62003CJ0061_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2005. április 12-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Tagállami kötelezettségszegés - EAK-Szerződés - Hatály - Katonai létesítmények - Egészségvédelem - Atomreaktor leszerelése - Radioaktív hulladék ártalmatlanítása. C-61/03. sz. ügy.

C-61/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

"Tagállami kötelezettségszegés - EAK-Szerződés - Hatály - Katonai létesítmények - Egészségvédelem - Atomreaktor leszerelése - Radioaktív hulladék ártalmatlanítása"

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. december 2.

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2005. április 12.

Az ítélet összefoglalása

1. EAK - Szerződés - A tagállamok védelmi érdekeit figyelembe vevő rendelkezések - Korlátozott hatályú rendelkezések, amelyek kifejezett kivételektől eltekintve nem teszik lehetővé az EAK-Szerződés szabályainak az atomenergia katonai hasznosítására való alkalmazhatóságának megállapítását

(EAK 24-EAK 28. cikk és EAK 84. cikk, harmadik bekezdés)

2. EAK - Szerződés - Hatály - Katonai területre tartozó tevékenységek - Kizártság - Az EAK 37. cikknek a katonai létesítményekből származó radioaktív hulladékra való alkalmazhatatlansága

(EAK 37. cikk)

3. EAK - Egészségvédelem - Radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervek - A Bizottsággal történt közlés - Cél - Az EAK 37. cikknek az adatközlés időpontját és a közlendő adatok tartalmát érintően a tagállamoknak mérlegelési mozgásteret engedő értelmezése - Elutasítás

(EAK 37. cikk)

4. EAK - A lakosság egészségének és a környezetnek az atomenergia akár katonai célú hasznosításával kapcsolatos veszélyekkel szembeni védelmére irányuló cél - Az EK-Szerződés rendelkezéseinek alkalmazhatósága

1. Abból a tényből, hogy az EAK-Szerződésben a tagállamok védelmi érdekeit is figyelembe vevő rendelkezések - konkrétan az EAK 24-28. cikk és az EAK 84. cikk harmadik bekezdése - vannak, nem vonható le szükségszerűen az a következtetés, hogy a Szerződés rendelkezései, kifejezett kivételektől eltekintve, az atomenergia katonai hasznosítására is alkalmazandók. E rendelkezések létét az is magyarázhatja, hogy e Szerződés egyes szabályai alkalmazásának - még ha a Szerződés csupán a polgári tevékenységekre vonatkozik is - hatása lehet a tagállamok honvédelmének területére tartozó érdekekre és tevékenységekre. Pontosan ez a helyzet e Szerződés második címe ismeretek felfedésére vonatkozó 2. fejezetének, valamint ugyanezen cím biztosítéki rendszerről szóló 7. fejezetének szabályai esetén. Emellett a szóban forgó rendelkezések hatálya korlátozott. Leszámítva ugyanis az e rendelkezéseket tartalmazó két fejezetet, a Szerződés nem tartalmaz egyéb olyan rendelkezést, amely a katonai tevékenységhez fűződő sajátos érdekekre és szükségletekre figyelemmel lenne.

(vö. 32-33. pont)

2. Az EAK-Szerződés több rendelkezése jelentős hatáskört juttat a Bizottságnak, megengedve aktív beavatkozását szabályozás útján vagy egyedi határozatokat tartalmazó vélemény formájában különféle olyan tevékenységi területeken, amelyek az atomenergia közösségbeli hasznosítását érintik. E rendelkezéseknek a katonai létesítményekre, katonai kutatási programokra és más katonai tevékenységekre való alkalmazása a tagállamok alapvető honvédelmi érdekeit veszélyeztetné. Következésképpen, a Szerződésben bármiféle olyan eltérés hiánya, amely a tagállamok számára ezen alapvető érdekekre hivatkozást és ezek védelmét lehetővé tevő részletes szabályokat állapítana meg, arra enged következtetni, hogy a katonai területre tartozó tevékenységekre e Szerződés hatálya nem terjed ki. Mivel az említett Szerződés hatálya nem terjed ki az atomenergia katonai célú hasznosítására, a Bizottságnak nincs alapja arra, hogy az EAK 37. cikkre hivatkozzon avégett, hogy katonai létesítményből származó radioaktív hulladék ártalmatlanításáról tagállamtól adatot kérjen.

(vö. 35-36., 44. pont)

3. Az EAK 37. cikket akként kell értelmezni, hogy a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási terv általános adatait az ártalmatlanításnak az érintett tagállam illetékes hatóságai általi engedélyezése előtt kell közölni a Bizottsággal. E rendelkezés - amelynek célja a radioaktív szennyezés megelőzése - hatásának védelme érdekében és a Bizottság érintett tagállamnak adandó iránymutatásainak rendkívüli fontosságára figyelemmel nélkülözhetetlen, hogy a Bizottság megfelelő időben tudomást szerezhessen a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási terv általános adatairól annak érdekében, hogy a szakértői csoporttal történő egyeztetést követően véleményt adjon ki, amit e tagállam elmélyülten és olyan feltételek mellett tanulmányozhat, amelyek az engedély megadása előtt a Bizottság javaslatainak figyelembevételét lehetővé teszik.

Az EAK 37. cikk olyan értelmezése, miszerint az érintett tagállam maga jogosult meghatározni egyrészt azt az időpontot, amelytől kezdve a radioaktívhulladék-forrás civil hulladéknak tekintendő, másrészt a Bizottsággal közlendő általános adatok konkrét tartalmát, ellentmondana e rendelkezés céljának. Egyfelől az esetlegesen késedelmes közlés semmibe venné a megelőzési célt. Másfelől a vonatkozó adatok esetlegesen részleges közlése lehetetlenné tenné az ügy ismeretében való véleményadást.

(vö. 39-40. pont)

4. Az a tény, hogy a Szerződés hatálya nem terjed ki az atomenergia katonai célú hasznosítására, semmiben nem csökkenti a lakosság egészségének és a környezetnek az atomenergia - akár katonai célú - hasznosításával kapcsolatos veszélyekkel szembeni védelme alapvető fontosságát. E Szerződés nem adja ugyan a Bizottság kezébe e cél elérésének különös eszközét, ám nem zárható ki, hogy az EK-Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek alapján megfelelő intézkedések fogadhatók el.

(vö. 44. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. április 12.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - EAK-Szerződés - Hatály - Katonai létesítmények - Egészségvédelem - Atomreaktor leszerelése - Radioaktív hulladék ártalmatlanítása"

A C-61/03. sz. ügyben,

az EAK 141. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. február 14-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Ström és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: P. Ormond és C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Wyatt QC és R. Plender QC, valamint S. Tromans barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a Francia Köztársaság ( képviselik: R. Abraham, G. de Bergues és E. Puisais, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas (előadó), R. Silva de Lapuerta és A. Borg Barthet tanácselnökök, N. Colneric, S. von Bahr, J. N. Cunha Rodrigues, P. Kūris, Juhász E., G. Arestis és M. Ilešič bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. október 12-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. december 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága - mivel nem közölt a greenwichi Royal Naval College-ban lévő Jason reaktor leszerelésével kapcsolatban a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozó általános adatokat - nem teljesítette az EAK 37. cikkből eredő kötelezettségeit.

A jogi háttér

2 Az EAK-Szerződés preambulumából kitűnik, hogy annak aláírói "[f]elismer[ték], hogy az atomenergia olyan elengedhetetlen erőforrás, amely által biztosítható a gazdaság fejlesztése [...], és lehetővé válik a béke ügyének előmozdítása", "[e]lhatároz[ták], hogy megteremtik egy olyan erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit, amely révén bővül az energiatermelés [...], és amely számos más területen hozzájárul népeik jólétéhez", "[t]öreked[tek] arra, hogy a lakosság életét és egészségét fenyegető veszélyek kiküszöbölése érdekében megteremtsék a szükséges biztonsági feltételeket", valamint "[a]z[t] óhaj[tották], hogy [...] együttműködjenek azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek az atomenergia békés célú alkalmazásának fejlesztésével foglalkoznak".

3 Az EAK 1. cikk értelmében az Európai Atomenergia-Közösség (Euratom) feladata, "hogy az atomenergia-ipar gyors létrehozásához és növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésével hozzájáruljon a tagállamokban az életszínvonal emeléséhez és a többi országhoz fűződő kapcsolatok fejlesztéséhez".

4 Az EAK 2. cikk szövege a következő:

"Feladatának teljesítése érdekében a Közösség, e szerződés rendelkezései szerint:

a) előmozdítja a kutatást, és biztosítja a műszaki ismeretek terjesztését;

b) a lakosság és a munkavállalók egészségének védelme érdekében egységes biztonsági előírásokat állapít meg, és gondoskodik azok alkalmazásáról;

c) elősegíti a beruházásokat, és - különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával - biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését;

d) gondoskodik a Közösség összes felhasználójának megfelelő érccel és hasadóanyaggal való rendszeres és méltányos ellátásáról;

e) megfelelő felügyelet révén biztosítja, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel;

f) gyakorolja a különleges hasadóanyagok tekintetében ráruházott tulajdonjogot;

g) a különleges anyagok és felszerelések közös piacának megteremtésével, az atomenergia területén történő beruházások részére a szabad tőkemozgás biztosítása és a szakemberek Közösségen belüli szabad munkavállalásának megvalósítása révén kiterjedt felvevőpiacot és a legjobb műszaki létesítményekhez való hozzáférést biztosít;

h) a többi országgal és a nemzetközi szervezetekkel kiépíti azokat a kapcsolatokat, amelyek előmozdítják az atomenergia békés célú alkalmazásának fejlesztését."

5 A Szerződés "A fejlődés előmozdítása az atomenergia területén" című második címe többek között egy "Egészségvédelem" című III. fejezetet is tartalmaz, amely az EAK 30-39. cikkből áll.

6 Az EAK 30. és az EAK 31. cikk a Közösségen belül alapvető előírások megállapítását írja elő a lakosság és a munkavállalók egészségének az ionizáló sugárzásból eredő kockázatokkal szembeni védelmére vonatkozóan. Az EAK 30. cikk meghatározza, mit kell alapvető előírások alatt érteni. Az EAK 31. cikk tartalmazza az ezek kidolgozásakor és elfogadásakor követendő eljárást.

7 Az EAK 34. cikk értelmében:

"Minden olyan tagállam, amelynek területén különösen veszélyes kísérleteket kell lefolytatni, köteles kiegészítő egészségvédelmi intézkedéseket hozni, amelyekről előzetesen ki kell kérnie a Bizottság véleményét.

Amennyiben fennáll annak a lehetősége, hogy a kísérletek hatása más tagállamok területére is kiterjed, a Bizottság hozzájárulására van szükség."

8 Az EAK 37. cikk ekként rendelkezik:

"Valamennyi tagállam mindennemű radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozóan a Bizottság rendelkezésére bocsátja azokat az általános adatokat, amelynek alapján megállapítható, hogy az adott terv végrehajtása nem okozhatja-e egy másik tagállam vizeinek, talajának vagy légterének radioaktív szennyeződését.

A Bizottság a véleményét hat hónapon belül, a 31. cikkben említett szakértőcsoport meghallgatását követően adja meg."

9 Az EAK 124. cikk második franciabekezdése kimondja:

"A Közösségen belül az atomenergia alkalmazásának fejlesztése érdekében a Bizottság:

[...]

- ajánlásokat fogalmaz meg vagy véleményt ad az e szerződésben meghatározott területeken, ha a szerződés kifejezetten előírja vagy ő maga szükségesnek tartja."

10 Az EAK 37. cikk értelmében vett radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervek egységes megítélése érdekében a Bizottság szükségesnek tekintette az esetlegesen ártalmatlanítást okozó tevékenységtípusok és tevékenységtípusonként az általános adatként szolgáltatandó adatok pontos meghatározását. Az Euratom-Szerződés 37. cikkének alkalmazásáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1990. december 7-i 91/4/Euratom bizottsági ajánlás (HL 1991. L 6., 16. o.) e célnak felelt meg, és 1990. december 7-től 1999. december 5-ig volt hatályban. Ezt 1999. december 6-án az Euratom-Szerződés 37. cikkének alkalmazásáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1999. december 6-i 1999/829/Euratom bizottsági ajánlás (HL L 324., 23. o.) váltotta fel.

A kereset alapját képező tényállás

11 A 10 kW legnagyobb termikus teljesítményű Jason reaktort az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma használta a greenwichi Royal Naval College-ban 1962-től 1996-ig. A személyi állomány képzését és az Egyesült Királyság kormánya által a Royal Navy atommeghajtású tengeralattjáróin végrehajtott nukleáris meghajtási programot segítő kutatási célokat szolgált.

12 A Bíróság elé terjesztett iratokban nem szerepel a Jason-reaktor leszerelése befejezésének pontos időpontja. Ezen iratokból kitűnik azonban, hogy e leszerelés azután történt, hogy az Environment Agency for England & Waleshez (angliai és walesi környezetvédelmi ügynökség) evégett kérelmet intéztek, és az ilyen értelmű határozatot hozott.

13 A Bizottságot 1998-ban tájékoztatták a Jason-reaktor átalakításáról és leszereléséről. Az iratokban nem szerepel, pontosan honnan származott e tájékoztatás, és az sem állapítható meg, hogy a leszerelés a Bizottság tudomásszerzésének időpontjában megtörtént-e már.

14 A Bizottság 1999. január 8-i levelében arra kérte az Egyesült Királyságot, hogy közöljön részletes adatokat a Jason-reaktor üzemen kívül helyezéséről. E tagállam illetékes hatóságainak március 5-i válaszából kitűnik, hogy az Environment Agency for England & Wales már ezen időpontnál korábban felülvizsgált engedélyt adott az e reaktor leszereléséből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására.

A pert megelőző eljárás

15 A Bizottság 2001. január 31-én felszólító levelet intézett az Egyesült Királysághoz, melyben kifejtette az álláspontját alátámasztó érveket, miszerint e tagállam - mivel nem közölt a Bizottsággal a Jason-reaktor leszerelésével kapcsolatban a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozó általános adatokat - nem teljesítette az EAK 37. cikkből eredő kötelezettségeit.

16 Az Egyesült Királyság hatóságai e felszólító levélre válaszul 2001. március 30-i levelükben kifejtették azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélték, hogy az EAK 37. cikk nem alkalmazható a katonai létesítményekre, és arra hivatkoztak, hogy e tagállamot semmi sem kötelezi arra, hogy a Jason-reaktor leszerelésével kapcsolatban adatokat szolgáltasson a Bizottságnak.

17 Az Egyesült Királysághoz intézett 2001. december 21-i indokolással ellátott véleményében a Bizottság egyrészt megerősítette a felszólító levélben közölt álláspontját, másrészt pedig felhívta e tagállamot észrevételeinek e vélemény kézbesítésétől számított két hónapon belüli közlésére. Erre adott 2002. február 20-i válaszukban az Egyesült Királyság hatóságai is megismételték álláspontjukat.

18 Ebben a helyzetben a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

19 A Bíróság elnöke 2003. augusztus 28-i végzésével megengedte a Francia Köztársaság számára az Egyesült Királyság kérelmeit támogató beavatkozást.

20 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- állapítsa meg: az Egyesült Királyság - mivel nem közölt a Bizottsággal a Jason-reaktor leszerelésével kapcsolatban a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozó általános adatokat - nem teljesítette az EAK 37. cikkből eredő kötelezettségeit, és

- kötelezze az Egyesült Királyságot a költségek viselésére.

21 Az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság a Bizottság keresetének elutasítását és a Bizottságnak a költségek viselésére való kötelezését kéri.

A keresetről

22 A Bizottság azt állítja, hogy az EAK 37. cikk úgy a polgári, mint a katonai létesítményekből származó radioaktív hulladék ártalmatlanítására alkalmazandó. Lényegében arra hivatkozik, hogy e rendelkezés célja más tagállamok radioaktív szennyezése kockázatának kivédése, és mivel a lakosság ionizáló sugárzás okozta veszélyektől való védelme oszthatatlan cél, annak ki kell terjednie minden veszélyforrásra, ideértve az olyan katonai létesítmények leszereléséből származó veszélyeket is, mint a Jason-reaktor.

23 Az Egyesült Királyság ezt, a Francia Köztársaság támogatásával, azzal hárítja, hogy az EAK 37. cikk alkalmazása nem terjed ki a katonai létesítményekből származó radioaktív hulladékra, mivel maga a Szerződés is csak az atomenergia polgári hasznosítására vonatkozik, és az egészségvédelemről szóló fejezetének rendelkezései nem lehetnek szélesebb hatályúak, mint az ugyanezen Szerződés más fejezeteiben található rendelkezések.

24 Ebben az összefüggésben megállapítható, hogy ugyan a Bizottság olyan érveket adott elő keresete megalapozásául, amelyek az EAK 37. cikkben és a Szerződés második címének az egészségvédelemről szóló 3. fejezetében található rendelkezésekben követett különös célokon alapulnak, azt nem tette hozzá pontosítólag, hogy e fejezet rendelkezéseinek hatálya más lenne, mint e Szerződés többi rendelkezésének. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság azt állította, hogy az EAK 37. cikkről - ez az egyetlen rendelkezés, melynek megsértését a kereset állítja - általa előadott értelmezést többek között az erősíti meg, hogy e Szerződés a katonai tevékenységet hatálya alól általános jelleggel kizáró semmilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz.

25 A Bíróságnak tehát először is meg kell vizsgálnia a Bizottság keresetének alapját képező értelmezés - miszerint az atomenergia katonai hasznosítása a Szerződés hatálya alá tartozhat, annak fenntartásával, hogy ez alól egyes korlátozott hatályú kifejezett rendelkezések kivételt tehetnek - megalapozottságát.

26 E tekintetben a Szerződés aláírói annak preambulumában a béke ügyének előmozdítására, az atomenergia népeik jólétéhez hozzájáruló békés célú alkalmazására, valamint az atomenergia békés célú alkalmazásának fejlesztésére utalva e Szerződés nem katonai jellegét és az atomenergia békés célú alkalmazásának elsőbbségét kívánták hangsúlyozni.

27 A Közösség feladatát, illetve céljait meghatározó EAK 1. és EAK 2. cikk megerősíti, hogy a Szerződésben követett célok mindenekelőtt polgári és kereskedelmi jellegűek.

28 Meg kell állapítani ugyanakkor, hogy a honvédelemhez kötődő tevékenységeket a Szerződés hatálya alól kizáró kifejezett rendelkezés hiányában más adatokhoz kell folyamodni annak meghatározásához, szabályozza-e a Szerződés legalábbis egyes területeken az atomenergia katonai célú hasznosítását.

29 A figyelembe veendő értelmezési adatok nem korlátozódhatnak a Szerződés kidolgozásának történelmi összefüggéseire, sem a Szerződés megkötését előkészítő tárgyalásokon részt vevő egyes tagállami képviselők egyoldalú nyilatkozatainak tartalmára. Igaz ugyan, mint azt a főtanácsnok indítványának 80. és 81. pontjában megállapította, ebből az összefüggésből, valamint e Szerződés előkészítő munkálatai során tett egyes nyilatkozatokból kitűnik, hogy a Szerződésnek az atomenergia katonai hasznosítására való esetleges alkalmazását az e tárgyalásokon részt vett államok képviselői tekintetbe vették és megvitatták. Az is kitűnik azonban, hogy a kérdésben e képviselők álláspontja különböző volt, és hogy a kérdést függőben hagyták. Következésképpen az ezen adatokból adódó jelzések nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a Szerződés alkotóinak szándékában állt a katonai atomenergia-létesítményeket és -alkalmazásokat is e Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá vonni.

30 Az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság álláspontja szerint azzal a feltételezéssel szemben, miszerint az EAK-Szerződés hatálya az atomenergia katonai hasznosítására is kiterjed, az a tény a fő kifogás, hogy az EAK-Szerződéssel egy napon és ugyanazon államok által megkötött EK-Szerződéstől eltérően az elsőként említett Szerződés nem tartalmaz a tagállamok honvédelmi érdekeinek védelmére szolgáló sajátos eltérő rendelkezéseket. Márpedig tekintettel arra, milyen alapvető fontosságot tulajdonítanak e tagállamok - ahogy minden más állam is - ezen érdekek védelmének, nem képzelhető el, hogy egy ilyen fontos területen, mint az atomenergia katonai alkalmazása, a megfelelő biztosítékok létesítéséről hallgatólagosan lemondtak volna. A katonai tevékenységnek az EAK-Szerződés hatálya alóli teljes kizárása képezheti az egyetlen magyarázatot az EGK-Szerződés 48. cikke (4) bekezdésének (az EK-Szerződés 48. cikkének (4) bekezdése, módosítást követően az EK 39. cikk (4) bekezdése) és az EGK 223. cikknek (az EK-Szerződés 223. cikke, módosítást követően EK 296. cikk) megfelelő rendelkezések e Szerződésből való hiányára.

31 A Bizottság ezt az érvelést cáfolva azt adja elő, hogy az EAK 24-28. cikk és az EAK 84. cikk harmadik bekezdése éppen ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy a tagállamok védelmi érdekeit a Szerződés figyelembe veszi, és azoknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. Az EAK 24-27. cikk tartalmazza a titokvédelmi szabályokat, melyek hatálya alá tartoznak azok az ismeretek, melyek felfedése egy vagy több tagállam védelmi érdekeit sértheti. Az EAK 28. cikk többek között a védelmi okokból titkosnak minősített szabadalmak vagy használati minták Bizottsággal történt közlés miatti jogosulatlan felhasználása vagy illetéktelen személy tudomására jutása esetén a kár megtérítésére kötelezi a Közösséget. A Szerződés második címének 7. fejezetében a biztosítéki ellenőrzésről szóló EAK 84. cikk harmadik bekezdése pedig kizárja az ellenőrzésből az olyan védelmi célokra szánt anyagokat, amelyek ennek érdekében különleges feldolgozási folyamaton esnek át, illetve amelyeket - e feldolgozás befejeztével - egy műveleti tervvel összhangban valamely katonai létesítményben helyeznek el vagy tárolnak.

32 Mint azt azonban az Egyesült Királyság a tárgyaláson előadta, az EAK-Szerződés e rendelkezéseinek létéből nem vonható le szükségszerűen az a következtetés, hogy a Szerződés rendelkezései, kifejezett kivételektől eltekintve, az atomenergia katonai hasznosítására is alkalmazandó. E rendelkezések létét az is magyarázhatja, hogy e Szerződés egyes szabályai alkalmazásának -, még ha a Szerződés csupán a polgári tevékenységekre vonatkozik is -, hatása lehet a tagállamok honvédelmének területére tartozó érdekekre és tevékenységekre. Pontosan ez a helyzet e Szerződés második címe ismeretek felfedésére vonatkozó 2. fejezetének, valamint ugyanezen cím biztosítéki rendszerről szóló 7. fejezetének szabályai esetén.

33 Emellett hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság által felhívott állítólagos eltérő szabályok hatálya korlátozott. Leszámítva ugyanis az e rendelkezéseket tartalmazó két fejezetet, a Szerződés nem tartalmaz egyéb olyan rendelkezést, amely a katonai tevékenységhez fűződő sajátos érdekekre és szükségletekre figyelemmel lenne.

34 Az Egyesült Királyság álláspontja szerint amennyiben e Szerződés hatálya az atomenergia katonai hasznosítására is kiterjedne, elkerülhetetlen lenne abba az EK 296. cikkhez hasonló általános rendelkezés beillesztése. E cikk (1) bekezdése értelmében az EK-Szerződés rendelkezései nem zárják ki a tagállamok jogát, hogy egyrészt nem kötelesek olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartják alapvető biztonsági érdekeikkel, másrészt megtehessék az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket.

35 E tekintetben megállapítható, hogy az EAK-Szerződés több rendelkezése jelentős hatáskört juttat a Bizottságnak, megengedve aktív beavatkozását szabályozás útján vagy egyedi határozatokat tartalmazó vélemény formájában különféle olyan tevékenységi területeken, amelyek az atomenergia közösségbeli hasznosítását érintik. Példaként elegendő e Szerződés második címe 3. fejezetének az egészségvédelemre vonatkozó rendelkezésein, így különösen az EAK 34., az EAK 35. és az EAK 37. cikken kívül ugyanezen második cím 1. fejezetének a kutatások ösztönzésére vonatkozó rendelkezéseit említeni. E rendelkezések szövege egyáltalán nem tartalmazza azt, hogy az így szabályozott tevékenységek kizárólag civil tevékenységek lennének.

36 Nyilvánvaló azonban, hogy e rendelkezéseknek a katonai létesítményekre, katonai kutatási programokra és más katonai tevékenységekre való alkalmazása a tagállamok alapvető honvédelmi érdekeit veszélyeztetné. Következésképpen, mint azt az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság helyesen előadta, a Szerződésben bármiféle olyan eltérés hiánya, amely a tagállamok számára ezen alapvető érdekekre hivatkozást és ezek védelmét lehetővé tevő részletes szabályokat állapítana meg, arra enged következtetni, hogy a katonai területre tartozó tevékenységekre e Szerződés hatálya nem terjed ki.

37 Fontos azonban rögzíteni, hogy a tárgyaláson a Bizottság az általa az EAK 37. cikkről előadott értelmezés alapján mégis azt állította, hogy a tagállamok nem kötelesek neki semmiféle adatot szolgáltatni katonai tevékenységeikkel kapcsolatban. Az e rendelkezésben említett általános adatok, melyek közlését a Bizottság követeli, kizárólag katonai célt már nem szolgáló és az érintett tagállam által emiatt "hulladékká" minősített létesítményekre vagy berendezésekre vonatkoznak. Egyébként ezen értelmezés szerint minden egyes tagállam maga jogosult meghatározni egyrészt azt az időpontot, amelytől kezdve a radioaktívhulladék-forrás hulladéknak tekintendő, másrészt azon általános adatok konkrét tartalmát, amelyeket - az érintett tagállam honvédelmi érdekeinek veszélyeztetése nélkül - közölni kell a Bizottsággal, hogy az teljesíthesse az EAK 37. cikkben ráruházott feladatot.

38 Az Egyesült Királyság álláspontja szerint a kereset még akkor sem megalapozott, ha a Bizottság az EAK 37. cikk szóbeli szakasz során előadott árnyaltabb értelmezésével kész arra, hogy a tagállamoktól már csak az 1999/829 ajánlásban szereplőnél korlátozottabb adatokat követeljen. Az Egyesült Királyság úgy véli ugyanis, hogy a Bizottság az EAK 37. cikk új értelmezésével e cikkből abban - éppen azért, mert a katonai tevékenységek soha nem is tartoztak a Szerződés hatálya alá - nem szereplő védintézkedéseket olvas ki. Ezenkívül az EAK 37. cikk ezen értelmezése ellentétes a Bizottság által a Szerződés egészségvédelemről szóló egyéb rendelkezéseiről előadott értelmezéssel. Az Egyesült Királyság emlékeztet arra, hogy a Bizottság álláspontja szerint a különösen veszélyes kísérletekről szóló EAK 34. cikk hatálya az atomfegyver-kísérletekre is kiterjed.

39 Megállapítható, mint azt a Bíróság a 187/87. sz., Saarland és társai ügyben 1988. szeptember 22-én hozott ítéletében (EBHT 1988., 5013. o.) már kimondta, hogy az EAK 37. cikket akként kell értelmezni, hogy a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási terv általános adatait az ártalmatlanításnak az érintett tagállam illetékes hatóságai általi engedélyezése előtt kell közölni a Bizottsággal. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy e rendelkezés - amelynek célja a radioaktív szennyezés megelőzése - hatásának védelme érdekében és a Bizottság érintett tagállamnak adandó iránymutatásainak rendkívüli fontosságára figyelemmel nélkülözhetetlen, hogy a Bizottság megfelelő időben tudomást szerezhessen a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási terv általános adatairól annak érdekében, hogy a szakértői csoporttal történő egyeztetést követően véleményt adjon ki, amit e tagállam elmélyülten és olyan feltételek mellett tanulmányozhat, amelyek az engedély megadása előtt a Bizottság javaslatainak figyelembevételét lehetővé teszik.

40 Az EAK 37. cikk olyan értelmezése, miszerint az érintett tagállam maga jogosult meghatározni egyrészt azt az időpontot, amelytől kezdve a radioaktívhulladék-forrás civil hulladéknak tekintendő, másrészt a Bizottsággal közlendő általános adatok konkrét tartalmát, ellentmondana e rendelkezés céljának. Egyfelől az esetlegesen késedelmes közlés semmibe venné a megelőzési célt. Másfelől a vonatkozó adatok esetlegesen részleges közlése lehetetlenné tenné az ügy ismeretében való véleményadást.

41 Emellett az EAK 37. cikknek az adatközlés időpontját és a közlendő adatok tartalmát érintően a tagállamoknak ilyen mérlegelési mozgásteret engedő értelmezése jogviták forrásává válna, és e rendelkezés helyes alkalmazását akadályozná.

42 E megfontolásokból következően az EAK 37. cikknek a Bizottság által a tárgyaláson előadott értelmezése nem fogadható el.

43 A Bíróság kénytelen tehát megállapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította az EAK 37. cikk kérdéses katonai létesítmény leszerelésére való alkalmazásának megalapozottságát.

44 Fontos hangsúlyozni azonban: az a tény, hogy a Szerződés hatálya nem terjed ki az atomenergia katonai célú hasznosítására, és hogy következésképpen a Bizottságnak nincs alapja arra, hogy az EAK 37. cikkre hivatkozzon avégett, hogy katonai létesítményből származó radioaktív hulladék ártalmatlanításáról tagállamtól adatot kérjen, semmiben nem csökkenti a lakosság egészségének és a környezetnek az atomenergia - akár katonai célú - hasznosításával kapcsolatos veszélyekkel szembeni védelme alapvető fontosságát. E Szerződés nem adja ugyan a Bizottság kezébe e cél elérésének különös eszközét, ám nem zárható ki, hogy az EK-Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek alapján megfelelő intézkedések fogadhatók el (lásd ebben az értelemben a C-62/88. sz., Görögország kontra Tanács ügyben 1990. március 29-én hozott ítéletet [EBHT 1990., I-1527. o.]).

45 Az eddigi megfontolások összességére figyelemmel az állapítható meg, hogy az EAK 37. cikk nem kötelezi az Egyesült Királyságot a Jason-reaktor leszerelésével kapcsolatban a radioaktívhulladék-ártalmatlanítási tervre vonatkozó általános adatok Bizottsággal való közlésére, így a Bizottság keresetét el kell utasítani.

A költségekről

46 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, az Egyesült Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdésével összhangban a beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

3) A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.