BH 1995.5.278 A túlbiztosítási tilalom megsértése [Ptk. 549. § (1) bek.].

A jogerős ítélet megállapította, hogy a peres felek között 1992. április 1. napján létrejött "Premier Családi Otthon" biztosítási szerződés érvényes. A megállapított tényállás szerint a felperes 1992. március 9-én ajánlatott tett a H. B. Rt.-nél "Családi Otthon" biztosítási szerződés megkötésére, és ajánlatának elfogadásával 1992. március 10-én a biztosítási szerződés létrejött. Ezt követően a felperes 1992. március 16-án az alperesnél "Premier Családi Otthon" biztosítási szerződés megkötésére tett ajánlatot, amely szerződés - az alperes nyilatkozatának hiányában - 1992. április 1-jén jött létre. Ez utóbbi biztosítási szerződés alapján 1992 áprilisában az alperes 19 231 forint "viharkárt" térített meg a felperesnek.

Utóbb az alperes a felpereshez intézett 1992. július 9-i levelében a köztük létrejött biztosítási szerződést a Ptk. 549. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva semmisnek nyilvánította, és az áprilisban kifizetett biztosítási összeg visszatérítését igényelte. 1992 szeptemberében az alperes a felperes balesete folytán 1000 forint biztosítási összeget is kifizetett, majd téves kifizetésre hivatkozva ennek az összegnek a visszatérítésére is igényt tartott.

A jogerős döntés indokolása szerint azonban az alperesi álláspont téves. A Ptk. 549. §-ának (1) bekezdése azt kívánja megakadályozni, hogy az adott vagyontárgyat értékén felül többszörösen biztosítsák. Az ún. "túlbiztosítás szankciója az, hogy a vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a szerződés semmis, azaz jogkövetkezménye a részleges semmiség; s a biztosítási szerződés módosult tartalommal érvényben marad". A perbeni esetben a felperes a két biztosítási esemény következtében tényleges kárát meghaladó haszonhoz nem jutott, mert igényét a H. B.-nál nem érvényesítette. Igaz, hogy a felperes a perbeli vagyonbiztosítási szerződés megkötésekor "formailag érvényes" vagyonbiztosítási szerződéssel már rendelkezett. "Megállapítható azonban az, hogy a perbeli szerződési ajánlatban e szerződés meglétének tényét feltüntette azzal a megjegyzéssel hogy "le kívánja mondani", erre figyelemmel az alperesnek lehetősége lett volna a felperesi ajánlatot elutasítani [Ptk. 537. § (2) bek.]. Az ítélet indokolása kifejti továbbá, hogy a felperes a perbeli szerződés létrejöttével a korábbi szerződést nem tekintette érvényesnek és "utasítást adott az folyószámláját vezető banknak a biztosítási díj folyósításának beszüntetésére", ezt azonban az OTP nem teljesítette. A Ptk. 551. §-ának (4) bekezdése értelmében viszont a biztosítási szerződést csupán a biztosítási időszak végére mondhatta fel. "Megállapítható tehát az, hogy a felperes bár valóban két vagyonbiztosítási szerződéssel rendelkezett, azonban ez ténylegesen a túlbiztosítás tilalmát nem sértette. Az sem állapítható meg, hogy a biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét meghaladta. Két ízben vett fel a felperes biztosítási összeget, s az egyik esetben sem állította azt, hogy a konkrét esetben meghaladta volna a folyósított biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. Ennek folytán tehát még a szerződés részleges semmisége sem állapítható meg." A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 549. §-ának (1) bekezdésében foglalt túlbiztosítás tilalmát, a Ptk.-nak a biztosítási szerződés megszűnésére vonatkozó szabályait, mellőzi a Ptk.-nak a felek együttműködési kötelezettségére vonatkozó szabályokat, és végül sérti a Ptk. 546. §-ának (1) bekezdésében foglalt díjoszthatatlanság elvét.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott. Az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Ptk. 549. §-a (1) bekezdésének a túlbiztosítás tilalmára vonatkozó rendelkezését, és téves az abból levont jogi következtetésük is.