A Fővárosi Törvényszék Bf.6758/2006/5. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 330. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Gyepes Katalin, Surányi József, Szabadkai Mária

Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

28.Bf.III.6758/2006/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2007. március 7-én tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt ... és társai ellen indított büntetőügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2006. március 16-án kihirdetett 4.B.III.835/2004/15. számú ítéletét ... IV. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

E vádlottat az indokolással ellátott ítéletben is bűnösnek mondja ki 4 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében.

A 12 rb. közokirat-hamisítás előkészületének vétségénél a felbujtókénti minősítést az indokolással ellátott ítéletben mellőzi.

A 20 rb. - 3 esetben kísérletként elkövetett - csalás, helyesen vétség.

A Szentesi Városi Bíróság végzésének a próbára bocsátó rendelkezését hatályon kívül helyezi.

A vádlott börtönbüntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra mérsékli.

A börtönbüntetésbe beszámítja a vádlott által 2003. június 18-ától 20-ir őrizetben töltött időt.

Az elkobozni rendelt személyi igazolványt az iratoknál kezelik.

A vádlottat az elsőfokú eljárásban terhelő 80.264.,- (nyolcvanezer-kettőszázhatvannégy) forint bűnügyi költséget az indokolással ellátott ítéletben is feltünteti.

A vádlott személyazonosító okmányának száma ....

Az elsőfokú ítélet bevezető részében határnapként feltünteti 2005. május 26-át, november 10-ét és 2006. január 4-ét is.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet e vádlott tekintetében helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ... IV. r. vádlottat 4 rendbeli felbujtóként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, 12 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, 15 rendbeli csalás bűntettében, amely 4 esetben kísérlet és 20 rendbeli, csalás bűntettének megnevezett cselekményben, melyből 3 eset a kísérlet, mondta ki bűnösnek, egyben a Szentesi Városi Bíróság 2.B.240/2002/4. számú végzésében "engedélyezett" próbára bocsátást megszüntette. Az első fokú ítélet kihirdetésekor nyomban írásba foglalt ítéleti rendelkező rész szerint további 4 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében is bűnösnek mondta ki a vádlottat a bíróság, az előkészületi cselekményeknél pedig nem állapított meg felbujtói minőséget.

A vádlottat halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a bűnjelekről, és 80.264 forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottat, ez utóbbi rendelkezés azonban az indokolással ellátott ítélet rendelkező részéből hiányzik.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész fellebbezett ... IV. r. vádlott terhére, a büntetés felemelése végett, míg e vádlott és a védője felmentésért kértek jogorvoslatot. ... I. r., ... II. r. és ... III. r. vádlottak tekintetében az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.

... IV. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában az első fokú ítélet "nullifikálását", másodlagosan új bizonyítási eljárás lefolytatását indítványozta. Álláspontja szerint a hibás ítélet találgatásokra és légből kapott bizonyítékokra épülő gyanúsításon és nagyvonalú, ellenőrizhetetlen, nem kellően részletezett tényekkel alátámasztott vádiraton alapul. A vádlott-társak önmagukat látszatra terhelő vallomásainak, valamint a hatóság részéről nem rekonstruált tényeknek az elfogadása, valamint téves következtetés és végső soron hibás mérlegelés történt. A bíróság kizárólag az ellenérdekelt három vádlott-társ előadására építette a bizonyítást, a tanúk elmondásainak valós egybevetésére nem került sor. A védő szerint a végsőkig leegyszerűsített, tényállás nélküli ítélet született, amely mesterkélt és életszerűtlen vádlott-társi vallomásokon alapul. Kifogásolta, hogy a bíróság egyszemélyes bűnszövetséget állapított meg, az ügynek nincsenek károsultjai, sértett fél híján szükségtelenül eltúlzott és értelmetlen a szabadságelvonással járó büntetés kiszabása, a diszkriminációt meg kell szüntetni. A védő szerint sérült a vádlott névviseléshez fűződő joga, mert az elsőfokú bíróság nem írta ki mindkét utónevét. Tévedés, hogy nincs jövedelme. Terhére a vádlott-társai hamis vád bűncselekményét követték el, a bűnszövetség megállapítása pedig jogi nonszensz, annak tényállási elemei nem állnak fenn. A társak adósságuk terhe alól szándékoztak kitérni, ezért hárították a felelősséget a IV. r. vádlottra, csak az ő érdekük lehetett, hogy pénzhez jussanak. A nyomozás során cserélődtek a nyomozók, tanúk felkutatására nem került sor, a híváslista ellenőrzését sem végezték el. Más következtetést lehetett volna levonni, ha 2002. szeptember hótól 2003. januárjáig megvizsgálják a híváslisták adatait. A közokirat-hamisítások elkövetését nem tudta a vád minden kétséget kizáróan bizonyítani, az előkészületek megállapítása tarthatatlan, nélkülöz minden valóság alapot. A vádlott-társak vallomásai "kitalációk", ezt igazolja, hogy még ki sem hirdették az ítéletet a IV. r. vádlott korábbi ügyében, amikor a vádlott-társak vallomása szerint már erre hivatkozott. A védő szerint ... IV. r. vádlott tudta és jelenléte nélkül történt minden, a hamisításokra nincs bizonyíték. A lakásán talált csomagot csupán őrizte, nem nyitotta ki. Ha valóban szellemi irányítója lett volna társainak, nem adott volna esélyt ennyi sikertelen próbálkozásra. A vádlott kényszerpályára került, mert kölcsöneit nem adták meg, ezért újabb kölcsönöket adott, adósságkezelő kapcsolattartása nem a bűnszövetségben felbujtóként elkövetés tényét, hanem a jóhiszeműségét erősíti. Az adósi kör összebeszélésének áldozata a vádlott, felelőssége nem állapítható meg egyértelműen és megnyugtató módon, ezért felmentő ítélet meghozatalát, másodlagosan tényállás hiányában az ítélet "hatálytalanítását" és új bizonyítási eljárás lefolytatását indítványozta a védő.

A Fővárosi Főügyészség Bfel.8123/2006/1. számú átiratában, fenntartva az ügyészi fellebbezést, a részesi magatartást nem enyhítő, hanem büntetést növelő tényezőként, a kísérletet viszont súlytalannak értékelte, a büntetés mértékének felemelését indítványozta.

A nyilvános ülésen a védő utalva az eddig írtakra is, azt hangsúlyozta, hogy a vádlottnak már az elkövetés idején is megfelelő jövedelme volt, társai azt ismerték el, ahol tettenérték őket, egyébként a felelősséget a IV. r. vádlottra hárították. Az okiratokat nem tartotta volna magánál, ha tud róluk. A többieket nem vádolták bűnszövetséggel, egyszemélyben ez nem megvalósítható. Üzletszerűség sincs, mert kár sincs. A többiekkel szemben enyhe büntetéseket szabott ki a bíróság, a IV. r. vádlottra szigorút. Öt év telt el, károsultak nem jelentkeztek, a társadalomra nincs hatása a büntetésnek. Az előző próba után legfeljebb felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.