A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10947/2008/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4123/2007/3., Fővárosi Törvényszék Mf.630942/2008/3., *Kúria Mfv.10947/2008/5.* (BH 2011.4.114)

***********

Mfv.I.10.947/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kozmáné dr. Auer Ibolya pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Molnár Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony fennállásának és jogellenes megszüntetésének megállapítása és egyéb igények iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 7.M.4123/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.942/2008/3. számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.942/2008/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.4123/2007/3. számú ítéletével a felperesnek az alperesnél munkaviszony fennállta és annak jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította, a felperest 50.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában az Mt. 76. § (5) bekezdésére, valamint a 7001/2005. (Mük. 170.) FMM-PM együttes irányelvre utalással a felek közötti jogviszonyt a tartalmi elemek vizsgálatával polgári jogi jogviszonynak minősítette. A felek szerződéssel kapcsolatos szándékának vizsgálata eredményeként megállapította, hogy egybehangzó, kifejezett szerződéses akarattal nem kívántak munkaviszonyt létesíteni. A felperes által ellátott feladatok nem feleltethetők meg valamely munkakörnek, azok "messze meghaladták" a háztartási alkalmazott, vagy takarítói munkakör fogalmát. A peres felek nem állapodtak meg munkabér fizetésében. A felperes önállóan tevékenykedett, saját maga osztotta be munkáját, ami akként értékelhető, hogy egy polgári jogi jogviszony körébe tartozó ügyet gondozott nagyfokú önállósággal, amely a megbízási jogviszony sajátossága. A felperes a munkáját személyesen végezte, időnként azonban a megbízó segédet jelölt ki részére. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a munkáját az alperes kifejezetten ellenőrizte, vagy számon kérte volna. A felek jogviszonyában a munkaviszonyra jellemző alá- fölérendeltség, illetőleg széleskörű utasítási jog nem volt felfedezhető. Nem került meghatározásra a napi munkaidő, de a felek között nem volt vitás, hogy a felperes naponta kb. 12 órát dolgozott.A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.942/2008/3. számú közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a felek között 2004. augusztus 16-ától munkaviszony állt fenn, amit az alperes 2005. február 15-én jogellenesen szüntetett meg, így az 2008. július 4-én szűnt meg. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.A Fővárosi Bíróság a munkaügyi bíróság által helytállóan megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetéssel és az érdemi döntéssel nem értett egyet.A Fővárosi Bíróság az Mt. 75/A. § (2) bekezdést alkalmazva a jogvita elbírálásánál abból indult ki, hogy a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, az Mt. 102. - 104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre tekintettel a felek között milyen jogviszony állapítható meg.Egyetértett a munkaügyi bírósággal abban, hogy a jogviszony jellegét illetően kifejezett megállapodás a felek között nem jött létre, amikor a felperes az alperesnél házvezetőnői feladatok ellátására újsághirdetés alapján jelentkezett, megállapodtak azonban a konkrétan elvégzendő feladatokban, valamint nettó 100.000 forint díjazásban.

A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a felperes feladatai teljességgel lefedték az újsághirdetésben is már nevesített házvezetőnői munkakört. A felek tehát a felperes által elvégzendő feladatok meghatározásakor munkaköri feladatokat határoztak meg. A felperes ezen házvezetőnői munkát folyamatosan, napi rendszerességgel végezte az alperesnél, nem pedig egy konkrét munkára szerződött. Tevékenységét mindvégig személyesen végezte, maga helyett helyettest, alvállalkozót nem vehetett igénybe. Amennyiben segítségre volt szüksége, úgy a segéd személyét az alperes választotta ki. A felperes - az alperes által nem cáfolt előadása - szerint feladatait az alperes utasításai szerint végezte, ő határozta meg, hogy a család teljes kiszolgálása milyen módon történjen. A munkavégzését a lakásban felszerelt kamerák és rendszeres telefonhívások útján az alperes ellenőrizte, és irányította. Ennek nem mond ellent az, hogy a napi munkafeladatait a felperes nagyfokú önállósággal végezte, és az alperes lakásához saját kulccsal rendelkezett. Mindezek alapján a munkaviszonyra jellemző alá- fölérendeltségi viszony, illetve utasítási jog megállapítható.Tény, hogy pontosan nem került meghatározásra a napi munkaidő, azonban nem vitatottan a felperes napi 12 órát dolgozott. Munkáját a kora reggeli órákban kezdte meg, hiszen a család részére a reggelit is neki kellett elkészítenie, és ezt megelőzően még be is vásárolt. A felperes az elvégzett munkájáért havi rendszerességgel részesült meghatározott összegű ellentételezésben, ami szintén a munkaviszonyra jellemző, míg polgári jogviszony esetén a díj a feladat elvégzése, illetőleg a meghatározott eredmény létrehozása után, általában egy összegben jár. Nem vitásan a felperes a munkáltató munkaeszközei felhasználásával az alperes lakásában végezte a munkáját. Mindezen körülmények együttes értékelése eredményeként a Fővárosi Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a peres felek között a peresített időszakban munkaviszony állt fenn, melyet az alperes az Mt. 87. § (2) bekezdés, valamint a 89. § (1) és (2) bekezdés alapján jogellenesen szóban, indokolás nélkül szüntette meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság az Mt. 76. §-ában, és a Ptk. megbízásra vonatkozó 474-483. §-aiban foglaltakat helytelenül értelmezte, és a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon mérlegelte.

A felek nem állapodtak meg az Mt. 76. § (5) bekezdésében a munkaviszony szükséges tartalmi elemeként rögzített munkakörben. A felperes feladatai ugyanis eseti jelleggel kerültek meghatározásra, és maga a felperes is azt nyilatkozta, hogy az általa végzett feladat "messze meghaladta" a házvezetőnői tevékenységet. A felperes S.L. tanú nyilatkozata szerint feladatai ellátásához teljesítési segédet vehetett igénybe.

A felperes továbbá nem volt köteles munkavégzés céljából folyamatosan az alperes rendelkezésére állni, és arra sem merült fel adat, hogy az alperest foglalkoztatási kötelezettség terhelte volna. A felperes jogviszonyában nem a jelenlét, és a munkavégzésre való készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása dominált, hiszen sem munkaidő, sem a feladatok teljesítésének kezdő, illetve befejező időpontja nem került meghatározásra, a felperes a munka elvégzéséhez szükséges időt saját maga szervezte meg.