62003CJ0507_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2007. november 13-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Írország. Közbeszerzések - Az EK 43. és 49. cikk - A 92/50/EGK irányelv - Közbeszerzési szerződés odaítélése az An Post ír postai szolgálatnak előzetes hirdetmény közzététele nélkül - Egyértelmű határokon átnyúló érdek - Átláthatóság. C-507/03. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. november 13. ( *1 )

"Közbeszerzések - EK 43. és EK 49. cikk - 92/50/EGK irányelv - Közbeszerzési szerződés odaítélése az An Post ír postai szolgálatnak előzetes hirdetmény közzététele nélkül - Átláthatóság - Egyértelmű határokon átnyúló érdek"

A C-507/03. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. december 1-jén

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: X. Lewis és K. Wiedner, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Flynn QC, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Írország (képviseli: D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítői: E. Regan és B. O'Moore SC, valamint C. O'Toole barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatják:

a Dán Királyság (képviselik: J. Molde és A. Jacobsen, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, D. Petrausch és S. Ramet, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: H. G. Sevenster, C. Wissels és P. van Ginneken, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: A. Guimaraes-Purokoski, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, G. Arestis és U. Lőhmus tanácselnökök, J. N. Cunha Rodrigues, R. Silva de Lapuerta, J. Makarczyk (előadó), A. Borg Barthet, M. Ilešič, J. Malenovský és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. április 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy amikor előzetes hirdetmény közzététele nélkül ítélte oda a szociális juttatások kifizetésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtását az ír postai szolgáltatónak, az An Post-nak, Írország nem teljesítette az EK 43. és EK 49. cikkből, valamint a közösségi jog e szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos szerződésre vonatkozó általános elveiből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1-24. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 322. o.) huszadik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy:

"[...] mivel a versenyt általában korlátozó és különösen a többi tagállam állampolgárainak szerződésekben való részvételét korlátozó magatartás megszüntetése érdekében a szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy jobban hozzáférhessenek a szerződés-odaítélési eljárásokhoz".

3 A 92/50 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében

"[a]z ajánlatkérők biztosítják, hogy ne legyen megkülönböztetés a különböző szolgáltatók között".

4 A 92/50 irányelv a II. címében "kétszintű" alkalmazást ír elő. A rendelet 8. cikkének értelmében azt a szerződést, amelynek tárgya a rendelet I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a III-VI. cím rendelkezéseinek, tehát a 11-37. cikknek megfelelően kell odaítélni. Ugyanakkor az említett rendelet 9. cikke szerint "[a]zt a szerződést, amelynek tárgya az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a 14. és 16. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni".

5 A 92/50 irányelv 14. cikke meghatározza azon műszaki leírásokkal kapcsolatos szabályokat, amelyeknek szerepelniük kell a szerződésekhez kapcsolódó dokumentációban.

6 E rendelet 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az az ajánlatkérő, amely közbeszerzési szerződést ítélt oda, vagy tervpályázatot szervezett, az odaítélési eljárás eredményéről értesítést küld az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának [(OPOCE)].

[...]

(3) Az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások teljesítésére irányuló közbeszerzési szerződés esetében az ajánlatkérőnek fel kell tüntetnie a hirdetményben, hogy egyetért-e annak közzétételével.

(4) A Bizottság a 40. cikk (3) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően meghatározza a (3) bekezdésben említett hirdetményeken alapuló rendszeres jelentések elkészítésére vonatkozó szabályokat, valamint az ilyen jelentések közzétételére vonatkozó szabályokat.

[...]"

7 E rendelet 43. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Legkevesebb három évvel az ezen irányelvnek való megfelelés határidejétől a Bizottság - szorosan együttműködve a 40. cikk (1) és (2) bekezdésében említett bizottságokkal - felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, beleértve az I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatások teljesítésére gyakorolt hatását és a műszaki szabványokra vonatkozó előírásait. A Bizottság főként azt értékeli, hogy ezt az irányelvet teljes egészében alkalmazni lehet-e majd az I. B. mellékletben felsorolt egyéb szolgáltatások közbeszerzésére, és hogy milyen hatása van a szolgáltatások egymás közötti teljesítésének az e területre vonatkozó közbeszerzési piac tényleges megnyitására. A Bizottság elkészíti a szükséges javaslatokat az irányelv szükséges módosítására."

8 Ugyanezen rendelet I. B. melléklete szolgáltatások számos csoportját sorolja fel.

A kereset alapjául szolgáló tényállás és a pert megelőző eljárás

9 1992. december 4-én az ír szociális miniszter közbeszerzési eljárás kiírása nélkül kötött az An Post-tal szerződést, amelynek értelmében a szociális juttatások jogosultjai a postahivatalokban felvehették a nekik járó összeget.

10 Ez az eredeti szerződés az 1992. január 1-je és 1996. december 31-e közötti időszakra vonatkozott. 1997 májusában meghosszabbították 1999. december 31-ig. 1999 májusában az ír hatóságok az említett szerződés újabb meghosszabbítását hagyták jóvá a 2000. január 1-je és 2002. december 31-e közötti időszakra.

11 Egy panaszt követően a Bizottság 1999 októberében levélváltást kezdeményezett Írországgal.

12 A Bizottság beavatkozását követően, az intézmény által feltett kérdésekre nyújtandó válaszra várva Írország hivatalosan nem hosszabbította meg az An Post-tal kötött szerződést. Az An Post a szociális juttatások kifizetésének megszakadását elkerülendő továbbra is nyújtotta az érintett szolgáltatásokat ad hoc módon.

13 Az EK 226. cikkben meghatározott eljárás keretében Írország a Bizottság szerint semmilyen megoldást nem ajánlott a felvetett problémákra. A Bizottság úgy vélte az említett tagállam által a 2002. június 26-i felszólító levelét és a 2002. december 17-i indokolással ellátott véleményét követően nyújtott válaszokat illetően, hogy előzetes hirdetmény közzététele nélkül új szerződés kötése az An Post-tal ellentétes az EK-Szerződés rendelkezéseivel, és ennélfogva a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

14 A Bizottság úgy véli, hogy Írország nem tartotta tiszteletben az EK 43. cikk és az EK 49. cikk rendelkezéseit, illetve az átláthatóság és az egyenlőség elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Keresetlevelében előadja, hogy az e rendelkezésekben foglalt kötelezettségek a 92/50 irányelv 14. és 16. cikkében előírt kötelezettségeken felül terhelik a tagállamokat.

15 Értékelését több, a Bíróság által hozott ítéletre alapítja, amelyek szerinte alátámasztják, hogy az elsődleges jogra lehet hivatkozni az adott irányelv által előírt kötelezettségeken felül is (a C-324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10745. o.], a C-59/00. sz. Vestergaard-ügyben 2001. december 3-án hozott végzés [EBHT 2001., I-9505. o.] és a C-92/00. sz. HI-ügyben 2002. június 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5553. o.]).

16 Írország vitatja a Bizottság elemzését, és úgy érvel, hogy amennyiben a közösségi jogalkotó kifejezett rendelkezéseket fogad el adott terület szabályozására, e rendelkezésektől nem lehet eltérni, ezek nem hagyhatóak figyelmen kívül, és nem mellőzhetőek az általános szabályok alkalmazása végett. A különleges rendelkezéseknek van elsőbbsége az általános rendelkezésekkel szemben. Keresetével a Bizottság tehát ki kívánja terjeszteni a tagállamokat a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések terén terhelő kötelezettségeket.

17 Egyébként Írország a Bizottságnak az ezzel kapcsolatos jogalkotást illető tétlenségére hivatkozik, míg ez utóbbi több megbeszélést is kezdeményezett a 92/50 irányelv reformjával kapcsolatban és az elfogadása óta ezen irányelv számos módosítására került sor. A Bizottság megközelítése Írország szerint sérti a bizalomvédelem és a jogbiztonság általános elvét.

18 A Bizottság elutasítja ezt az érvelést, azon elv megfogalmazásával, miszerint a származékos jog másodlagos jelleggel bír az elsődleges joghoz képest. A 92/50 irányelv bármiféle módosítása tehát nem befolyásolja Írország kötelezettségeit.

19 A Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Finn Köztársaság beavatkozókként részt vesznek az eljárásban Írország kérelmeinek támogatása végett.

20 A Holland Királyság szerint az ajánlatkérőket csupán korlátozott átláthatósági kötelezettség terheli. A Dán Királyság és a Finn Köztársaság szerint a Bizottság által hivatkozott ítéletek különböző nyelvi változatai között tapasztalható eltérések lehetővé teszik ezen ítéletek alkalmazási körének korlátozását. A Francia Köztársaság szerint a tagállamok kötelezettségeinek korlátozását megerősíti az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.), amely fenntartja a 92/50 irányelv által alkalmazott különbségtételt.

A Bíróság álláspontja

21 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felek egyike sem vitatja a jelen esetben, hogy a szóban forgó szerződés a 92/50 irányelv hatálya alá tartozik, és a szociális juttatások kifizetésére irányuló, szóban forgó szolgáltatások az I. B. mellékletben említett nem elsődleges szolgáltatások csoportjába tartozik.

22 A 92/50 irányelv 9. cikkének értelmében "[a]zt a szerződést, amelynek tárgya az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a 14. és 16. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni".

23 A 92/50 irányelv 14. és 16. cikkben található különös rendelkezések előírják, hogy az ajánlatkérők kötelesek az európai szabványokat átültető nemzeti szabványokra történő hivatkozással meghatározni azokat a műszaki leírásokat, amelyeknek szerepelniük kell az egyes szerződésekhez kapcsolódó általános vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, és az odaítélési eljárás eredményéről értesítést küldeni az OPOCE-nak.

24 Ennélfogva a 92/50 irányelv 9., 14. és 16. cikkének együttes olvasatából kitűnik, hogy amennyiben a szerződések az I. B. melléklet hatálya alá tartozó szolgáltatásokra vonatkoznak, mint a jelen esetben is, az ajánlatkérőket csupán az a kötelezettség terheli, hogy azokat a műszaki leírásokat, amelyeknek az egyes szerződésekhez kapcsolódó általános vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szerepelniük kell, a megfelelő európai szabványokat átültető nemzeti szabványokra történő hivatkozással határozzák meg, valamint az e szerződések odaítélési eljárásának eredményéről értesítést küldjenek az OPOCE-nak. Ugyanakkor az ezen irányelvben előírt további - többek között az előzetes hirdetménnyel történő versenyfelhívásra vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatos - eljárási szabályok nem alkalmazandóak az említett szerződésekre.

25 A 92/50 irányelv I. B. mellékletének hatálya alá tartozó szolgáltatásokról lévén szó, az irányelv 43. cikkében hivatkozott későbbi értékelés fenntartásával, a közösségi jogalkotó abból a feltételezésből indult ki, hogy az ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések tekintettel a sajátos természetükre eleve nem képviselnek olyan határokon átnyúló érdeket, amely azt indokolhatná, hogy az odaítélésükre csak ajánlati felhívást követően kerülhessen sor, amely lehetővé tenné más tagállamokban bejegyzett vállalkozások számára a hirdetmény megismerését és az ajánlattételt. Ezért a 92/50 irányelv e csoport tekintetében csupán utólagos hirdetményt ír elő.

26 Ugyanakkor nem vitatott, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése a közösségi jog alapvető szabályainak, többek között a letelepedési jognak és a szolgáltatásnyújtás szabadságának a Szerződésben foglalt elveinek hatálya alá esik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott HI-ítélet 42. pontját).

27 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak közösségi szintű összehangolásának célja a szolgáltatások és termékek szabad mozgását érintő akadályok megszüntetése, és ezáltal azon gazdasági szereplők érdekeinek védelme, amelyek valamely tagállamban rendelkeznek székhellyel, és valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező ajánlatkérők számára kívánnak árut vagy szolgáltatást felkínálni (lásd többek között a C-380/98. sz. University of Cambridge ügyben 2000. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-8035. o.] 16. pontját, valamint a C-19/00. sz., SIAC Construction ügyben 2001. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-7725. o.] 32. pontját és a fent hivatkozott HI-ítélet 43. pontját).

28 A 92/50 irányelv tehát ezt a célt követi. Amint az a huszadik preambulumbekezdésből kitűnik, az irányelv a versenyt általában korlátozó és különösen a többi tagállam állampolgárainak szerződésekben való részvételét korlátozó magatartások megszüntetésére irányul azzal, hogy a szolgáltatók számára a szerződés-odaítélési eljárásokhoz való jobb hozzáférést tesz lehetővé (a fent hivatkozott HI-ítélet 44. pontja).

29 Következésképpen a közösségi jogalkotó által az I. B. melléklet hatálya alá tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződésekre vonatkozóan meghatározott hirdetményi rendszer nem értelmezhető úgy, hogy az EK 43. és EK 49. cikkből következő elvek alkalmazásának akadályát képezné abban az esetben, ha az ilyen szerződések mégis egyértelmű határokon átnyúló érdeket képviselnének.

30 Amennyiben azonban az I. B. melléklet hatálya alá tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződés ilyen érdeket képvisel, e szerződésnek az ajánlatkérő tagállamában székhellyel rendelkező vállalkozásnak való, minden átláthatóság nélküli odaítélése a másik tagállamban székhellyel rendelkező, esetlegesen érdekelt vállalkozások számára hátrányos eltérő bánásmódnak minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Telaustria és Telefonadress ítélet 60. és 61. pontját és a C-231/03. sz. Coname-ügyben 2005. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7287. o.] 17 pontját).

31 Márpedig, hacsak objektív körülmények nem indokolják, az ilyen eltérő bánásmód, amely, mivel a más tagállamban székhellyel rendelkező valamennyi vállalkozást kizárja, elsősorban azok rovására érvényesül, az EK 43. és az EK 49. cikk szerint tilos - állampolgárságon alapuló - közvetett megkülönböztetésnek minősül (lásd a fent hivatkozott Coname-ügyben hozott ítélet 19. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32 E körülmények között a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy annak ellenére, hogy a szóban forgó szerződés a 92/50 irányelv I. B. mellékletének hatálya alá tartozó szolgáltatással kapcsolatos, az adott szerződés az érintett ajánlatkérő tagállamától eltérő tagállamban bejegyzett vállalkozás számára egyértelmű érdeket képviselt, és ez utóbbinak - mivel nem fért hozzá a szerződés odaítélését megelőzően a megfelelő információkhoz - nem állt módjában az esetleges ehhez fűződő érdekét kinyilvánítani.

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottságnak kell a kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság elé terjesztenie anélkül, hogy bármilyen vélelemre hivatkozna (lásd ebben az értelemben különösen a C-434/01. sz. Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2003. november 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-13239. o.] 21. pontját; a C-117/02. sz. Bizottság kontra Portugália ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5517. o.] 80. pontját, valamint a C-135/05. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3475. o.] 26. pontját), a jelen esetben anélkül, hogy azon vélelemre hivatkozna, miszerint a 92/50 irányelv I. B. mellékletének hatálya alá tartozó, és a jelen ítélet 24. pontjában kifejtett szabályoknak alávetett valamennyi szerződés szükségszerűen egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel.

34 A jelen esetben azonban a Bizottság nem terjesztett elő ilyen bizonyítékokat. Az a tény, hogy a Bizottság egyszerűen csak utalt arra, hogy a szóban forgó szerződéssel kapcsolatban hozzá panaszt nyújtottak be, nem elegendő annak alátámasztásához, hogy az említett szerződés egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel, és ennélfogva a kötelezettségszegés fennállásának megállapításához.

35 Következésképpen meg kell állapítani, hogy amikor előzetes hirdetmény közzététele nélkül ítélte oda a szociális juttatások kifizetésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtását az An Post-nak, Írország nem szegte meg az EK 43. és EK 49. cikkből, valamint a közösségi jognak az e szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos szerződésre vonatkozó általános elveiből eredő kötelezettségeit.

36 Ennélfogva a Bizottság keresetét el kell utasítani.

A költségekről

37 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen cikk 4. §-ának első bekezdése alapján a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Finn Köztársaság, akik a jelen eljárásban beavatkozókként vettek részt, maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

3) A Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.