BH 2001.7.325 A jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitele iránti kérelem elutasítása, ha a gyermeket a visszavitel olyan testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, amely elviselhetetlen a számára [1986. évi 14. tvr.-rel kihirdetett Hágai Egyezmény 3. cikk, 13. cikk b) pont].

A felek 1995-től 1997 márciusáig élettársi kapcsolatban éltek, ebből a kapcsolatból 1996. június 6-án Lille-ben Thomas nevű gyermekük született. Közös lakásuk a franciaországi Hasnon-ban volt. Együttélésük 1997. március 12-én szűnt meg, amikor a kérelmezett a gyermekkel együtt-hatósági közreműködéssel - a Lambersac-i Anya- és Gyermekotthonban nyert elhelyezést.

A kérelmező 1997. március 25-én a gyermek látogatása iránti igényt terjesztett elő a Családjogi Törvényszék előtt, az eljárás során hozzájárult, hogy a gyermek szokásos lakhelye az anya mellett legyen, és egyben havi 1000 frank élelmezési hozzájárulást ajánlott fel, a kérelmezett pedig hozzájárult az apa látogatásaihoz, amit biztosított is. A Családjogi Törvényszék az 1997. április 28-én kelt ítéletében kimondta, hogy a gyermek neveléséről mindkét szülő egyaránt köteles gondoskodni, a gyermek szokásos lakhelyét az anyánál határozta meg, és szabályozta az apa látogatásainak rendjét, valamint a kérelmező gyermektartási, nevelési hozzájárulását havi 1000 frankban állapította meg. Ez ellen a határozat ellen az anya fellebbezett.

1998. május 7-én az anya a gyermekkel visszatért Magyarországra, és kijelentette, hogy végleg itt kíván maradni. Az apa ehhez a döntéshez sem előzetesen, sem utólag nem járult hozzá.

A Doua-i fellebbviteli bíróság VII. kamarája az 1998. október 10-én kelt határozatával a gyermek állandó lakhelyeként az apa lakóhelyét jelölte ki, a láthatást pedig a megegyezés szerint rendezte, továbbá kimondta, hogy a gyermek nevelését mindkét szülő együtt végzi.

Az apa 1998. november 11-én a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt, és az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel a hazai jogrendbe iktatott egyezmény alapján kérte a gyermek azonnali visszavitelének az elrendelését.

Az elsőfokú bíróság a felek meghallgatása után megállapította, hogy a gyermek Magyarországra hozatala az Egyezmény 3. cikke értelmében jogellenes volt, ezért végzésében kötelezte a kérelmezettet, hogy a gyermeket 1998. december 16-án a kérelmező jogi képviselőjének az irodájában a kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának adja át.

A végzés ellen a kérelmezett fellebbezett, arra hivatkozott, hogy a visszavitel esetén a gyermek biztonsága, lelki és testi fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva.

A másodfokú bíróság az ügyben részbizonyítást folytatott le. Ismételten meghallgatta a kérelmezőt, tanúkat hallgatott ki, és vizsgálati körébe vonta a Magyar Köztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztályának vezetőjétől beszerzett írásbeli nyilatkozatot, valamint C. K. írásbeli tanúvallomását.