A Kúria Mfv.10278/2014/1. számú precedensképes határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

Mfv.II.10.278/2014/4.szám

A Kúria dr. Lakatos István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ihász Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen versenytilalmi megállapodás alapján megfizetett összeg visszafizetése iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.148/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.104/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.104/2013/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.148/2013/7. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 220.000 (kettőszázhúszezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Fizessen meg a felperes külön felhívásra a magyar államnak 810.280 (nyolcszáztízezer-kettőszáznyolcvan) forint együttes eljárási, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felek 2009. július 30-án 2010. augusztus 1-jéig szóló határozott idejű munkaviszonyt létesítettek területi üzletkötő munkakör betöltésére. A munkaszerződésben az alperes személyi alapbérét 400.000 forintban határozták meg. Rögzítették, hogy ennek egyharmadát annak ellenértékének tekintik, hogy az alperes a munkaviszony bármely okból történő megszüntetése esetén az azt követő két éven belül nem folytat a munkáltatónak sem közvetve, sem közvetlenül konkurenciát jelentő tevékenységet. A megállapodás szerint, ha a munkavállaló ezen megállapodást megszegi, az ellenérték két évre jutó összegét köteles megfizetni a felperes számára, illetve a Ptk. előírásai szerint kártérítésre is kötelezhető. A felek később a munkaszerződést határozatlan idejűvé alakították. A munkaviszony az alperes felmondása következtében 2013. március 14-én szűnt meg, majd az alperes a következő naptól a M. Kft.-nél helyezkedett el szaktanácsadó munkakörben. E munkáltató a mezőgazdasági termelés során alkalmazandó bio stimulátorok, műtrágyák értékesítésével is foglalkozott.

A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt a két évre kifizetett 3.376.216 forint ellenérték megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben foglalt versenytilalmi megállapodás pontatlan volt, nem határozta meg egyértelműen a tilalmazott tevékenységet, indokolatlanul széles körben korlátozta az elhelyezkedési lehetőségét, illetve ellentételezésként semmilyen juttatásban nem részesült, a bérjegyzékek ilyen jogcímű kifizetést nem igazoltak, csupán a munkabére megfizetésére került sor.

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.148/2013/7. számú ítéletével 3.376.216 forint és 110.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Indokolásában kifejtette, hogy a munkaszerződésben pontosan meghatározták a tilalmazott tevékenységet, az egyértelműen értelmezhető volt. Nem volt megállapítható, hogy indokolatlanul széles körben került sor az alperes elhelyezkedési lehetőségének korlátozására, illetve, hogy a tilalom ellentételezéseként semmilyen juttatásban nem részesült. Jogi álláspontja szerint a munkaszerződésben rögzített munkabér magában foglalta a szerződés betartásáért járó ellenértéket is, az annak egyharmadát tette ki. A munkajogi szabályok kötelezően csupán a minimálbér megfizetését írják elő, így az alperesnek fizetett 400.000 forint munkabér magában foglalhatta a versenytilalmi megállapodás ellentételezését is. Az, hogy mindezt a bérjegyzéken külön nem tüntették fel, nem teszi érvénytelenné a kikötést.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.104/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 50.800 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.

Megállapította, hogy a munkaszerződés bruttó összegben határozta meg az alperes munkabérét, melynek részét képezte a versenytilalmi megállapodásért járó ellenérték is. Érvelése szerint valamilyen ellenszolgáltatás meghatározása nemcsak abszolút értékben, számjegyekkel leírva történhet, hanem körülírással is, így a felek megállapodhatnak úgy is, hogy másik összeghez viszonyítva állapítják meg az eltérő jogcímen járó juttatások mértékét. Megállapította, hogy bár a felperes a havonkénti bérelszámolásban valóban helytelenül tüntette fel a kifizetett járandóság jogcímét, önmagában ez nem eredményezheti a versenytilalmi megállapodás bizonyított megszegése esetén az alperes mentesülését a szerződésszegő magatartás következményeként előírt kártérítés megtérítése alól.

Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben is, hogy a megállapodás nem minősült elfogadhatatlanul versenykorlátozónak, csak olyan munkáltatónál történő munkaviszony létesítést tiltott, amely a felperes fő tevékenységi köreivel azonos vagy hasonló tevékenységet végez, vagy szolgáltatást nyújt.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően változtassa meg, és a felperes keresetét utasítsa el, és marasztalja a felperest az első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárás költségeinek megfizetésében.

Azzal érvelt, hogy a munkaszerződés rendelkezéseiből nem lehetett egyértelműen megállapítani azt, hogy a felek mit értettek mindenkori havi munkabér alatt. A kiadott egyéni elszámolólap elnevezésű kimutatásból nem derült ki, hogy mekkora összeg az, amire a munkaszerződés 13. pontjában hivatkoztak, amely a versenytilalom ellenértékeként illette meg őt. A munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (2) bekezdése alapján ugyanis tájékoztatni kellett volna a levonásokról is. Az őt megillető juttatásokat az elszámolólapon törzsbérként jelölte meg a felperes, és ez alapján számította a különböző juttatásokat (például munkaszüneti napra járó bér). A törzsbért nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja a versenytilalmi megállapodás betartásának ellenértékét is. Soha nem tájékoztatták arról, hogy a versenytilalmi megállapodás ellentételezéseként milyen juttatást fizettek a számára, s erre azért nem került sor, mert kifizetés sem történt ezen a címen.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak. Hivatkozott a Ptk. 200. § (1) bekezdésére, mely szerint a munkaszerződés tartalmát szabadon határozhatták meg, és a megállapodás nem minősült elfogadhatatlanul versenykorlátozónak, és nem ütközött jogszabályi rendelkezésbe.