BH 1997.11.515 A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettét valósítja meg az a homoszexuális hajlamú vádlott, aki a szexuális kapcsolat létesítése után elaltatott sértett visszerébe injekciós tűvel a halálos adag sokszorosát meghaladó mérget fecskendez be annak érdekében, hogy az értékeit megszerezhesse [Btk. 166. § (2) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, és ezért 12 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A büntetlen előéletű, 25 éves, szociopáthiás személyiségszerkezetű vádlott homoszexuális hajlamú, aki a kórház gyermeksebészetén műtőssegédként dolgozott.

A vádlott 1994. év tavaszán megismerkedett a nála csaknem 10 évvel idősebb sértettel, akivel homoszexuális kapcsolatot létesített, és hetente többször is ilyen partnerkapcsolatot folytatott az egyébként jómódú üzletember sértett lakásán. A sértett e kapcsolat során különböző ajándékokat adott a vádlottnak.

1994. év nyarán a vádlott elhatározta, hogy a sértettet a munkahelyéről elhozott altatószerek felhasználásával elaltatja, és a sértett értékeit megszerzi. A vádbeli napon előzetes megbeszélés után a déli órákban felkereste a sértettet, és itt szexuális kapcsolatot létesítettek. A vádlott már korábban magához vett a munkahelyéről Dormicum ampullákat, Brietal-port, desztillált vizet, injekciós tűt, fecskendőt és gumikesztyűt, majd a sértett italába két ampulla Dormicumot beleöntött, és miután ezt a sértett megitta, valamint ennek a hatására álomba merült, a két üvegcse Brietal-port feloldva a fecskendőbe felszívta, és ezt az alvó sértett bal könyökárok visszerébe befecskendezte. A gyógyszerben levő amfetamin hatóanyag nagy mennyisége - mely meghaladta a halálos adagot - néhány percen belül agybénulás és légzésbénulás folytán a sértett halálát eredményezte. A halál bekövetkezését észlelve, a vádlott átkutatta a sértett lakását, és onnan 28 600 forint értékben videomagnót, távirányítót, bőrdzsekit, nadrágot, selyeminget és kvarcórát vett magához, továbbá eltette a sértett útlevelét és a lakáskulcsát. Eltulajdonított még olyan dolgokat is, amelyek nem kerültek lefoglalásra, így további karórát, fényképezőgépet, bőrkabátot, szeszes italokat, két pulóvert és pólóinget, selyeminget, két nadrágot, egy pár sportcipőt, egy arany nyakkendőtűt és egy arany karikagyűrűt. A videomagnót és a távirányítót másnap az ismerősének ajándékozta, az ingóságok közül többet ismerőseinek adott, a sértett lakáskulcsát pedig eldobta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta azzal a megjegyzéssel, hogy a vádlottra kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhe.

Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartva, a bizonyítás anyagának a teljességében, a bizonyítékok sokoldalú mérlegelésével, az iratok tartalmával összhangban állapította meg az irányadó tényeket. A bizonyítás további felvétele szükségtelen és indokolatlan volt, ezért a bizonyítási indítványok elutasítása megalapozottan történt.

A vádlott védője a fellebbezési eljárás során - az enyhítésért bejelentett fellebbezés fenntartása mellett - az elsőfokú bíróság ítéletét tényállásbeli megalapozatlanság és a bűnösség megállapítása miatt is támadta. Az elsőfokú bíróság ítéletének téves értelmezésével iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, hogy a Dormicum, illetve a Brietal-por üvegekben kiszerelve amfetamint tartalmazó altatószerek, továbbá hogy "a kábítószernek minősülő gyógyszerekben levő amfetamin mennyisége a szándékos túladagolás folytán meghaladta a halálos adagot". A védő szerint sem a Dormicum, sem a Brietal nem tartalmaz amfetamint, ami pszichotrop anyag, kábítószer. Kétségesnek találta, hogy az altatószer vagy az amfetamin okozta a sértett halálát. Megkérdőjelezte azt az ítéleti megállapítást, hogy egyrészt a halálos anyagnak a befecskendezése a bal alkar vénájába történt, másrészt hogy ezt a műveletet a vádlott hajtotta végre, mert álláspontja szerint mint műtőssegéd erre nem is volt képes. Mindezekből a védő arra a végső következtetésre jutott, hogy a vádlott a nyomozás során, az ügyészség előtt és a bíróságon - szociopathiás személyiségéből fakadóan - olyan bűncselekmény elkövetését ismerte be, amit nem is követett el. A sértett - aki állítása szerint kábítószerezett - az előző este társaságban szórakozott és az amfetamint tartalmazó anyag - halálos dózisban - feltételezhetően ez alkalommal kerülhetett a szervezetébe, amelyet a vádlott által az italba öntött Dormicum a hatásában felerősített; következésképpen a sértett halálát az önkezűleg beadott méreganyag okozta.

A védő által a fellebbezési tárgyaláson előadottak élesen szemben állnak az elsőfokú bíróság által iratszerűen megállapított és a természettudományos bizonyossággal igazolt objektív tényekkel, ellentétesek a nyomozás során feltárt, valamint az elsőfokú bíróság által megvizsgált és hitelesnek talált bizonyítékokkal, a büntetőügy teljes iratanyagával, végül a védő által önkényesen levont következtetés a logika elemi szabályaival is ellentétes, és abszurdnak minősíthető.

Az elsőfokú bíróság a vádlott vallomása alapján állapította meg, hogy az ampullában kiszerelt Dormicumhoz és az üvegben kiszerelt Brietal-porhoz a munkahelyén jutott, és kellően igazolt volt, hogy a vádlott munkahelyén, a műtőben az altatáshoz használt ezek a gyógyszerek az ott dolgozók részéről minden nehézség nélkül hozzáférhetők voltak.

Téves az a védői hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerint az említett gyógyszerek amfentamint tartalmaznak. Az ítélet csupán a Brietalra vonatkozóan tesz ilyen megállapítást, amely egyébként az Igazságügyi Toxikológiai Intézet szakvéleményén alapszik; míg a Dormicum hatóanyaga - a midazolám - nem tekinthető sem pszichotrop anyagnak, sem kábítószernek. Ez a szakvélemény teljesen összhangban áll a boncolás eredménye alapján adott azzal az orvos szakértői véleménnyel, hogy a hullai szervekből a Dormicum és az amfetamin hatóanyagát azonosították, melyek közül a Dormicum valószínűleg szájon át, míg az amfetamin parenterális úton, vagyis vér útján jutott be a sértett szervezetébe. Ezeknek a biológiai vizsgálattal igazolt tényeknek a valóságtartalma semmiképpen sem vitatható, így merőben szokatlan és érthetetlen az a védői hivatkozás, hogy a Brietal nem tartalmaz amfetamint. Az elsőfokú bíróság ítélete iratszerűen hivatkozik arra is, hogy az amfetamint tartalmazó anyagnak a sértett szervezetébe való bejuttatása a bal könyökárok visszerébe történt, a boncolás során a sértett testén más, tűszúrásra utaló nyom nem volt észlelhető.

Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a pszichotrop anyagok gyártásáról, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról, behozataláról, kiviteléről, raktározásáról és használatáról szóló 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelethez fűzött melléklet II. számú jegyzékében - a 11/1986. (X. 2.) Eü M. rendelet 2. §-a szerinti kiegészítés folytán - az amfetamin mint pszichotrop anyag szerepel.