BH 1980.1.19 Az öröklési szerződés tartalmánál fogva visszterhes, ezért a vele lekötött vagyontárgy a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe [PPtk. 666. § (1) bek. PK. 109. sz.]

A felperes az 1978. július 28-án meghalt M. K. örökhagyónak a gyermeke. Az alperes az örökhagyó testvére.

Az örökhagyó 1976. október 7-én közjegyzői okiratban foglalt öröklési szerződést kötött az alperessel. Ebben úgy rendelkezett, hogy halála esetén a házingatlanát az alperes örökölje. Ezzel szemben az alperes vállalta, hogy az örökhagyó tartásáról holtáig gondoskodik.

A felperes keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy részére - kötelesrész címén - 116 000 forintot fizessen meg.

Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felperes részére - kötelesrész kiadása címén - 69 900 forintot és ennek 1977. július 28-tól járó évi 5% kamatát fizesse meg. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az első fokú bíróság abból indult ki, hogy öröklési szerződés esetében a kötelesrész kiszámításának az alapja az az érték, amely a ténylegesen teljesített szolgáltatás ellenértékének a hagyaték tiszta értékből való levonása után mutatkozik. Az alperes szolgáltatásainak értékét 34 500 forintban, az általa viselt temetési költséget 8000 forintban és a síremlék állítási költséget 6700 forintban állapította meg. Ekként az alperes javára 49 200 forintot talált elszámolhatónak. Figyelemmel az öröklési szerződéssel lekötött ingatlan 189 000 forint értékére, a felperes kötelesrészét 69 900 forintban találta megállapíthatónak.

A másodfokú bíróság az első. fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás tőke összegét 55 883 forintra leszállította.