BH 2009.12.350 Ha a távolmaradás kimentését célzó bejelentés előzetes ugyan, de nem haladéktalan, alkalmatlan a mulasztás következményének elhárítására [Be. 69. § (1) bek. c) pont].

Az ítélőtábla a 2009. március 16. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a terhelt meghatalmazott védőjét 100 000 forint rendbírsággal sújtotta.

A végzés lényege szerint a védő a másodfokú bíróság - 2009. március 16-ára (hétfői napra) kitűzött - nyilvános ülésén szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az ügyben a védelem - a Be. 46. § a) pontja alapján - kötelező; így a védő mulasztása a nyilvános ülés megtartásának törvényi akadályát képezte.

Az idézést a védő meghatalmazottja 2009. február 10. napján átvette. A nyilvános ülést megelőzően a védő - a 2009. március 12-én keltezett, a bírósághoz március 13-án (pénteken) érkezett beadványában - kimentését kérte arra hivatkozva, hogy egy korábban kapott idézés folytán, a nyilvános üléssel egyidejűleg, a városi bíróság előtt kell megjelennie; ügyvédjelöltje nincs, s így helyettesítésről sem tud gondoskodni.

Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a kimentés nem fogadható el, mert nem haladéktalanul történt, s indokai sem helytállóak. A védőnek ugyanis lehetősége lett volna a másik ügy tárgyalása után (mivel azt elhalasztották), kisebb késéssel a nyilvános ülésen megjelenni; s (az illetékes Ügyvédi Kamara tájékoztatása alapján) ügyvédjelöltje is van, így a helyettesítésnek sem lett volna akadálya.

A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan a pénzbírság összegének enyhítése érdekében.

A fellebbezés szerint az előzetesen bejelentett kimentés indokai valósak, s e vonatkozásban a megtámadott határozat megállapításai tévesek. A városi bíróság előtti ügyben ugyanis nem halasztás történt; s előre nem lehetett számítani arra, hogy e tárgyalásról még át lehet érni a nyilvános ülésre. Ezt egyébként az út hossza, illetve forgalmi viszonyok sem tették volna lehetővé.

A fellebbezés szerint az ítélőtábla tévesen hivatkozott arra is, hogy a védőnek ügyvédjelöltje van, mivel a köztük lévő munkaviszony - a fellebbezéshez csatolt okirat alapján - 2009. január 9. napján megszűnt.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést részben alaposnak tartotta, és a rendbírság összegének mérséklését, egyebekben pedig a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a Be. 69. § (1) bekezdése alapján a rendbírság kiszabása indokolt, mivel a védő ugyan előzetesen, de nem haladéktalanul, hanem jelentős késedelemmel tájékoztatta akadályoztatásáról az ítélőtáblát.

A rendbírság összege azonban - figyelemmel a Be. 161. § (2) bekezdésére - a kiszabásra okot adó cselekmény súlyához és következményeihez képest eltúlzott. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a védő által elmulasztott nyilvános ülésre rajta és a terhelten kívül más személyek nem lettek idézve.

A fellebbezés - a következők szerint - alapos.

Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor a védővel szemben rendbírságot szabott ki.

A Be. 69. § (1) bekezdés c) pontja alapján a védő rendbírsággal sújtható, ha idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, illetőleg az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik.

E rendelkezés szerint a rendbírság alkalmazásának 4 esete:

? az idézés ellenére távolmaradás előzetes kimentés haladéktalan bejelentésének hiányában, feltéve ha a haladéktalan bejelentésre lehetőség volt;

? az idézés ellenére távolmaradás előzetes kimentés nyombani bejelentésének hiányában, feltéve ha előzetes kimentés haladéktalan bejelentésére nem volt lehetőség;