A Kúria Bfv.1335/2017/9. számú precedensképes határozata hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 237. §, 416. §, 424. §, 426. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IV. cikk (1) bek., XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Márki Zoltán, Molnár Ferencné, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

A nyilvánosság kizárása a tanúk védelme érdekében szükséges volt, ezért abszolút hatályon kívül helyezési ok nem valósult meg.

***********

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.1.335/2017/9.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke

Molnár Ferencné dr., előadó bíró

Dr. Székely Ákos, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2018. március 27.

Az ügy tárgya: hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete és más

bűncselekmények

Terhelt(ek): I. rendű

Első fok: Szegedi Járásbíróság, 25.B.1654/2013/128/1., ítélet, tárgyalás,

2015. szeptember 15.

Másodfok: Szegedi Törvényszék, 1.Bf.27/2016/63., ítélet, nyilvános ülés,

2017. március 28.

Az indítvány előterjesztője: I. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I. rendű és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Járásbíróság 25.B.1654/2013/128/1. számú és a Szegedi Törvényszék 1.Bf.27/2016/63. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] Az I. rendű terheltet a Szegedi Járásbíróság a 2015. szeptember 15. napján meghozott 25.B.1654/2013/128/1. számú ítéletével bűnösnek mondta ki hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat], kényszerítés bűntettében (1978. évi IV. törvény 174. §), közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (3) bekezdés II. fordulat] és hamis tanúzásra felhívás bűntettében [1978. évi IV. törvény 242. § (1) bekezdés]. Ezért, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 8 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről, valamint az I. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. március 28. napján meghozott 1.Bf.27/2016/63. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. rendű terhelt esetében a kényszerítés bűntette (1978. évi IV. törvény 174. §) miatti bűnösség megállapítását mellőzte; a hatósági eljárás akadályozása bűntette kísérletét az 1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) bekezdés, (2) bekezdés 2. tétele szerint, a testi sértés bűntettét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés 2. tétele szerint, míg a hamis tanúzásra felhívás bűntettét az 1978. évi IV. törvény 242. § (1) bekezdés 1. tétele szerint minősítette. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható; az I. rendű terhelt vonatkozásában a Fővárosi Törvényszék 35.Bk.840/2013/9. számú ítéletével elismert, a Zürichi Városi Bíróság DG.110149-L/U. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] Az iratokból kitűnően az elsőfokú bíróság az ügyben a 2015. július 2-i tárgyalási napról 25.B.1654/2013/114. számú végzésével, a 2015. szeptember 15-én tartott folytatólagos tárgyalásról 128. számú végzésével - az ügyész indítványára - a nyilvánosságot kizárta a Be. 237. § (3) bekezdés c) pontja alapján, a bűncselekmény elkövetésének módja, jellege miatt, továbbá a sértett és a tanúk védelme érdekében.

[4] Az elsőfokú bíróság ezt követően az ügyben a 2015. szeptember 15-én megtartott tárgyalási napon az ítéletet nyilvánosan hirdette ki. A másodfokú bíróság az ügyben 2017. március 28. napján nyilvános ülést tartott.