A Kúria Kfv.35215/2011/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 109. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Hajnal Péter, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Becslési eljárás alkalmazásánál is törekedni kell az adóalap valószínűsítésénél a tényállás alapos feltárására. Mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén az alapos tényállásfeltárás mellett a bizonyítékok logikus, okszerű értékelése elvárás.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.215/2011/5.szám

A Kúria a személyesen eljáró felperes neve felperesnek a dr. Cserpák Ibolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 7-én kelt 13.K.34.588/2009/13. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 13.K.34.588/2009/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhivatal 2002-től 2005-ig terjedő időszakra személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, valamint 2004-2005. évekre a százalékos egészségügyi hozzájárulás bevallást is. Az első fokú adóhatóság 2009. március 26-án 2674324628 számú első fokú határozatával 5.480.141 Ft adókülönbözetet (egyben adóhiányt) állapított meg a felperes terhére, mely után kiszabott 2.740.070 Ft adóbírságot és 2.130.685 Ft késedelmi pótlékot. A másodfokú hatóság 2009. szeptember 7-én 2239205425 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság által megállapított tényállás szerint a vizsgálattal érintett 4 év alatt dokumentumokkal alátámasztottan az adózónak 97.301.066 Ft kiadása volt különféle jogcímeken (pl: ingatlanvásárlás, gépkocsi vásárlás, kölcsönadás és a megélhetés), amelyet az adóhatóság összevetett a bevallott és elért jövedelmi adatokkal. Ennek során bizonyítottnak látta, hogy a vagyongyarapodással és az életvitelre fordított kiadásokkal nem volt arányban a jövedelem (a jövedelem mértékét 75.048.300 Ft-ban állapította meg a hatóság).

Ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 109. § (1) bekezdés szerint az adó alapját becsléssel állapította meg. Az Art. 109. § (3) bekezdése alapján hitelt érdemlő ellenbizonyítás az adózó részéről nem történt.

Két - a per szempontjából is releváns - kérdésre korlátozódott a felek közötti vita. Az alperes nem fogadta el bizonyítottnak, hogy 1998-ban (a vizsgálat előtti időszakban) a felperes az általa a ... Banknál vezetett számlájáról felvett 36 millió Ft-ot tagi kölcsönként az ... Kft-nek (továbbiakban Kft.) adta, és ebből - hiteltörlesztés címén - jövedelme származott. Azt sem fogadta el az alperes, hogy a felperes 2002. január 1-jén rendelkezett 3 millió Ft készpénz megtakarítással.

A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében a becslés jogalapját is vitatta. Kifogásolta a tényállás tisztázás hiányosságait, a felvett bizonyítékok téves mérlegelését, illetőleg az ellenőrzés határidő elmulasztását, valamint az Art. 130. § megsértését is. Ez utóbbi körben azt, hogy a hatóság eltérően minősítette ugyanazt a kölcsönügyletet a felperes, valamint a kölcsönt felvevő Kft. vizsgálatakor.