólításához az alperesi beavatkozóhoz írt igénybejelentése másolatát. Ez a 2006. január 26-i levele volt. Az igénybejelentéssel kapcsolatban az alperesi beavatkozó azzal védekezett, hogy az igénybejelentés alaki okokból nem volt megfelelő, figyelemmel arra, hogy a levelet író dr. Perlaki Szabolcs ügyvéd nem rendelkezett a felperestől meghatalmazással. A felperes csak 2006. január 30-án adott meghatalmazást a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda, valamint a Perlaki Ügyvédi Iroda részére a képviselete ellátására. Az alperesi beavatkozó véleménye szerint emellett a 2006. január 26-i felperesi igénybejelentés azért sem volt megfelelő melléklet a bankgarancia lehívására, mert ezen igénybejelentést követően az alperesi beavatkozó 2006. februárjában a hibákat kijavította, és erről 2006. február 14-én jegyzőkönyv-felvétel is történt. A 2006. január 26-i igénybejelentéssel tehát egy korábbi időszakra, a 2005. őszén észlelt hibák kijavítására vonatkozó igényét jelentette be a felperes az alperesi beavatkozónak.

Az elsőfokú bíróság az igénybejelentéssel kapcsolatban a Ptk. 219. §-a és 222. §-ára alapítottan azt állapította meg, hogy jognyilatkozatot a felperes képviselő útján is tehetett, és e cselekmény által a képviselt vált jogosítottá, illetve kötelezetté. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes képviseletében dr. Perlaki Szabolcs ügyvéd szabályszerűen járt el, figyelemmel arra, hogy ügyvédi irodája már 2005. január 1-től rendelkezett a Dezső és Társai Ügyvédi Irodával kötött megállapodással, amely feljogosította, hogy a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda mint megbízó ügyeiben jogi szolgáltatást teljesítsen a megbízó megbízása alapján. A felperes 2005. szeptember 6-án a Dezső és Társa Ügyvédi Irodával kötött megbízási szerződést, amelyben ezt az ügyvédi irodát teljes körű képviseletére jogosította fel, e megbízási szerződés azonban tartalmazta, hogy a megbízott a megbízás teljesítése érdekében jogosult más ügyvédek vagy ügyvédi irodák igénybevételére, tehát a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda igénybe vehette a Perlaki Ügyvédi Iroda szolgálatait a felperes képviselete körében. Ezáltal dr. Perlaki Szabolcs ügyvéd jogosult volt 2006. január 26-án a felperes képviseletében eljárva jognyilatkozatot tenni. A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság az alperes részére megküldött az igénybejelentést megfelelőnek minősítette.