A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37022/2007/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet 1. §, 2. §, 3. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Darák Péter, Fekete Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék K.21092/2005/15., *Kúria Kfv.37022/2007/6.* (BH 2008.6.168)

***********

Kfv.IV.37.022/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Beregi Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság - mint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutóda - alperes ellen fogyasztóvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság 2006. október 20. napján kelt 6.K.21.092/2005/15. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.092/2005/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesi autószerviz 2002. december 14-én egy Renault Thalia típusú gépjárművet értékesített Sz. J-nek.

A fogyasztó megrendelésére a gépjárművön három alkalommal végeztek javítási munkálatokat, mindhárom alkalommal az üzemanyag-befecskendező rendszer alkatrészeinek cseréjére volt szükség.

A javítást a felperes 2004. június 14-én és november 9-én új alkatrészek cseréjével végezte el, 2005. február 28-án pedig használt alkatrész beépítésével.

A fogyasztói kifogásokról jegyzőkönyvet nem vettek fel, az első két javításról számlát, munka-megrendelőt és ellenőrzési lapot készítettek, a harmadik alkalommal munkalapot állítottak ki.

Sz. J. a Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségénél 2005. március 9-én tett bejelentést, sérelmezve, hogy a felperes telephelyén vásárolt gépkocsijába a harmadik, jótállás keretében történt javításhoz nem új alkatrészt építettek be, és egyik javításhoz sem kapott semmiféle dokumentumot.

Az első fokú hatóság a bejelentés alapján helyszíni vizsgálatot végzett, melynek eredményeként a 2005. április 14. napján kelt 06-552-1/2005. számú határozatában a felperest 200.000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, a 2005. május 30. napján kelt HAJ-1175-2/2005. számú másodfokú határozatával, az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

A keresetlevélben foglaltak alapján az alperes határozatát saját hatáskörben visszavonta, és az első fokú határozatot a 2006. április 14. napján kelt HAJ-513-2/2006. számú határozatával megváltoztatta, a fogyasztóvédelmi bírság összegét 150.000 Ft-ban állapította meg.

A határozat indokolásában rámutatott, hogy a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. /IX. 22./ Kormányrendelet 2003. november 21-én lépett hatályba, a panaszos a gépjárművet 2002. december 14-én vásárolta.

A vásárláskor az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. /IX. 10./ Kormányrendelet volt hatályban, amelynek 1. § /4/ bekezdése és mellékleti részletezése értelmében a személygépkocsira egyéb kötelező jótállás vonatkozik.

A gépkocsi javítására tehát mindhárom alkalommal jótállási időn túl, de a három éves szavatossági időn belül került sor.

A Kormányrendelet szabályai a felperes esetében tehát nem alkalmazhatóak, jogsértés erre hivatkozva a felperes terhére nem állapítható meg; erre tekintettel az alperes mérsékelte a fogyasztóvédelmi bírság összegét.

A felperes keresetét fenntartotta.

Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok a tényállást hiányosan állapították meg, ezért jogi következtetéseik is tévesek.

Előadta, hogy a tényálláshoz tartozik - és erről egyik határozat sem tesz említést -, hogy a panaszos mindhárom bejelentése a porlasztás meghibásodására vonatkozott. A javítás során észlelték, hogy a meghibásodást rossz minőségű gázolaj okozta, második alkalommal észlelték azt is, hogy a gépkocsinál szakszerűtlen beavatkozás történt.

E tények a szavatosság és jótállás megszűnését vonják maguk után, azonban - méltányosságból - a meghibásodott alkatrészt háromszor is kicserélték.

A felperes érvelése szerint a panaszos bejelentése nem a szerviz ellen, hanem az importőr ellen történt a harmadik eset miatt, amikor az elzárkózott az új alkatrész beépítésétől, és csak használt alkatrészt biztosított.

Álláspontja szerint a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. /VII. 30./ GKM rendelet /a továbbiakban: R./ előírásait nem szegték meg, azokat a bejelentés során sem kellett alkalmazniuk; az 1. § alapján ugyanis az R. szabályai szerint a fogyasztói szerződés hibás teljesítés miatt, vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során alkalmazandó. Hibás teljesítés azonban nem merült fel, a bejelentések az egy éves jótállási időn túl történtek.

A felperes állította, hogy a javításról készült munkalap lényegében tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat, ezért az a minőségi kifogás dokumentálásával kapcsolatban jegyzőkönyvnek minősül, azt a bejelentő részére át is adták; nem terheli tehát e körben sem mulasztás a szervizt.

Kifogásolta a felperes, hogy a bírság összegének meghatározása során az alperes megszegte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény /a továbbiakban: Fgytv./ 48. § /2/ bekezdésében meghatározott, a mérlegelésre vonatkozó szabályokat.