A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20278/2018/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi LXXIX. törvény (Métv.) 6. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.278/2018/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. január 31. napján kelt 6.P.23.028/2015/59. számú közbenső ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 62. sorszám alatt, az alperes részéről 61. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyja helyben, hogy annak indokolását az I-II. rendű felperesek fellebbezésével érintett részében a jelen közbenső ítélet indokolásában foglaltak szerint módosítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - együttesen az I-II. rendű felpereseknek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 56.000 (Ötvenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II rendű felperesek házastársak. Az I. rendű felperes terhességének 16., illetőleg 18. hetében, 2009. március 12-én és 16-án végzett ultrahang vizsgálatok alapján az alsó végtagok tartási rendellenességét írták le, a magzatnál felmerült a dongaláb lehetősége. Az I. rendű felperes 2009. március 30-án a terhesség 20. hetében az alperes genetikai tanácsadásán járt, ahol a magzat dongalábát diagnosztizálták. Az esetleges tünetegyüttesek kizárására további vizsgálatokat végeztek, így sor került magzati szívultrahang vizsgálatra is, amely negatív eredményt adott. Az I. rendű felperest arról tájékoztatták, hogy "dongaláb igazolható, amely szülés után korrigálható, így önmagában nem képezi terhességmegszakítás javallatát." Az alperes 2009. április 1-jén mintavétel útján magzatvíz vizsgálatot végzett. Április 27-én a genetikai tanácsadáson dokumentálták, hogy a magzatvízsejtek vizsgálata alapján a magzat karyotípusa szabályos, az ekkor elvégzett ultrahangvizsgálat alapján átlagos magzatvíz mennyiséget, mindkét lábfej befelé fordulását, az alsó- és felső végtagok flexióját írták le, továbbá rögzítették a biometriai adatokat. A 33. terhességi héten megindult szülés miatt, 2009. július 3-án az I. rendű felperes kórházi felvételére került sor, majd július 4-én megszületett ..., aki átmeneti ballonos lélegeztetésre szorult, mindkét felső végtagja flexiós kontraktúrában volt, nála a jobb vállízület rendellenességét és kétoldali dongalábat, komplex mozgásszervi fejlődési rendellenességet diagnosztizáltak. Több irányú vizsgálatát követően, 2009. július 9-én a multiplex artrogripozis betegségét diagnosztizálták. A gyermek születésétől kezdve folyamatosan ortopédiai gondozás alatt áll, többször végeztek rajta korrekciós műtétet a dongaláb miatt, illetőleg a kontraktúrák oldása érdekében. Folyamatosan és rendszeresen fejlesztő foglalkozásokra viszik szülei, ennek ellenére mozgáskorlátozott, mind az alsó, mind a felső végtagjainak mozgásterjedelme, funkciója csökkent, kerekesszékkel mobilizálható.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Kétirányú mulasztást róttak az alperes terhére, egyrészt azt, hogy a dongaláb diagnosztizálását követően nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a szülőknek, másrészt a szükséges vizsgálatok el nem végzése miatt, magzati korban nem ismerte fel az artrogripozis multiplex kongenita betegséget.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét az I-II rendű felpereseket gyermekük, ... egészségkárosodottan való megszületése következtében ért károkért.

Határozata jogi indokolásában kifejtette: nem volt vitás, hogy az I-II. rendű felperesek gyermeke súlyos egészségkárosodással született, ezáltal az I-II. rendű felpereseket kár érte. Az I-II. rendű felperesek úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben tájékoztatták volna őket arról, hogy a magzati dongaláb diagnosztizálása esetén lehetőség van a terhesség megszakítására, abban az esetben éltek volna ezzel a lehetőséggel. Erre figyelemmel azt vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy terheli-e mulasztás az alperest a dongalábbal kapcsolatos tájékoztatás terén, illetőleg az alperes mulasztása volt-e az oka annak, hogy a terhesség során nem ismerték fel az artrogripozis multiplex kongenita betegséget. Az adott esetben úgy foglalt állást, hogy a terhesség 20. hetében egyértelműen megállapították a magzati dongalábat, így az ártalom valószínűsége nyilvánvalóan elérte az 50%-ot, annak fennállása ugyanis bizonyos volt. Nincs egyértelmű definíciója a genetikai, illetőleg teratológiai ártalomnak, azonban a per során kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy többféle dongaláb is ismert, egy részük bizonyosan genetikai hátterű. Ezek mellett létezik teratológiai dongaláb is, amelyet valamely külső tényező okoz, és előfordul olyan dongaláb is, amely csupán méhen belüli kényszertartás, és sem genetikai, sem teratológiai ártalomnak nem tekinthető. Az orvosszakértői vélemény alapján azt is megállapította, hogy magzati korban a jelenleg elvégezhető vizsgálatokkal csak a dongaláb diagnózisa állítható fel, annak típusát és eredetét nem lehet megállapítani, és a szakmai szabályok nem is írják elő annak vizsgálatát. Minderre tekintettel a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) 6. § (3) bekezdése szerint az I-II. rendű felpereseket tájékoztatni kellett volna a terhességmegszakítás lehetőségéről, amely akkor lett volna teljes körű, ha az a dongaláb különböző fajtáival kapcsolatos lehetőségeket is tartalmazza. Az alperes a jogszabály tartalmával éppen ellentétes tartalmú tájékoztatást nyújtott, ezáltal felróható magatartása megállapítható. A megfelelő tájékoztatás ismeretében kerültek volna ugyanis a szülők abba a helyzetbe, hogy önrendelkezési jogukkal élve, a terhesség megszakításáról vagy annak tovább viseléséről döntsenek. Ha az I-II. rendű felperesek a megfelelő tájékoztatás esetén a terhesség megszakítása mellett döntöttek volna, nem született volna sérült gyermekük, így az alperes mulasztása és a kár között az okozati összefüggés fennáll. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az I-II. rendű felperesektől részben eltérően értelmezte az orvosszakértői véleményt. A szakértői vélemény szerint a teratológiai ártalom szűkebb értelemben a külső környezeti tényezők hatására létrejövő strukturális rendellenességet jelenti. A szakértő a teratológiai ágensek között sorolta fel a fizikai ágenseket, köztük a mechanikai hatásokat, és az első szakértői véleményben a tartási dongalábat, az intrauterin mechanikai hatásokra kialakuló tartási deformitásként írta le. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint teratológiai ártalom csak külső hatás eredményeképpen jöhet létre. Amikor a kiegészítő szakértői vélemény a mechanikai hatásokat említi, akkor csak külső, fizikai hatásról lehet szó. A méhen belüli hatások az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem sorolhatók a teratológiai ágensek közé, mindazonáltal az előzőekben kifejtettek szerint az alperes által nyújtott tájékoztatás hiányosságát felróható magatartásként értékelte.