BH 2022.9.252 "Az állam környezetszennyezés miatti felelősségét nem kizárólag aktív magatartás alapozhatja meg, mivel a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat." [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 427. §, 428. §].

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest XXIII. kerületében található ingatlan 1950. május 2. napjától kezdődően 1991. szeptember 1. napjáig a Magyar Állam tulajdonában állt. Az ingatlan kezelője 1967. július 14. napjától kezdődően a Budapest XX. Kerületi Tanács VB Házkezelési Igazgatósága, a Budapesti XIX., XVIII., XX. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat jogelődje volt, amely vállalat 1996. március 8. napján jogutód nélkül megszűnt. A Budapest XX. Kerületi Tanács III. Ipari Osztálya 1954-ben engedélyt adott W. Gy.-nak étkezési célú vegyi anyagok gyártására a perbeli ingatlanon, aki ezt a tevékenységét 1979. december 10. napján bekövetkező haláláig folytatta.

[2] A Budapest XX. Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya 1980-ban felmérte az ingatlant, a felvett jegyzőkönyv szerint az ingatlanon található épület emberi tartózkodásra veszélyesnek minősült. 1987. október 15. napján a XX. Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya vállalkozási szerződést kötött egy környezetvédelmi és számítástechnikai gazdasági munkaközösséggel a veszélyes hulladék eltávolítására. A VB Műszaki Osztálya 1988-ban szerződést kötött a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattal talajszennyeződési vizsgálatok elvégzésére. Az elkészült szakvélemény megállapította, hogy az ingatlan egy része veszélyes hulladékkal szennyezett. Az épületrészek elbontását és 0,5 méter mélységben talajcserét javasolt különösen, hogy "az ingatlant kertes családi ház építése céljából kívánják értékesíteni".

[3] 1991. szeptember 1. napján a perbeli ingatlan jogszabály alapján a Budapest XX. kerület Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzata tulajdonába került. A B. Kft. által adott szakvéleményt követően az önkormányzat a talaj szanálását indokoltnak tartotta. Az önkormányzat 1993. november 30. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra a II. rendű alperessel. Az adásvételi szerződésben a II. rendű alperes kötelezettséget vállalt a környezetszennyezés megszüntetésére, ami a tulajdonszerzés feltétele volt. A beszerzett szakvélemény alapján a II. rendű alperes földcserét végeztetett el, a nehézfémmel szennyezett talajt elszállíttatta és építkezésre alkalmas területet alakíttatott ki. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1994. szeptember 21. napján kelt átiratából megállapítható, hogy ekkor az ingatlanról a szennyezett talaj elszállítása megtörtént, ezzel a II. rendű alperes teljesítette az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségét, és a tulajdonjogát 1994. január 24-én bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

[4] Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzata (a továbbiakban: III. rendű alperes) 1994. decemberében a Budapest XX. kerület Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzatból való kiválással jött létre. A III. rendű alperes megállapodást kötött Budapest Főváros XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzatával (a továbbiakban: VII. rendű alperes) arról, hogy az önkormányzati ingatlanok a közigazgatásilag illetékes önkormányzatok tulajdonát képezik, az ilyen ingatlanokon fennálló jogok és kötelezettségek az illetékes önkormányzatot illetik és terhelik.

[5] A II. rendű alperes 2003. december 5. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra az I. rendű alperessel, akinek tulajdonjogát 2004. február 16. napján bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

[6] A Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzat Polgármesteri Hivatala (a továbbiakban: VIII. rendű alperes) 2004. június 21. napján kelt határozatával megadta az építési engedélyt az ingatlanon két darab új, háromlakásos lakóépület építésére. Az építést követően a VIII. rendű alperes 2006 decemberében az elkészült lakásokra megadta a végleges használatbavételi engedélyt. A határozat indokolása szerint az elvégzett építési munka megfelel az építési engedélynek, az épület rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

[7] 2010. június 18. napján a IX. és a X. rendű felperesek tulajdonában álló lakás alatt több robbanás történt, ami később megismétlődött. A robbanások következtében a VIII-X. rendű felperesek tulajdonában álló lakások is megsérültek, ezért ki kellett költözniük az otthonukból.

[8] A VIII. rendű alperes kötelezése folytán a IX. és a X. rendű felperesek szakértőt kértek fel a robbanás okainak meghatározására. 2010. november 15. napján elkészített szakvélemény szerint a Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: IX. rendű alperes) jogelődje a II. rendű alperes által benyújtott dokumentáció alapján fogadta el a talajmentesítés megtörténtét, sem helyszíni szemlét, sem ellenőrző laborvizsgálatot nem végzett. Utalt arra, hogy a lakások alatti pincét nem kellő alapossággal töltötték fel. A robbanás kiváltó okának a pince feltöltéséhez használt földben lévő pikrinsavat jelölte meg. Megállapította, hogy a társasház valamennyi lakásából ki kell költözni, mert egészségkárosodást, rákot okozó és mérgező anyagok vannak jelen, a robbanás bármikor felléphet. A területen lévő lakásokból valamennyi felperes kiköltözött.

[9] A felperesek 2011. február 9. napján előterjesztett keresetükben hibás teljesítésre hivatkozással kérték az I-IV. rendű alperesek kötelezését a kártérítés egyetemleges megfizetésére. A felperesek a keresetüket utóbb kiegészítették, és annak megállapítását is kérték, hogy a VII. rendű alperes és a II. rendű alperes között 1993. november 30. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen, amiért az I. rendű és II. rendű alperes között 2003. december 5. napján kötött adásvételi szerződés is érvénytelen. Ennek következtében érvénytelen a lakásokra vonatkozó, az I-X. rendű felperesek és az I. rendű alperes, valamint a III. rendű felperesnek az V-VI. rendű alperesekkel kötött adásvételi szerződése is. A X-XIII. rendű alperesekkel szemben a jelzálogszerződések érvénytelenségének megállapítását kérték.

[10] A Fővárosi Törvényszék a 2018. november 6. napján kelt 36.P.24.412/2015/139. sorszámú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes és a használatbavételi engedélyt kiadó VIII. rendű alperes egyetemlegesen felelősek a felperesek tulajdonát képező ingatlanokon bekövetkezett robbanásokkal okozott vagyoni és nem vagyoni károkért. A IV. rendű alperes kártérítési felelősségét nem állapította meg, mert a tulajdonosi jogokat 1967-től a bejegyzett kezelő gyakorolta, akinek tevékenységével kapcsolatban az államnak nincs mögöttes felelőssége.

[11] A II. rendű, a III. rendű és a VIII. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2019. május 7. napján kelt 4.Pf.20.124/2019/16. sorszámú részítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a korábbi tulajdonos önkormányzat VII. rendű alperessel és a Pest Megyei Kormányhivatal mint IX. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító, valamint a VIII. rendű alperes kártérítési felelősségét megállapító rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a IV. rendű alperes a közigazgatási tevékenységét önálló jogalanyiságú szervezetein keresztül gyakorolta, amelyek a saját tevékenységükért önálló felelősséggel tartoztak. Hozzátette, a IV. rendű alperes nem tekinthető a fokozott veszéllyel járó tevékenységet végző üzembentartójának azon az alapon, hogy W. Gy. környezetkárosító kisipari tevékenységét államérdekből végezte. Ezért a IV. rendű alperes felelőssége a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárért nem állapítható meg. A bírósági eljárás a többi alperes, így a IV. rendű alperes tekintetében lezárult.