BH 2008.4.99 A munkahely-megőrzési támogatásra olyan munkáltató jogosult, aki a saját tevékenységében foglalkoztatja a munkavállalóit [6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 18/A. §].

A felperes keresetében az alperes 2005. április 20-án kelt, támogatás visszafizetésére kötelező 26 azonos tartalmú jogerős közigazgatási határozata hatályon kívül helyezését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes kft., amely gabonafélék és gyümölcs termesztésével foglalkozott, 2004. január 26-án munkahely-megőrzési támogatást igényelt. Arra hivatkozott, hogy az elmúlt évek elemi kárai, a költségek növekedése következtében megromlott jövedelmezőség miatt 40 munkavállaló munkaviszonyát kellene megszüntetnie támogatás hiányában. Az alperes Z.-i Kirendeltsége 2004. március 26-án 32 munkavállaló esetében állapított meg támogatást a bruttó bérek és járulékok 65%-a mértékéig, legfeljebb 47 000 forint/fő havi összegben. A felperes így összesen 6 000 000 forint támogatásban részesült.

Az alperes 2004 novemberében hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a támogatások felhasználását, és megállapította a felperes valótlan adatszolgáltatását, továbbá azt, hogy a felperes a nevezett munkavállalóit egy másik cégénél foglalkoztatta, és emiatt a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (R.) 18/A. § (8) bekezdése értelmében a támogatásra nem volt jogosult. Ezért a 2004. december 22-én kelt határozatával 26 fő munkavállaló után 4 664 522 forint támogatás visszatérítéséről rendelkezett. Az alperes mint másodfokú közigazgatási szerv a 2005. április 20-án meghozott határozataival a felperes fellebbezését elutasította, a részletfizetés és a kamat elengedése tekintetében az elsőfokú határozatokat megváltoztatva a felperes ez irányú kérelmeit is elutasította.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a visszakövetelt támogatásokkal érintett 26 munkavállalót a H. Kft.-nél, annak Z., G. u. 48. szám alatti telephelyén foglalkoztatta. A támogatás igénylését megelőzően megkötött munkaszerződésekben ezt a telephelyet jelölte meg a munkavégzés helyeként, holott ez sohasem volt a felperes telephelye. A H. Kft.-nél az érintett munkavállalók foglalkoztatására a két kft. között az Mt. 106. §-ára hivatkozással létrejött "munkaerő-kirendelési megállapodás" alapján oly módon került sor, hogy a felperes fizette ki a másik kft.-nél dolgozó munkavállalóinak a munkabérét, azt azonban a H. Kft.-nek leszámlázta.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint noha a felperes és a foglalkoztató kft. közötti megállapodás az Mt. 106. §-ára utalt, a felperes ténylegesen jogosulatlan munkaerő-kölcsönzést végzett, tehát az R. 11. §-a értelmében támogatásra nem volt jogosult.

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a keresetének helyt adó határozat hozatalára irányult. Álláspontja szerint a perbeli foglalkoztatások a Ptk. szabályai szerint vállalkozási szerződésnek (bérmunkavégzésnek) minősültek, ezért azokra az Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályai nem voltak alkalmazhatók. Emiatt a támogatások nem ütköztek az R. 11. § (5) bekezdésébe. Arra is hivatkozott, hogy jogosulatlan munkaerő-kölcsönzés esetén a jogviszony semmis volt, nem felelt meg az Mt. 193/C. § a) pontjának, ezért a támogatás nem volt kizárt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.