BH 2005.3.89 Az önbíráskodás bűntettét társtettesként és nem bűnsegédként követi el az a terhelt, aki - társaival szándékegységben - úgy vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, hogy társai - fenyegetéssel - arra kényszerítik a sértettet, hogy ismerje el lopás elkövetését a munkáltatója sérelmére, a terhelt pedig a beismerést tartalmazó jegyzőkönyvet elkészíti és aláíratja a fenyegetés hatása alatt álló sértettel [Btk. 20. §, 21. §, 273. §].

II. A felülvizsgálat az ügydöntő határozatban megállapított tényállásra terjed ki, beleértve - az ítéletszerkesztési hibából - a határozat indokolásának más részében rögzített tényeket is [Be. 258. § (3) bek. c) pont, d) pont, 420. § (1) bek.].

A S.-i Városi Bíróság a 2002. november 6. napján kihirdetett ítéletével H. I. III. r. terheltet önbíráskodás bűntetté­ben, mint bűnsegédet mondta ki bűnösnek. Ezért őt 200 napi tétel, - napi tételenként 300 forint összegű - összesen tehát 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte, amelyből a terhelt által őrizetben töltött idővel 4 napi tételnek megfelelő 1200 forintot leróvottnak tekintett.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság - mint másodfokú bíróság - a 2003. január 17. napján meghozott ítéletével a városi bíróság határozatát a III. r. terheltet érintően változtatás nélkül helybenhagyta.

A jogerős ítéleti tényállás szerint - melyet a másodfokú bíróság nem érintett - Sz. T. I. r. és Sz. Z. II. r. terheltek tulajdonos-ügyvezetői voltak a szezonális jelleggel több üzletet is üzemeltető, nagy- és kiskereskedelemmel egyaránt foglalkozó J. Kft.-nek.

A III. r. terhelt a kft. üzleteinek a tevékenységét összefogó sz.-i telephely vezetője volt, G. L. IV. r. és K. A. V. r. terheltek pedig biztonsági őrként dolgoztak a cégnél.

A 2000. évi szezonban a havonta tartott leltárak a sz.-i telephelyen 7 millió forintot megközelítő hiányt mutattak. Okának kiderítése végett az I., II. és III. r. terheltek megállapodtak abban, hogy ún. becsületpróbának vetik alá a gépkocsivezetőket.

Ennek keretében a III. r. terhelt intézkedett, hogy az áruk kiszállítását végző gépkocsivezetők járműveire az elszámolási bizonylatokhoz képest többletárut pakoljanak fel. Augusztus első napjaiban S. J. sértett a járművére pluszként felkerült margarinnal nem számolt el.

A próba megismétlése végett az I., II. és III. r. terhelt útmutatásának megfelelően a raktáros 2000. augusztus 8-áról

9-ére virradó éjjel a sértett fuvarba induló gépkocsijára többletáruként egy karton Túró Rudit tett fel.

A sértett az egyik üzletben a többletárut értékesítette; augusztus 9-én a délelőtti órákban visszaérkezve a sz.-i telephelyre, az irodában az elszámolást végző dolgozók előtt a többletáruról nem tett említést.

Mindezen körülményekből az I., II. és III. r. terheltek arra következtettek, hogy a leltárhiánynak a sértetti magatartás részben okozója lehetett, mert bebizonyosodott, hogy a plusz áruval kétszer nem számolt el.

Emiatt az I. r. terhelt utasította a telephelyen tartózkodó IV. és V. r. terhelteket, hogy a sértettet a lopások miatt vonják felelősségre. Rendelkezett arról is, hogy a III. r. terhelt készítsen jegyzőkönyvet, amiben a sértett nyilatkozik munkáltatója meglopásáról, továbbá egy okiratot, amiben a sértett elismeri, hogy kölcsönképpen 500 000 forintot kapott a kft.-től, s annak a visszafizetését részletekben vállalja. Ezen túlmenően rendelkezett arról is, hogy írassák meg a sértettel a felmondását.

A sértett a telephelyre visszaérkezésekor a II. r. terhelt jelenlétében a göngyöleget leadta a raktárosnak, majd az irodába indult elszámolni. Ott a számlák leadásakor a III. r. terhelt rákérdezett, volt-e a gépkocsiján többletáru, amit a sértett letagadott. Minderről értesültek az I. r. a IV. és az V. r. terheltek is. Ezt követően a mosdó felé induló sértettet a IV., V. r. terheltek közrefogták, az előkészítő helyiségbe kísérték, ahol az V. r. a sértettet tarkótájon megütötte. Őt a IV., V. r. terheltek arról faggatták, hogyan csinálták a lopásokat, közben a IV. r. terhelt is megütötte a sértettet. Odaérkezett az előkészítő helyiségbe az I. r. terhelt is, aki a lopott sajtról kérdezgette, s amikor nem válaszolt, az V. r. terhelttől újabb ütéseket kapott. Megkérdezték azt is, mit csinált a Túró Rudival; a sértett elismerte, hogy eladta, további kérdésekre üzemanyaglopást is részben beismert. Közben megérkezett az előkészítő helyiségbe a II. r. terhelt is, akinek jelenlétében tovább folyt a sértett felelősségre vonása, majd az I. r. terhelt utasította a IV., V. r. terhelteket, vigyék el a szeme elől a sértettet, tegyék kocsira, törjék össze kezét-lábát és dobják ki.

A sértett félelmében könyörgött az I. r. terheltnek, hogy ne bántsák, majd a II. r. terhelthez fordult segítségért, de ő azt közölte, hogy nem segíthet; megjegyezve még azt is, saját magának köszönheti, hogy ilyen helyzetbe került.

Mindezek után a II. r. terhelt a helyiséget elhagyta, az I. r. terhelt a IV. és V. r. terhelteket is kiküldte, majd az odaérkező III. r. terheltet utasította, hogy a már említett okiratokat készítsék el. Távozása után a III. r. terhelt a sértettnek lediktált egy jegyzőkönyvet, amiben különböző áruk és üzemanyag eltulajdonítását ismerte el, mintegy 500 000 forint értékben. Megíratták vele a felmondását, majd a III. r. terhelt készített egy megállapodást, amiben a sértett elismerte, kölcsönként 500 000 forintot vett fel a kft.-től és vállalta, hogy azt négy részletben visszafizeti.

Az okiratok elkészülte után az I. r. terhelt behívta M. É.-t és Sz. A.-t, akik előtt a sértett az őt ért bántalmazás és fenyegetések hatására elismerte a jegyzőkönyvben leírtakat, majd nevezettek azt tanúként aláírták. Ezután a sértettet kiengedték, aki visszament az irodába, ahol elszámolt. Ezután hazament, feljelentést tenni nem mert, felesége volt, aki az ügyben a rendőrséghez fordult.

A IV., V. r. terheltek bántalmazása következtében a sértett jobb alsó szemhéj bevérzését, tarkótáj duzzanatát, nyomásérzékenységét - 3-4 napos gyógytartamú sérüléseket - szenvedett.

Az elsőfokú ítélet a bizonyítékok értékelése során további tényeket is rögzített. Így azt, hogy a sértettel szemben alkalmazott módszer a J. Kft.-nél bevett módja volt a dolgozók felelősségre vonásának. Továbbá, hogy az I. r. terhelt a felelősségre vonásra nem csupán utasítást adott III. r. terheltnek - és a IV-V. r. terheltnek -, hanem maga is közvetlen fenyegetést alkalmazott; továbbá, hogy a III. r. terhelt tisztában volt a fenti körülményekkel. Mindezek tudatában működött közre a bántalmazott és megfélemlített sértettől kikényszerített okiratok elkészítésében.