BH 1998.5.242 A lízingszerződésben kikötött részletfizetés esetén a követelés elévülésének kezdő időpontja nem az elmaradt - ki nem fizetett - részlet esedékességének, hanem a "végeladási ár" esedékességének az időpontja [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 376. § (1) és (2) bek., 423. §].

A felperes jogelődje mint lízingbeadó és az alperes mint lízingbevevő 1987. július 10-én és november 10-én lízingszerződést kötöttek. Az alperesnek 1987-1992 közötti időben a szerződések szerint meghatározott részletekben kellett a lízingdíjakat fizetnie azzal, hogy a lízing lejárata után a lízingtárgyakat maradványértéken megvásárolja. Az alperes az 1989. szeptember 13-án, illetve szeptember 26-án esedékes összesen 19.191.796,-Ft lízingdíj megfizetésével késedelembe esett. A felperes e lízingdíjrészletet 1992. augusztus 13-án benyújtott fizetési meghagyással érvényesítette, majd 1992. november 12-én kötött adásvételi szerződéssel a gépeket maradványértéken eladta az alperesnek. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 19.191.796,-Ft-ot, ebből 16.051.796,-Ft-nak 1989. szeptember 13-ától, 3.140.000,-Ft-nak szeptember 26-ától járó évi 20% kamatát, valamint 350.000,-Ft perköltséget. Nem fogadta el az alperes többirányú védekezését, így alaptalannak ítélte az alperes elévülési kifogását is. Álláspontja szerint a lízingszerződésből eredő kötelezettségek egymástól el nem különíthető egységet képeznek, ezért az elévülés a lízingügyletet lezáró adásvételi szerződés megkötésének időpontjától kezdődik.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálta és helybenhagyta, egyben az alperest 100.000,-Ft perköltség és 750.000,-Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns indokolás szerint a másodfokú bíróság a felek szerződését olyan adásvételi szerződésnek minősítette, amelyben a felek a vételárnak részletekben, lízingdíjak formájában történő kiegyenlítésében állapodtak meg. Részletvétel esetén az egyes vételárrészletek a teljes vételár részét képezik, ezért "önálló elévülés" tárgyai nem lehetnek. A felperes követelése a teljes vételárra az adásvételi szerződés teljesítésével vált esedékessé, így a lízingdíjként megjelenő vételár-követelés elévülése is ettől az időponttól kezdődik, ezért az alperes elévülési kifogása alaptalan.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 324. és 326. §-át, amikor azt állapította meg, hogy a felperes követelése nem évült el. A felek a vételárrészletek esedékességének az időpontjában megállapodtak, ennek megszegéséhez különböző jogkövetkezmények kapcsolódnak, így az elévülés is megkezdődött a részletek teljesítésére szabott határidő utolsó napján. A felperes az 1989. évre esedékes lízingdíjat "nem számította be" a következő években fizetett lízingdíjakba. Nincs olyan jogszabály, amely szerint részletfizetés esetén a jogügyletet egységesnek kellene tekinteni, és a vételárrészlet elévülése is csak akkor következne be, ha a teljes vételár elévült. A felperes maga sem tekintette a tartozást fennállónak, amit az a tény bizonyít, hogy a lízing lejárata után az adásvételi szerződést megkötötte, és a szerződés 4. pontjában kijelentette, hogy a lízingdíjat a lízingbevevő ezt megelőzően a banknak megfizette.

A jogerős ítélet nem törvénysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem alaptalan.