BH 2000.11.485 A birtokháborító magatartásról készült videofelvétel bizonyítékként való felhasználása nem minősül visszaélésnek, és nem sérti a személyhez fűződő jogokat [Ptk. 80. § (1)-(2) bek.].

A peres felek társbérlői a perbeli háromszobás önkormányzati bérlakásnak. Lakásbérleti szerződésük alapján az alperes és családja kizárólagosan használja a közös használatú közlekedőből nyíló konyhát, valamint az előszobából nyíló két lakószobát, a felperes kizárólagosan használja a közös használatú előszobából nyíló konyhát és az abból nyíló lakószobát. A peres felek közös használatában van a fürdőszoba, az előszoba és a közlekedőhelyiség. A közlekedőből egy éléskamra nyílik, amely több éven keresztül a felperes kizárólagos használatában állt. Az alperes és családja a közös használatban lévő előszobában helyezte el kabátjait, esernyőit, játékait és egyéb használati tárgyait. A felperes 1995 szeptemberében ezeket az ingóságokat a közös használatban lévő előszobából eltávolította, a leszedett ruhadarabokat a közös használatú fürdőszobában helyezte el. A felperes e magatartásáról az alperes videofelvételt készített, amely felvétel tartalmazza az áthelyezés előtti állapotot és a pakolás teljes folyamatát.

A felperes e magatartása miatt az alperes birtokvédelmet kért az Sz. megyei jogú város jegyzőjétől. A közigazgatási hatóság az alperes birtokvédelmi kérelmének helyt adott, és kötelezte a felperest arra, hogy szüntesse meg, illetve a jövőben is tartózkodjon a közös használatú helyiségekben elhelyezett és az alperes és családja tulajdonát képező ruhaneműk, egyéb használati tárgyak kidobálásától, illetve a közös használatú helyiségek rendeltetésszerű használatának a zavarásától. A birtokvédelmi eljárás során az alperes a felperes tevékenységéről készített videofelvételt felhasználta, azaz azt az igazgatási szerv ügyintézőinek bemutatta. A felperes a közigazgatási határozatot keresettel támadta meg a Sz.-i Városi Bíróság előtt. Keresetét a megyei bíróság ítéletével jogerősen elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes képmásával élt vissza akkor, amikor engedélye nélkül róla videofelvételt készített, és azt a közigazgatási eljárás során felhasználta. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezze őt a videofelvétel megsemmisítésére, valamint nyilvános elégtételadásra is. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest 400 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint csak és kizárólag azért készített videofelvételt, hogy a felperes magatartását a birtokvédelmi eljárásban igazolni tudja. Az igazság érvényesüléséhez közérdek fűződik, amely a jogsértést kizárja.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A perben rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a felperes a videofelvétel elkészítése ellen nem tiltakozott, ezért a felvétel elkészítése jogszerű volt. Annak felhasználása - nyilvánosságra hozatala - sem volt jogellenes, miután azt az alperes kizárólag a birtokvédelmi eljárás során, az igazság érvényesülésének biztosítása érdekében mutatta be a közigazgatási hatóság ügyintézőinek. Azt pedig az eljárás során a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a közigazgatási eljáráson kívül az alperes más alkalommal is felhasználta volna a felperesről készült kép- és hangfelvételt, azaz nem bizonyított olyan esetet, amely a jogellenes felhasználás körébe tartozott volna. Erre figyelemmel utasította el a felperes keresetét. Figyelemmel arra, hogy a felperes a személyiségvédelmi igényeken túlmenően 400 000 forint nem vagyoni kár megtérítését is igényelte, a pertárgy értékét 550 000 forintban határozta meg, ennek figyelembevételével kötelezte a felperest a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, keresetének történő teljes helytadás érdekében a felperes nyújtott be fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási eljárás során az 1995. szeptember 19-én tartott tárgyaláson az alperes állításait elismerte, a jegyzőkönyvet aláírta, emiatt felesleges volt a videofelvétel bemutatatása. Emiatt jogosulatlan felhasználásnak minősült a róla készült videofelvételnek a közigazgatási hatóság ügyintézői részére történt bemutatása.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes azáltal, hogy 1996. szeptember 26-án az önkormányzati ügyintézők előtt bemutatta a felperesről 1995. augusztus 23-án készített videofelvételt, megsértette a felperes személyhez fűződő jogait. Az alperest a hasonló jogsértéstől eltiltotta, és elrendelte a videofelvétel felperesről készült részének törlés útján való megsemmisítését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a videofelvételből megállapítható, hogy a felperes annak elkészítéséhez hozzájárult, az ellen ugyanis nem tiltakozott, sőt mintegy ötleteket adott az alperesnek arra, hogy milyen mozzanatokat rögzítsen a felvételen. Ezért azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes részéről visszaélés a felvétel elkészítése kapcsán nem valósult meg. A képmás vagy a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdése alapján az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ennek hiányában a nyilvánosságra hozatal jogellenes. Az adott esetben olyan, a jogellenességet kizáró körülmény, amely mentesítené az alperest tevékenységének következményei alól, nem volt. Ilyen mentesítő körülmény az lehetett volna, hogy az alperes a felvételt a közigazgatási eljárásban bizonyítékként használja fel, amennyiben más módon a felperes birtoksértő magatartását nem tudja bizonyítani. Figyelemmel arra, hogy a felperes a birtoksértő magatartását elismerte, szükségtelen volt a felvétel lejátszása, azaz a nyilvánosságra hozatal. Ezért és emiatt részesítette a felperest jogvédelemben. A jogsértés súlyát figyelembe véve azonban a felperes nem vagyoni kártérítés iránti követelését alaptalannak találta, és azt elutasította.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint tévedett a jogerős ítélet, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a videofelvételnek a birtokvédelmi eljárás során történő felhasználása jogsértő volt. A közigazgatási eljárás során ugyanis a felperes elismerő nyilatkozatot a birtokháborítás tényét illetően nem tett, csak annyit ismert el, hogy bizonyos ruhaneműeket az előszobából eltávolított. Amennyiben a birtokháborítás teljes elismerésére tett volna nyilatkozatot, nehezen lenne megmagyarázható, hogy utóbb miért indított a határozat megváltoztatása érdekében peres eljárást. Az alperes a birtokvédelmi eljárás során nem volt azoknak az ismereteknek a birtokában, hogy a felperes jogellenes magatartását milyen körben kell bizonyítania. A közigazgatási eljárás során eljárt ügyintézők sem tájékoztatták arról, hogy a videofelvétel lejátszása szükségtelen. A felperes elismerését követően helyszíni szemle tartását is szükségesnek ítélték. Az igazság kiderítése közérdek, ezért az igénybe vett bizonyítási eszköz nem lehetett jogsértő.