BH+ 2001.12.585 I. Az adós valamely vagyontárgyát megvásárolni szándékozó személy vagy cég nem tekinthető kifogás előterjesztésére jogosultnak, mert közte és az adós gazdálkodó szervezet között értékelhető jogi kapcsolat nincs [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 51. §].

II. A felszámolónak az adós vagyona értékesítésekor az értékesítésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. Ha azok megsértésével másnak kárt okoz, azért az adós felelősségétől független, önálló kártérítési felelősséggel tartozik. Az ilyen igény érvényesítésére nem a felszámolási eljárásban, hanem a felszámoló ellen indított perben kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. §, 54. §].

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása 1994. február 22 kezdőnappal indult meg, ezért az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) alkalmazandó.

Az Á. V. T. Rt. (a továbbiakban ÁVT Rt.) az adós gazdálkodó szervezetnek nem hitelezője.

Az adós vagyonához tartozik a végelszámolás alatt álló K. Kft. "va" 1 000 000 Ft névértékű üzletrésze, amelyet az ÁVT. Rt. meg kíván vásárolni az Á. Kft. (a továbbiakban ÁDI Kft.) üzletrészével együtt. Az ÁVT Rt. az adós felszámolójához vételi ajánlatát eljuttatta. A felszámolóval e tárgyban folytatott tárgyalásainak végeredményeként az adós felszámolója 1998. október 20-án üzletrész adás-vételi szerződés tervezetet készített, amelyben foglaltak szerint az adós 1 000 000 Ft névértékű üzletrészét az ÁVT Rt. részére 800 000 Ft vételárért értékesítette volna. Az ÁVT Rt. a felszámoló részéről aláírt szerződéstervezet általa megjelölt hibáinak kijavítását, hiányainak pótlását kérte az adós felszámolójától, amelyet a felszámoló csak részben vállalt teljesíteni. Ezért az ÁVT Rt. vételi ajánlatától elállt, amelyre tekintettel a tervezett üzletrész adásvételére vonatkozó szerződés az adós és az ÁVT Rt. között nem jött létre.

Az ÁVT Rt. 1999. január 5-én kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz az adós felszámolójának intézkedésével kapcsolatosan, arra hivatkozva, hogy a felszámoló ismételten megakadályozta, hogy megvásárolhassa az adósnak a K. Kft. "va" cégben lévő üzletrészét "fondorlatos módon", amellyel a felszámoló kárt okozott. Állítása szerint az adós felszámolójának tudatos és félrevezető adatközlései miatt nem tudta az ÁVT Rt. a K. Kft.-beli adósi üzletrészt megvásárolni, mert a felszámoló a "szóbanállási határidőt nem tartotta be." Állította, hogy az adóst felszámoló cég vezetői "félrevezető szerződéskötésre akarták rábírni" az ÁVT Rt.-t "valószínű azért, hogy az így érvénytelen szerződés alapján kifizetett vételárat társaságunktól eltulajdonítsák, mivel a fentiekben említett nem valós székhelyet tartalmazó üzletrész adásvételi szerződés alapján, ha kifizettük volna a vételárat, akkor sem tudtuk volna az üzletrészt társaságunk javára a cégnyilvántartásba bejegyeztetni."

Az ÁVT Rt.-nek a kifogásban kifejtett álláspontja szerint, a felszámoló tevékenysége törvénybe ütköző volt. Állítása szerint a felszámoló azzal a magatartásával, hogy meghiúsította az adós és az ÁVT Rt. közötti szerződés létrejöttét a K. Kft.-beli adósi üzletrészre vonatkozóan az ÁVT Rt.-nek - a korábban az elsőfokú bírósághoz már bejelentett károkozáson túl - további 600 000 Ft-ban megjelölt kárt okozott, melynek megtérítésére kérte a felszámolót kötelezni.

Kérte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolót mentse fel, mert a felszámoló vagy nem képes feladatát jogszerűen teljesíteni, vagy szándékosan nem akarja a felszámolásra vonatkozó törvényi előírásokat betartani. Ennek kapcsán új felszámoló kijelölését, és az új felszámolónak arra való kötelezését kérte, hogy a felszámolásra vonatkozó törvények betartása mellett a K. Kft-ben lévő adósi üzletrész nyilvános értékesítését folytassa le. (Az ÁVT Rt. kifogását az elsőfokú bírósághoz 1999. január 26-án benyújtott beadványában pontosította, és egészítette ki a felszámolóval szembeni 800 000 Ft összegű kártérítés iránti igényének indokolásával.)

A felszámoló a kifogás, és a kártérítés iránti igény elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a 38-K/6. sorszám alatt meghozott végzésével az ÁVT Rt. kifogását, és hitelezői igényét elutasította. Megállapította, hogy az ÁVT Rt. a módosított Cstv. 51. §-ában megállapított 8 napos, a kifogás előterjesztésére engedett határidőt túllépte. Kifogását 1998. december 28-án adta postára, ezért az elkésett kifogást el kellett utasítani.

Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a kifogás érdemben is alaptalan, mert az adós felszámolója által az üzletrész adásvételére vonatkozóan készített szerződéstervezetnek az ÁVT Rt. által megállapított hibáit, hiányosságait a felek egyszerűen tisztázhatták volna, azok miatt a tervezett szerződéskötésnek nem kellett volna meghiúsulnia.

Az elsőfokú bíróság az ÁVT Rt.-nek a felszámolóval szembeni kártérítési igényét arra hivatkozással utasította el, hogy az ÁVT Rt. az állított, kára alapjaként megjelölt szerződéseit 1998. szeptember 29-én kötötte meg, olyan időpontban, amikor már ismerhette, hogy az üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés lehetősége vitás. Ezért az elsőfokú bíróság megállapítása szerint indokolatlan volt az egyoldalú kártérítés fizetési kötelezettség vállalása.

A végzés ellen az ÁVT Rt. nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésével, vagy megváltoztatásával azt kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze "a K. B. Vállalat "fa"-t, illetve a nevében eljáró B. Rt. felszámolót," hogy 1) fizessen meg részére 800 000 Ft tőkét és annak 1990. február 25-től számított kamatait kártérítésként, 2) az adós gazdálkodó szervezet részére a B. Rt. helyett új felszámolót jelöljön ki, és 3) kötelezze a felszámolót, hogy az adós tulajdonát képező K. Kft. "va" cégben lévő üzletrészét "nyilvános hirdetmény keretében a legtöbbet ajánló részére értékesítse 90 napon belül."

Az ÁVT Rt. fellebbezésének indokolásában megismételte a kifogásában, és az elsőfokú eljárás során a bírósághoz küldött beadványaiban írtakat. Állította, hogy a kifogás benyújtására a módosított Cstv.-ben biztosított határidőt nem mulasztotta el. Hivatkozott arra, hogy kártérítés iránti igénye 800 000 Ft összegű volt, annak kamataival, amelyet elírás folytán tévesen jelölt meg 600 000 Ft összegben. Az elírás beadványai tartalmából kétségtelenül megállapítható.

Hivatkozott továbbá arra, hogy érdekei megóvása végett kényszerült 1998. szeptember 29-én a kártérítés iránti igénye alapját képező szerződéseket megkötni a K. Kft. végelszámolójával és az ÁDI Kft.-vel, amely szerződéseken alapuló fizetési kötelezettségét az adós felszámolója okozta azzal a magatartásával, hogy a K. Kft-beli üzletrész megszerzését folyamatosan megakadályozta "feltehetően azzal a céllal is, hogy személyes okok miatt a K. Kft.-t gazdaságilag kívánta tönkretenni."