A Gazdasági Versenyhivatal 111/2005/14 számú határozata fogyasztómegtévesztés tárgyában. Eljárás alá vont: Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.

Vj-111/2005/14

Vj-111/2005/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 2005. április 15-től 2005. május 15-ig tartó akciója alatt személyi kölcsön szolgáltatását fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartással népszerűsítette.

Vele szemben 10.000.000.- (azaz Tízmillió) Ft bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

A jelen eljárás tárgya az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: OTP) fogyasztómegtévesztésre alkalmas tájékoztatása a lakossági ügyfeleknek nyújtott személyi kölcsönéről.

I.

A tényállás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a többször módosított 1996. évi LVII. törvény 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:

A Magyar Nemzeti Bank 2004. decemberében készült tanulmányából, továbbá pénzügyi jelentésekből ismert, hogy a hitelintézeti rendszer és a pénzügyi vállalkozások háztartásokkal szembeni összesített követelésállományában az elmúlt években dinamikus növekedés volt; a 2000. év végétől 2004. szeptemberéig tartó időszakban a kihelyezések nagysága csaknem ötszörösére emelkedett. A hitelintézeti rendszeren belül súlyuknál fogva döntően a bankrendszeri kihelyezések határozzák meg a fogyasztási hitelállomány termékösszetételét.

A személyi hitelek a bankrendszer és a pénzügyi vállalkozások fogyasztási hitelportfoliójának termékösszetételén belül 2004. szeptemberében 305 milliárd forintot, azaz 22,8%-t értek el.

A személyi hiteleket az olcsó ingatlanhitelek megjelenése, illetve a kedvező devizaalapú gépjármű hitelek elterjedése következtében az ügyfelek döntően áruvásárlásra veszik igénybe, amit az is mutat, hogy a bankok hirdetési kampányaikban kamat helyett jellemzően a havi törlesztőrészlet mértékét emelik ki. A személyi hitelek megoszlása a folyósított hitelnagyság alapján: 0,1 millió forintig 14,1%, 0,1-0,5 millió forint között 59,6%, 0,5-1 millió forint között 21,0%, 1-5 millió forint között 5,3% a hitelek aránya.

2004-től a háztartási eladósodásban a devizahitelezés erősen növekvő szerepet játszik, az MNB adatai szerint év végére a devizahitelek aránya meghaladta a teljes háztartási hitelállomány negyedét.

A devizaalapú hitelezés gyors térnyerését keresleti és kínálati, intézményi (lakástámogatás), valamint pénzpiaci tényezők is indokolják az MNB szerint. Egyrészt a lakosság általában alacsony kockázattudata, a pozitív tapasztalatok, illetve a likviditási korlát miatt a nagy összegű fogyasztási hitelek esetében a törlesztőrészletben tapasztalható különbség miatt, általában devizakonstrukciót választ. Másrészt hitelezői oldalról a háztartási hitel-piac felértékelődése, a növekvő verseny miatt a devizakonstrukciók állománynövelési és piacszerzési szempontból egyre jelentősebbé válnak. A hitelezők nagyobb összeget tudnak devizában, mint forintban kihelyezni. A kedvező nemzetközi pénzpiaci környezet alacsony kamatszintje pedig a törlesztőrészlet szempontjából régóta jelentős kamatkülönbözetet eredményez. Az új deviza-folyósítások zöme svájci-frank alapú hitel.

A termékek kockázata az MNB véleménye szerint elsődlegesen abban rejlik, hogy a bankok és a pénzügyi vállalkozások a kamat-, illetve az árfolyamváltozásból eredő kockázatokat továbbhárítják az ügyfélre, ugyanakkor a háztartásoknak nincs természetes fedezete a felvállalt árfolyam- és kamatkockázattal szemben. Abban az esetben, ha az adós hitelfelvételi döntését egy jelentősebb összeg igénybevétele esetén a hitel felvételekor érvényes kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálja, a pénzpiaci feltételek kedvezőtlen változása a megemelkedő törlesztőrészlet késedelmes teljesítéséhez, fizetésképtelenséghez vezethet. További kockázatot jelent, hogy a likviditáskorlátos ügyfelek közül devizahitelezés esetén - az egységnyi hitelre jutó alacsonyabb törlesztőrészlet miatt, olyan kör is forráshoz jut, amely a forintfinanszírozásból kiszorulna.

2005-ben a bankszektort a hitelezési kockázatok dinamikus emelkedése jellemzi, így mind a vállalati, mind a háztartási szektorral szembeni kockázatvállalás növekszik, melyben a hitelállomány bővülése és összetételének változása egyaránt szerepet játszik. Az egyre szélesebb és egyben kockázatosabb ügyfélkört megcélozva a bankok az újabb hitelkonstrukciók kidolgozásánál egyre jobban igyekeznek oldani a háztartások likviditási (devizahitel, hosszabb futamidő) és vagyoni korlátját (csökkenő önerő). Ezáltal a bankok új, magasabb kockázatú, és hiteltörténettel nem rendelkező piaci szegmensekbe lépnek be, a hitelezés strukturális változásából eredő fontos kockázati tényező a teljes gazdasági ciklust átfedő hiteltörténetek hiánya.

Magyarországon az elmúlt években fokozatosan növekvő a nem banki pénzügyi közvetítés szerepe. A szektor által nyújtott finanszírozás néhány év alatt megduplázódott, 2004. végén részesedése már közel 16 százalék volt, jelentősége különösen nagy a háztartások fogyasztási hitelezésében.

A háztartások mindezek által egy alacsonyabb fogyasztással és eladósodással jellemzett egyensúlyi pályáról egy új magasabb egyensúlyi pályára váltottak. Míg 1999-ben a háztartások átlagosan fogyasztási kiadásaik 4%-át finanszírozták hitel felvételével, addig 2004-re ez az arány megduplázódott.

A fogyasztási kölcsönön belül a személyi kölcsön szabad felhasználású, mind forint, mind devizaalapú szerződés keretében hozzájuthatnak a fogyasztók.

A lakossági bankok többsége, a takarékszövetkezetek és különböző pénzügyi szolgáltatók is kínálnak személyi kölcsönt. A növekvő kínálatot jól tükrözi, hogy a bankok a háztartási üzletágban jelentős összegeket fordítanak az értékesítés ösztönzésére, illetve az értékesítési hálózatok kiépítésére.

A háztartási piac építése több ok miatt is költségesebb. Egyrészt az elaprózott potenciális kereslet megtalálása, a megfelelő tájékoztatás nyújtása, a pénzügyi kultúra növelése elsősorban költséges tömegmarketingeszközöket igényel, másrészt a potenciális ügyfélhez közel kell kerülni, az értékesítési hálózatok növelésére jelentős erőfeszítéseket kell tenni. A folyamatot jól mutatja, hogy a háztartási szegmens felfutásával párhuzamosan a marketingköltségek a működési kiadásokat meghaladóan növekedtek az elmúlt években és 2004-ben még nagyobb lendületet vettek, míg a nagyvállalati üzletágban arányuk egy százalék körül stagnál.