BH 2003.1.1 Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét az emberölés bűntettének kísérletétől az határolja el, hogy az elkövetőt testi sértés okozásának vagy a sértett megölésének - akár egyenes, akár eshetőleges - szándéka vezette-e [Btk. 13. §, 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (1) és (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2001. április 26-án kelt ítéletével az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 4 évi börtönbüntetésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte;

a III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta azzal, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

A tényállás lényege a következő:

Az I. r. vádlott nőtlen, eltartottja nincs. Karosszéria-lakatosként dolgozik, havi jövedelme 100 000 forint. A vádlott sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem a szakértői vizsgálat idején nem volt elmebeteg, gyengeelméjű, személyiségzavarban, szellemi hanyatlásban nem szenvedett, és olyan szervi-idegrendszeri elváltozása sincs, amely időnként tudatzavart állapotokkal járna együtt. Már több esetben volt büntetve, nevezetesen: a bíróság az 1995. július 4-én jogerőre emelkedett határozatával magánlaksértés vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta; a városi bíróság 1996. február 20-án határozatával, majd az 1997. július 22-én jogerőre emelkedett határozatával lopás vétsége, illetve bűntette miatt pénzbüntetésre ítélte.

A II. r. vádlott nőtlen, eltartottja nincs. Gépkocsivezetőként dolgozik, havi jövedelme 25 000 forint. A vádlott sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem a szakértői vizsgálat idején nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, ami korlátozta vagy képtelenné tette volna arra, hogy a cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje. A városi bíróság az 1994. augusztus 29-én jogerőre emelkedett határozatával rablás bűntette miatt 1 évi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogháza büntetésre ítélte.

A fiatalkorú III. r. vádlott szülei az éjszakai vendéglátásban dolgoznak, 1990-ben elváltak. Ezt követően édesanyja ismét férjhez ment, ám a fiatalkorú és a nevelőapja között rossz volt a kapcsolat, ezért őt a továbbiakban az anyai nagyszülők nevelték. Nagyapja 1996-ben bekövetkezett halála után intézeti elhelyezésére került sor, ott 1997. szeptemberéig tartózkodott, eközben számtalan konfliktusa volt a társaival és a nevelőivel. Ezt követően magániskolában tanult tovább. 1998-ban kábítószerezni kezdett, emiatt kórházi kezelés alatt állt. A kórházat elhagyva az Emberbarát Alapítvány otthonában, majd az anyai nagymamájánál lakott. Az általános iskola 8 osztályát végezte el. Büntetlen előéletű. A vádlott sem a cselekmény elkövetésekor, sem a szakértői vizsgálat idején nem szenvedett kóros elmeállapotban.

1998. április 30-án az I. r. vádlott délutántól kezdve italozott, összesen kb. másfél-két liter bort fogyasztott el.

A II. r. vádlott éjfél körüli időben az étteremből gépkocsival hazavitte a III. r. vádlottat, majd - már május 1-jén hajnalban - találkoztak az I. r. vádlottal.

A vádlottak - az utcán együtt haladva - felfigyeltek az utca túlsó oldalán haladó, számukra ismeretlen sértettre.

A sértett 1951-ben született. Korábban hajókovácsként dolgozott, de 1995. decemberében a metró lépcsőjén elcsúszott, eltört a karja, és koponyájának homloklebenye is megsérült, ezáltal 50%-os rokkant lett. A baleset óta a sértett italozott, állandóan "csavargott", külsejét és környezetét is elhanyagolta.

A vádlottak belekötöttek a sértettbe azzal az indokkal, hogy biztosan "hajléktalan". A sértett hogy bebizonyítsa, hogy nem az, becsengetett a lakásába.

Az I. r. vádlott elkérte a sértett személyi igazolványát, amit a sértett át is adott. Az I. r. vádlott ezt tovább adta a II. r. vádlottnak, aki a személyi igazolványt végül visszaadta a sértettnek. Ezt követően a vádlottak körbevették a sértettet, eközben hangosan kiabáltak, veszekedtek vele.

A játszótérhez érve az I. r. vádlott arcul ütötte a sértettet és nekilökte őt a kerítésnek, majd nagy erővel több alkalommal ököllel az arcába ütött, valamint combon és oldalba rúgta őt.

Amikor az I. r. vádlott egyik fejére mért nagy erejű rúgásától a sértett a földre került, az I. r. vádlott tovább rugdosta őt, valamint az arcába, mellébe taposott.

A sértett a huzamosabb ideig tartó, többszöri nagy erejű rúgásból és ökölütésből álló bántalmazástól elvesztette az eszméletét. A földön eszméletlenül fekvő sértettet a vádlottak körbeállták, "kellett ez neked" kifejezéssel illették, ezen kívül trágár kifejezéseket használva szidalmazták őt.

Végül a II. r. és a fk. III. r. vádlottak a lábánál fogva kb. 30-35 méteren keresztül behúzták az eszméletlen és vérző - hanyattfekvő helyzetben levő - sértettet a közeli gyár kapujába, majd ők ketten a helyszínről elszaladtak. A zajra kinéző, és a cselekmény végét figyelemmel kísérő egyik lakó közben értesítette a rendőrséget, a kiérkező rendőrök az I. r. vádlottat a közelben elfogták.