BH 2006.11.361 A közös adósságnak az egyik házastárs különvagyonából történő részbeni visszafizetése nem eredményez az - életközösség tartama alatt közösen megszerzett - ingatlanra vonatkozóan - e házastárs javára - a másik házastársénál nagyobb tulajdoni hányadot [Csjt. 27. és 28. §].

A felperes keresetében - egyebek mellett - az alperessel kötött házasságának felbontását kérte, az alperes pedig viszontkeresettel élt annak megállapítása iránt, hogy a t.-i M. helyrajzi szám alatt bejegyzett lakásingatlan - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben - a reá nézve kedvezőbb 3/4-1/4 arányban képezi a felek közös tulajdonát, majd a viszontkeresetét leszállította, és a felek reá nézve kedvezőbb 5/8-3/8 arányú közös tulajdonának megállapítását kérte. A viszontkeresetét azzal indokolta, hogy a lakást a felperessel közösen vásárolta ugyan meg, annak a szerződés szerinti 65 000 forintos előtörlesztését azonban a saját rokonaitól kapott kölcsönökből egyenlítette ki, amelyeket később a saját különvagyonából fizetett vissza a rokonainak.

A felperes a módosított viszontkereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az első vételár-részlet kifizetésére az alperes rokonai által nyújtott kölcsönök felhasználásával került sor, arra hivatkozott azonban, hogy az említett kölcsönök a felek - alperes rokonaival szemben fennálló - olyan közös adósságát képezték, amelyek mindkét volt házasfelet egyaránt terhelték, a közös kölcsönökből szerzett ingatlan pedig közös vagyonnak minősül. Vitatta, hogy az alperes a kölcsönöket a különvagyonából törlesztette volna, és arra is hivatkozott, hogy az alperes e tényállításának valódisága csupán kötelmi jellegű megtérítési igényt keletkeztetne az alperes javára, tulajdoni igényt azonban nem alapozna meg.

Az elsőfokú bíróság a részítéletével az alperesnek a t.-i lakóingatlan vonatkozásában előterjesztett eltérő tulajdoni hányad megállapítása iránti viszontkeresetet elutasította.

Az elsőfokú részítélet által megállapított tényállás szerint a peres felek 1979. augusztus 18. napján kötöttek házasságot, a házasságukat azonban az elsőfokú bíróság a jelen perben hozott 16. sorszámú részítéletével felbontotta. A felek az életközösség ideje alatt, az 1980. február 19. napján megkötött adásvételi szerződéssel közösen vásárolták meg a t.-i lakóingatlant, amelynek tulajdonjoga egymás közt egyenlő - 1/2-1/2 - arányban került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba.

A házastársak által közösen vagy valamelyik házastárs által külön megkötött szerződésen alapuló kötelezettségvállalás azonban nem a szerződés közös vagy külön ügylet jellegétől, hanem - a Csjt. 27. §-ának (1) bek. és 28. §-ának (1) bekezdéséből következően - attól függően minősül közös vagy különadósságnak, hogy az ügylet tárgyát képező szolgáltatás (dolog, tevékenység vagy helytállás) közös vagy különvagyoni jellegű.

A perbeli esetben a közös tulajdonú ingatlan megvételére kétségkívül a vagyonközösség létrejötte után került sor, az alperes által felvett rokoni kölcsönöket pedig a felek a felperes által sem vitatottan a közös lakás megvásárlásához használták fel. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes azon érvelését, mely szerint az általa felvett rokoni kölcsönök a különadósságának minősülnének. A kihallgatott tanúknak ugyanis a kölcsön felvételének céljáról, valamint a felek házassági életközössége és vagyonközössége fennállásának tényéről tudomása volt, önmagában az a tény pedig, hogy a kölcsönöket az alperes rokonai nyújtották, a tartozás alperesi különadósság-jellegét nem alapozza meg. Az eltérő tulajdoni hányad megállapítására irányuló viszontkereset elbírálása körében nincs jelentősége a kölcsönök visszafizetéséhez felhasznált pénzeszközök alvagyoni jellegének sem, hiszen annak a kétséget kizáró bizonyítása, hogy az alperes az említett kölcsönöket a saját különvagyonából fizette vissza, az alperes javára nem tulajdoni, hanem csupán kötelmi jellegű megtérítési igényt alapozna meg.

Az elsőfokú részítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a t.-i lakásingatlan további 1/8 illetőségét házastársi különvagyon jogcímén megszerezte és ennek következtében a felperes tulajdoni illetősége 3/8-ra, az alperesé pedig 5/8-ra módosul, megkereste a T.-i Földhivatalt, hogy a fenti ingatlanra nézve a tulajdoni arányokat házastársi különvagyon jogcímén a fentiek szerint változtassa meg, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30 000 forint másodfokú perköltséget, külön felhívásra az államnak pedig 28 900 forint peres és 28 900 forint fellebbezési eljárási illetéket.

Kiegészítette a másodfokú bíróság a megállapított tényállást annyiban, hogy a lakásingatlan 65 000 forintos első vételár-részletének a kifizetésekor a rokoni kölcsönök alperes általi felvételére azért került sor, mert az alperes a különvagyonát képező személygépkocsit megfelelő vevő hiányában még nem adta el, az öröklakás megvásárlására vonatkozó adásvételi szerződés megkötése pedig sürgető volt, ezért az alperes a rokonaival úgy állapodott meg, hogy a kölcsönöket a gépkocsijának az értékesítését követően visszafizeti. A felek az ingatlant az alperes által felvett kölcsönök felhasználásával közösen vásárolták meg, az alperes azonban a különvagyoni gépkocsijának az értékesítését követően az általa felvett kölcsönöket a rokonainak hiánytalanul visszafizette. A felperes a perben nem vitatta, hogy az alperesnek egy telekingatlan és egy gépkocsi különvagyona volt, amelynek értékét az ingatlan megvételére fordították úgy, hogy a telek vételárából az alperes valutát vásárolt, "az autó ára pedig belement a lakás megvásárlásába".

A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nyilatkozatából egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a 65 000 forintot a rokonaitól az ingatlan megvásárlásához vette igénybe és azt a különvagyonát képező gépkocsi eladásából befolyt vételárból fizette vissza a részükre. Minthogy a gépkocsi a felperes által sem vitatottan az alperes Csjt. 28. § (1) bekezdés a) pontja szerinti különvagyona volt, és az alperes e különvagyonból fizette be az ingatlan első vételár részletét annak érdekében, hogy a felek az ingatlant megvásárolhassák. A rokonoktól felvett kölcsön csupán technikai jellegű volt, mivel az alperes a gépkocsijának megvásárlására megfelelő vevőt időben nem talált, ezért az alperes - a különvagyoni részesedésére tekintettel - alappal igényelhette az ingatlan-nyilvántartástól eltérő tulajdoni hányadok megállapítását.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a helybenhagyása iránt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének ba) pontja alapján elrendelte, mert az ügyben - a joggyakorlat egysége, illetve továbbfejlesztése céljából egyaránt fontos - elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel annak az elbírálása, hogy közös vagy különadósságnak minősül-e a házastársak közös tulajdonaként megszerzett ingatlan előtörlesztésének a kifizetéséhez az egyik házastárs által a saját rokonaitól felvett és a saját különvagyonából visszafizetett kölcsön, továbbá, hogy közös vagy különvagyoni jellegű-e az ilyen hitel felhasználásával megszerzett ingatlanhányad, és az említett jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem határozott.