A Kúria Kfv.37710/2020/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (RENDŐRI INTÉZKEDÉS elleni panasz ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 15. §, 33. §, 93/A. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IV. cikk (1) bek., (2) bek., XXIV. cikk] Bírók: Dobó Viola, Patyi András, Varga Eszter

A határozat elvi tartalma:

Az előállítás jogalapja az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján a jogos védelmi helyzet, mint a cselekmény büntetendőségét kizáró okra hivatkozás esetén is fennállhat, ha a helyszínen tapasztalt körülmények felvetik a bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúját. Az előállítás jogszerűségét nem a Btk. és a Be. szabályai, hanem az intézkedés helyszínen felvett rendőri jelentésben foglaltak alapján kell vizsgálnia az alperesnek, mely a jogalap fennállása esetén is minősülhet jogellenes intézkedésnek, ha az nem felel meg az arányosság követelményének.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.IV.37.710/2020/4.

A tanács tagjai: Dr. Patyi András elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Varga Eszter bíró

A felperes: felperes neve

(....)

A felperes képviselője: Dr. Fazekas Tamás ügyvéd

(....)

Az alperes: Országos Rendőrfőkapitány

(1139 Budapest, Teve u. 4-6.)

Az alperes képviselője: Dr. Kardos Beáta kamarai jogtanácsos

A per tárgya: rendőri intézkedés elleni panasz ügyben hozott határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 110.K.701.858/2020/8. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 110.K.701.858/2020/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az ügy előzményi tényállása szerint a felperes 2016. május 6-án panaszbeadványt nyújtott be a Független Rendészeti Panasztestülethez (a továbbiakban: FRP), amelyben sérelmezte a vele szemben 2016. április 30-án foganatosított rendőri intézkedést. Előadta, hogy egyetemi előadásukat követően, egyik csoporttársát a férje megtámadta és egy bilinccsel próbálta magához láncolni, ő a feleség segítségére sietett. Dulakodást követően két másik évfolyamtársával a férjet a földön tartották, amíg az általuk értesített rendőrség kb. egy óra múlva meg nem érkezett. A helyszínre érkező rendőrök ezt követően őket állították elő csoportos garázdaság elkövetése miatt gyanúsítottként. Sérelmezte az előállításának jogszerűségét, jogalapját, mert előállítását megalázónak, eltúlzottnak tartotta, illetőleg mert feltartóztatásának okát nem közölték vele. Állította, hogy állampolgári kötelezettségüknek tettek eleget.

[2] Az FRP a 116/2016. számú (VII. 07.) állásfoglalásában megállapította, hogy alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A rendőri intézkedés érintette a felperes Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség fejezetének IV. Cikk (1) bekezdésében foglalt személyi szabadsághoz fűződő jogát és a XXIV. Cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. A Panasztestület megítélése szerint a jogellenes cselekmények elkövetésére vonatkozó telefonos bejelentés megfelelő jogalapot teremtett a felperes előállítására, azonban az nem felelt meg az arányosság követelményének, mivel elegendő lett volna egy idézés kibocsátása is a felperes részére, így a személyi szabadságát jogellenesen korlátozták. Az mobiltelefon használat indokolatlan korlátozása és a felperes által megjelölt személy értesítésének elmaradása, valamint a helyszíni intézkedés során a felperesnek nyújtott késedelmes tájékoztatás kapcsán pedig sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joga.

[3] A fenti FRP döntést követően - a 2016. augusztus 17-én indult közigazgatási eljárásban - az alperes 2016. szeptember 16-án kelt 29000-105/111/9/2016.P. számú határozatában az értesítési kötelezettség elmulasztása tekintetében a felperes panaszának helyt adott, minden más tekintetben a panaszt elutasította. Az előállítás jogalapja vonatkozásában a határozat hivatkozott a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény ( a továbbiakban: Rtv.) 15. § (1) bekezdésére, (2) bekezdésére, valamint az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára, továbbá a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdésében foglaltakra. E körben kifejtette, hogy az intézkedés jogalapjául a 01110/5486-5/2016. ált. számú rendőri jelentésben foglaltak és a helyszínen tapasztaltak szolgáltak. Eszerint egy személy megtámadta a feleségét, akin az évfolyamtársai segítettek, közöttük a felperes is. A cselekményt megvalósító személyek előállításának célja - a helyszínen megállapítottakon túl - a cselekmény pontos tisztázása volt, mivel az általuk elmondottak nem voltak egyezőek. A határozat szerint a csoportos garázdaság elkövetése miatti gyanút megalapozta az, hogy a felperes és társai a férjet földre teperték, ott tartották, aki eközben akár meg is sérülhetett. A telefonon érkezett állampolgári bejelentés alkalmával tapasztalt hangos veszekedés és a helyszínen látottak mindezt megerősítették, ezért a panaszt e körben elutasította. Az előállítás arányossága vonatkozásában utalt az Rtv. 15. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy a tettenérés megvalósult, ezért az intézkedő rendőröknek az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt mérlegelési lehetőségük, így az aránytalanság fel sem merülhetett.

[4] A felperes keresete alapján eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 20.K. 34.183/2016/8. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az előállítás jogalapja vonatkozásában a bíróság visszautalt az Rtv. 15. § (1) és (2) bekezdésére, az Rtv. 33. § (1) bekezdésére. A bíróság egyetértett azzal az alperesi jogértelmezéssel, hogy a 33. § (1) bekezdés a) pontja nem biztosít mérlegelési lehetőséget a rendőrnek, hanem kötelező jelleggel írja elő az intézkedés alá vont előállítását. A rendőrök azért állították elő a felperest, mert véleményük szerint a helyszínen vele szemben felmerült a csoportos garázdaság bűncselekménye elkövetésében való tettenérés. A bíróság e vonatkozásában hivatkozott a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 127. § (3) bekezdéséhez fűzött kommentár megállapításaira, valamint a 13/2013. számú büntető elvi határozat (EBH 2013.B13) magyarázatára. Kifejtette, hogy a tettenéréshez a büntetőjog szerint szükséges egyfajta folyamatosság, amely a cselekmény elkövetését az elfogással összekapcsolja. Amennyiben a nyomon követhetőség megszakad, vagy nem kerül sor fizikai ráhatással történő üldözésre, visszatartásra, úgy tettenérésről nem lehet beszélni. Mindezekre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes vonatkozásában a tettenérés nem valósult meg, hiszen őt nem kellett elfogni, üldözni, mert ő maga és társai hívták a rendőröket és a helyszínen maradtak, amíg azok meg nem érkeztek. A cselekményüket több szemtanú is figyelemmel kísérte, ezért az előállítására nem adott kellő jogalapot az Rtv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja. E jogszabályhelynek a megjelölése a határozatban anyagi jogszabályt sért, holott a felperes panaszát éppen erre hivatkozással utasították el. A bíróság - mivel alperes határozatában erre nem hivatkozott - érdemben nem foglalkozott azzal, hogy az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján és tettenérés hiányában lehetősége van a rendőröknek az előállításra, és esetlegesen ez a pont alkalmas lehetett volna-e a felperes előállításának jogszabályi alátámasztására, illetőleg az ezen jogszabályi helyen alapuló intézkedés 15. § szerinti arányosságának vizsgálatát is mellőzte.