BH 1995.2.108 Kezességgel feltételes és jövőbeni követelés is biztosítható. A kezességvállaló nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető, a kezesség elfogadásához azonban ilyen írásbeli nyilatkozat nem szükséges, az szóban vagy ráutalás formájában is megtehető [Ptk. 216. § (1) bek., 272. § (2) bek., Pp. 196. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek 16 757 750 Ft és járulékai megfizetése iránt előterjesztett keresetét mindkét alperessel szemben elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 288 000 Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 1989. december 5-én írásban vállalta, hogy a C. Kisszövetkezetnek az R. bankkal szemben fennálló 25 000 000 Ft-os tartozása kifizetéséért készfizető kezességet vállal. Ugyanebben a nyilatkozatban felhatalmazta az R. bankot arra, hogy amennyiben a kisszövetkezet a több részletben - 1989. december 25-e és 1993. március 30-a közötti időtartam alatt - esedékessé váló lízingdíjrészleteket a lejáratkor nem fizeti meg, a tartozását nem egyenlíti ki, úgy az esedékesség napját követő 15 napon belül azokat vele szemben érvényesítse. A nyilatkozat tartalma szerint amennyiben a kezességi nyilatkozat alapjául szolgáló lízingszerződés a C. Kisszövetkezet és az R. bank között nem jön létre, úgy a felperes által 1989. december 5-én tett kezességvállaló nyilatkozat hatályát veszti.

Az I. r. alperes és a C. Kisszövetkezet a lízingszerződést 1989. december 20-án megkötötte. A felperes ugyanezen a napon "Megállapodást" kötött az I. r. alperessel, ebben mint kezes jogosította fel az I. r. alperest arra, hogy a perbeli lízingszerződésből eredő lízingdíj-követeléseit - amennyiben azokat a C. Kisszövetkezet az esedékességkor nem fizeti meg - a számlájáról azonnali beszedési megbízással beszedje. Ugyanezen megállapodásban megbízta a II. r. alperest - a saját számlavezető bankját - a beszedési megbízás teljesítésével. A II. r. alperes a Megállapodás című iratra 1989. decemberi dátummal rávezette, hogy az abban foglaltak teljesítését vállalja. Erről a felperest 1991. augusztus 21-én értesítette.

A C. Kisszövetkezet az egyes lízingdíjakat azok esedékességekor nem fizette ki, ezért az I. r. alperes által benyújtott azonnali beszedési megbízás alapján a II. r. alperes 1991. október 3-a és 1992. május 20-a között 16 757 750 Ft-ot emelt le a felperes számlájáról és utalta át azt az I. r. alperesnek.

Az elsőfokú bíróság mindkét alperessel szemben megalapozatlannak találta a felperes keresetét, mert megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között kifejezett kezesi megállapodás ugyan nem jött létre, de az 1989. december 5-én kelt kezességvállaló nyilatkozat a felperes részéről önmagában kezességvállalásnak tekintendő. A kezességvállalás érvényes létrejöttét bizonyítja az is, hogy a felperes az I. r. alperessel 1989. december 20-án kötött - a promptinkasszó benyújtására vonatkozó - megállapodást kezesként írta alá. Tekintve, hogy a kezességvállalás a fentiek szerint a felperes és az I. r. alperes között érvényesen létrejött, az egyes lízingdíjrészleteknek a felperes számlájáról történő átutalásával az I. r. alperes jogalap nélkül nem gazdagodott, az I. r. alperes ezért e címen az általa kézhez vett összegek visszafizetésére nem kötelezhető.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és a II. r. alperes között bankszámlaszerződés volt érvényben, a II. r. alperes volt a felperes számlavezető bankja. A számla vezetésére a 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés végrehajtása tárgyában kiadott 4l2/1987. (PK 17.) MNB közlemény rendelkezései az irányadóak, amelyek szerint az azonnali beszedési megbízást a felperesnek kellett volna a II. r. alpereshez továbbítania, és az sem vitás, hogy a II. r. alperes részére ezt az iratot az I. r. alperes adta át. Az elsőfokú bíróság azonban ennek a körülménynek nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget, mert az 1989. december hó 20-án kelt megállapodásban benne volt a felperesnek a II. r. alpereshez szóló határozott utasítása a promptinkasszó befogadására. Ezáltal úgy kellett tekinteni, mintha a II. r. alpereshez a promptinkasszó teljesítésére vonatkozó megbízást maga a felperes juttatta volna el, azt tehát a II. r. alperes jogosult volt teljesíteni. A II. r. alperes azzal, hogy a hozzá fenti módon került promptinkasszót teljesítette, nem szegte meg a felperessel kötött bankszámlaszerződést, ezért kártérítés fizetésére sem kötelezhető.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy az 1989. december 5-én kelt nyilatkozat megtételének időpontjában a lízingszerződést a C. Kisszövetkezet és az I. r. alperes még nem kötötték meg, sőt annak a feltételei sem voltak kidolgozva. A "Nyilatkozat" című okirat még az aláírás időpontjában sem volt teljesen kitöltve, abban a lízingszerződés részletes feltételei nem is szerepelhettek. A felperes szerint sem kizárt egy feltételes, egy jövőbeni kötelezettség kezességgel történő biztosítása, a kezesség járulékos jellege miatt viszont a biztosítani kívánt követelésnek már a kezesi szerződés megkötésekor meghatározottnak kell lennie. Tekintve, hogy a perbeli esetben a lízingszerződés feltételei nem voltak konkretizálva, azt kezességgel nem lehetett biztosítani.

Előadta továbbá a felperes, hogy a kezesi kötelem beálltához a kezesi szerződést - a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerint - a felperesnek az I. r. alperessel kellett volna megkötnie. Ilyen megállapodás azonban a felperes és az I. r. alperes között nem jött létre, az 1989. december 5-én kelt nyilatkozatot a felperes nem az I. r. alpereshez címezte. Az 1989. december 20-i megállapodás viszont kizárólag a fizetés módját szabályozza arra az esetre, ha a felperesnek az I. r. alperes javára fizetési kötelezettsége keletkezne. Ilyen fizetési kötelezettség hiányában az 1989. december 20-án kelt megállapodás alapján a perbeli lízingszerződésből eredő követelések a felperessel szemben nem voltak érvényesíthetők. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes sem a lízingszerződés megkötéséről, sem arról, hogy az I. r. alperes vele szemben bármilyen kötelezettségvállalást tartana nyilván, 1991 júliusáig nem értesült.

A II. r. alperes kártérítési kötelezettségét illetően a felperes előadta, hogy a II. r. alperes csak abban az esetben fogadhatta volna be a promptinkasszóra vonatkozó megállapodást, ha azt a felperes maga nyújtotta volna be hozzá. A II. r. alperes viszont az I. r. alperes által benyújtott promptinkasszóra vonatkozó megállapodást befogadta, és az I. r. alperes által benyújtott promptinkasszókat teljesítette, ezáltal megszegte a vele kötött bankszámlaszerződést. A II. r. alperes ügyviteli mulasztást követett el azzal is, hogy a promptinkasszóra vonatkozó megállapodás befogadásáról kellő időben nem értesítette a felperest. Az értesítési kötelezettségének csak 1991. augusztus 21-én - késedelmesen - tett eleget. A felperesnek a II. r. alperes fenti ügyviteli mulasztásaival okozati összefüggésben kára származott, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint az ez alapján alkalmazandó - 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperes kárát megtéríteni.