A Kúria Pfv.20647/2013/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 346. §, 355. §, 358. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

Közlekedési balesetnél kármegosztás alkalmazásának feltételei a hozzátartozók által érvényesített károknál. A tartást pótló járadék megállapításának feltételei.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.647/2013/5.szám

A Kúria a Dr. Lukács Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Kalmárné dr. Lukács Mária ügyvéd) által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a Dr. Bányai Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bányai Gábor ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 10.P.630.877/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.220/2012/10. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes 106. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 959.000 (kilencszázötvenkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperes házastársa, a II.r. és III.r. felperesek édesapja 2003. március 21-én közlekedési balesetben meghalt. A baleset az alperes biztosítottjának hibájából következett be; előzést követően a záróvonal ellenére áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol összeütközött a felperesek jogelődje által vezetett gépkocsival, aki a baleset idején a biztonsági övét nem használta, és a megengedett 70 km/h sebesség helyett 76-82 km/h sebességgel közlekedett. A bíróság jogerős ítéletével az alperes biztosítottjának bűnösségét megállapította halálos közlekedési baleset gondatlan okozásának vétségében.

A felperesek a keresetükben a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben.

Az alperes az I.r. felperes keresetét teljes egészében, a II.r. és III.r. felperesekét 850.000 forint vagyoni kártérítést meghaladó részében kérte elutasítani, figyelemmel az I.r. felperes részére peren kívül történt teljesítésére. Arra hivatkozott, hogy a néhai a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedett és a biztonsági övet sem használta, ezért a kárai bekövetkeztében 15%-ban közrehatott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I.r. felperes javára 72.000 forint és 3.756.284 forint és további 7.830.000 forint tőke, 2010. július 1-től havi 90.000 forint járadék, a II.r. felperes javára 450.258 forint és 4.500.000 forint, a III.r. felperes javára 13.072.119 forint és 4.500.000 forint tőke, és 2010. július 1-től havi 164.686 forint járadék és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperesek jogelődjének közrehatását 10%-os mértékben állapította meg és ennek figyelembevételével a felperesek javára személyenként 4.500.000 forint összegű nem vagyoni kártérítést állapított meg. A már megfizetett 1.000.000 forint késedelmi kamatra történő elszámolását követően az I.r. felperes javára 3.756.284 forintot állapított meg, 72.000 forintban a gyászruha és halotti tor költségét. Az I.r. felperes javára az általa követelt havi 100.000 forint járadékot megállapította, míg a II.r. felperes vonatkozásában az igazolt jövedelmére figyelemmel úgy rendelkezett, hogy 2006-ig nem volt jogosult járadékra, ez időtől pedig havi 83.381 forintot állapított meg 2006. június 30-ig - a tanulmányai befejezéséig -, a III.r. felperes esetében pedig folyamatosan havi 164.686 forint járadék fizetési kötelezettségről rendelkezett, és elszámolta a hátralékot.

Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának tőkeösszegét az I.r. felperes javára 72.000 forintról 80.000 forintra, a 2010. július 1-től fizetendő járadék összegét 90.000 forintról 100.000 forintra emelte fel, míg a nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 3.756.284 forintról 2.699.356 forintra, a lejárt összegét 7.830.000 forintról 6.962.000 forintra leszállította. Az alperes marasztalásának tőkeösszegét a II.r. felperes javára 450.258 forintról 108.000 forintra, a nem vagyoni kártérítés összegét 4.500.000 forintról 2.500.000 forintra leszállította.

Az alperes marasztalásának tőkeösszegét a III.r. felperes javára a lejárt járadék tekintetében 13.072.119 forintról 5.576.000 forintra, a nem vagyoni kártérítés tekintetében 4.500.000 forintról 2.500.000 forintra, a havi járadék összegét 2010. július 1. napjától 164.686 forintról 78.000 forintra leszállította, a 2011. június 1-től esedékes járadék havi összegét 169.000 forintra felemelte. Mellőzte az ítéletből annak a megállapítását, hogy a felek költségeiket maguk viselik, ehelyett kötelezte az I.r. és III.r. felpereseket, hogy személyenként 127.000 forint, a II.r. felperest, hogy 254.000 forint elsőfokú részperköltséget fizessen meg az alperes részére. Megállapította, hogy a felperesek nem T.Gy. jogutódjaként, hanem saját jogon érvényesítettek kárigényt az alperessel szemben, károsulti minőségük ebből következően nem volt a balesetben elhunyt hozzátartozó személyével azonosítható. Semmilyen jogi indoka nem volt tehát annak, hogy a néhai magatartásának felróhatóságát a bíróság a felperesek terhére értékelje, mert az csak a közös károkozók belső jogviszonyában bír jelentőséggel. Ezért az alperesnek a felperesekkel szemben fennálló kárfelelősségének a mértéke nem csökkenthető azon az alapon, hogy az elhunyt a biztonsági övét nem használta és a megengedett sebességet túllépte. A nem vagyoni kártérítés elsőfokú bíróság által megállapított összegét azonban túlzottnak tartotta, és azt az I.r. felperes esetében 3.500.000 forintban, míg a II.r. és III.r. felperesek esetében személyenként 2.500.000 forintban állapította meg, mert ezeket az összeget találta alkalmasnak a felpereseket ért sérelem kiegyensúlyozására.

A Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése alapján érvényesített tartást pótló járadék tekintetében az elsőfokú bíróság számítását több szempontnál hibásnak ítélte. Megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a néhai munkaviszonyon kívül, vállalkozásból, egyéb jövedelemszerző tevékenységből keletkezett jövedelmét a járadékalap meghatározása során figyelmen kívül hagyta, mert azok a munkabérhez hasonlóan legális, adózott jövedelmek voltak, amelyekre a családi szükségletek kielégítése során számíthattak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően a családi jövedelem gyermekekre eső hányadát nem 20, hanem 25%-ban állapította, és az alperesi fellebbezés érvelését elfogadta helyesnek annyiban, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül nem az igazolt éves nettó jövedelemből, hanem az éves prémiumból indult ki számítása során, és nem vette figyelembe azt, hogy az I.r. felperest is tartási kötelezettség terhelte a II.r. és III.r. felperesek vonatkozásában. A másodfokú bíróság elvégezte e szempontokra figyelemmel a járadék számítását és ennek eredményeként állapította meg az alperes által fizetendő tartást pótló járadék összegét 2003. évtől, azzal, hogy évenként az éves infláció összegével növelte a néhai T.Gy. jövedelmének összegét. A baleset előtti 2002-es évben a család összjövedelmének megállapításánál az I.r. felperesnél figyelembe vette, hogy a munkaviszonyán kívül ingatlan bérbeadásából is származik jövedelme. 2003. évben, figyelemmel az I.r. felperest megillető özvegyi nyugdíjra és a II.r. és III.r. felperesek részére kifizetett árvaellátás összegére, részletesen és pontosan kimunkált számítás alapján az I.r. felperes javára tartást pótló járadékként havi 35.000 forintot, a II.r. felperes részére havi 44.000 forintot állapított meg, míg 2004. évben az I.r. felperesnek havi 67.000 forintot, a III.r. felperesnek havi 54.000 forintot. 2005. évben az I.r. felperes havi 67.000 forint, a III.r. felperes havi 51.000 forint járadékra tarthat igényt, míg 2006. évben az I.r. felperes havi 67.000 forint, a III.r. felperes havi 51.261 forint járadékot követelhetett. A II.r. felperes 2006. évig nem volt jogosult a jövedelmi viszonyaira figyelemmel tartást pótló járadékra, 2006. január 1. és június 30. napja között havi 18.000 forint járadék megállapítására volt jogosult, ezt követően egyetemi tanulmányainak befejeztével eltartotti minősége is megszűnt. 2007. évben havi 100.000 forint járadékigénye alapos volt az I.r. felperesnek, míg a III.r. felperes havi járadéka 80.000 forintban kerülhetett megállapításra. 2008., 2009. és 2010. évben az I.r. felperes havi 100.000 forint járadékigénye alapos volt, míg a III.r. felperes járadéka havi 77.000 forint volt, illetve 2010. évben havi 78.000 forint. 2011. június 2-ával az özvegyi nyugdíj és árvaellátás folyósításának a megszüntetését követően az I.r. felperes havi 100.000 forint, míg a III.r. felperes havi 169.000 forint járadékra tarthatott igényt. Rámutatott arra az ítéletének indokolásában, hogy nem indokolt a III.r. felperes esetében a járadék véghatáridővel való megállapítása.