A Debreceni Járásbíróság P.22776/2017/5. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 1994. évi LV. törvény (Földtörvény) 13. §, 2009. évi XXXVII. törvény (Erdőtörvény) 20. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 60. §, 62. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/C. §, 2014. évi XVI. törvény (Kbftv.) 293. §, 2015. évi CCXX. törvény 1. §]

... Járásbíróság

55.P.22.776/2017/5.

A ... Járásbíróság a Dr. Bravics Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bravics Vera ügyvéd) által képviselt felperesnek a Farkas és Nagy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Nagy Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság megállapítja, hogy a peres felek között az Ú. települési külterületi ... és a F. települési külterületi ... helyrajzi számú ingatlanok tekintetében létrejött haszonbérleti szerződéseknek a felperes által (2017. augusztus 15. napi keltezésű és 2017. augusztus 17. napján kézbesített nyilatkozatával) történt felmondása érvényes.

Kötelezi alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 121.600,- (százhuszonegyezer-hatszáz) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a ... Törvényszékhez címzett, de a ... Járásbíróságnál 3 (három) példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz akkor is, ha a fellebbezés csak a a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. A felek bármelyikének kérelmére a másodfokú bíróság ilyen esetben is tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.

Indokolás:

A bíróság a peres felek nyilatkozatai és a csatolt okiratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az ingatlan-nyilvántartás hatályos állapota szerint a per tárgyát képező, Ú. települési külterületi ... helyrajzi számú, 48 hektár 4397 négyzetméter kiterjedésű, valamint a F. települési külterületi ... helyrajzi számú, 33 hektár 9023 négyzetméter kiterjedésű szántóingatlanok a felperes kizárólagos tulajdonában állnak. Tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére a ... és ... számú földhivatali határozatokkal, adásvétel címén került sor. A Magyar Állam javára visszavásárlási jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom, az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság javára - az előbb említett ingatlan esetében 37.750.000,- forint, utóbbit illetően 27.800.000,- forint erejéig - jelzálogjog, illetve elidegenítés és terhelési tilalom van bejegyezve a földrészletek tulajdoni lapjaira. Utóbb említett ingatlant a F. Zártkörűen Működő Részvénytársaság bányaszolgalmi joga terheli.

A földrészletek korábban a Magyar Állam tulajdonában; s 1993. január 1. napjától kezdődően - haszonbérleti szerződés alapján - az alperes használatában álltak. A haszonbérleti szerződés időtartamát 51 évben; lejáratát 2043. december 31. napjában határozták meg a szerződő felek.

A felperes - mindösszesen 65.550.000,- forint vételár megfizetésének ellenében - a 2016. március 5. napján kötött adásvételi szerződésekkel szerezte meg a Magyar Államtól a perbeli földrészletek tulajdonjogát. Ezen szerződések 1. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanok 2042. december 31. napjáig haszonbérleti joggal terheltek.

A felperes a 2017. augusztus 15. napi keltezésű - az alperes részére 2017. augusztus 17. napján kézbesített - levelében a perbeli ingatlanok tekintetében kötött haszonbérleti szerződéseket a 2013. évi CCXII. törvény 60. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással - 2017. december 31. napjára szólóan felmondta.

Alperes a 2017. augusztus 21. napján kelt levelében közölte felperessel, hogy a felmondást nem fogadja el.

Felperes a 2017. augusztus 29. napján előterjesztett keresetében annak bírósági megállapítását kérte, hogy az előzőekben említett haszonbérleti szerződések fenti módon történő felmondása érvényesen történt. Álláspontja szerint a szerződések felmondása szabályszerű volt, az abban megjelölt jogszabályhelyre történő hivatkozás megalapozott. Másodlagosan a haszonbérleti szerződések érvénytelenségének megállapítását kérte; a haszonbérleti időtartamára vonatkozó jogszabályi rendelkezésbe ütközésre hivatkozással.

Alperes a kereset elutasítását, felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a megállapítási kereset előterjesztésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn, mivel a felperes nincs jogvédelmi helyzetben. Előadta, hogy a haszonbérleti szerződésből származó jogok és kötelezettségek jogszabályi rendelkezés alapján szálltak át a felperesre. A Ptké. 53/C. §-ára történő hivatkozással előadta, hogy a szerződésből kilépő fél (jelen esetben: a Magyar Állam) és a szerződésben maradó fél (jelen esetben: az alperes) tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő fél (jelen esetben: a felperes) és a szerződésben maradó fél (alperes) tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a korábbi tartalommal - külön jogi aktus nélkül - a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni. Megítélése szerint a felperesi tulajdonszerzéssel új szerződések jöttek létre, így a szerződéskötés időpontja semmiképp sem lehet 1994. július 27-e előtti. Mindemellett - a 2013. évi CCXII. törvény 62. §-ának (4) bekezdésére történő utalás mellett - előadta, hogy a felperes felmondása azért is jogszabályba ütközik, mert a felmondással egyidejűleg nem térítette meg az alperesnél a szerződések megszüntetése miatt jelentkező kárt; s a kártérítést fel sem ajánlotta. E körben hivatkozott arra, hogy 2016. január 1. és 2020. december 31. napja között agrár-környezetgazdálkodási programban vesz részt; s az ennek során folyósított támogatás egy részét vissza kell fizetnie, ha a kötelezettségvállalásával érintett egybefüggő terület egy része vonatkozásában nem tudja igazolni a földhasználatot. A visszafizetési kötelezettség folytán felmerülő kárát a felmondás vis maiornak minősülése esetére 26.004.516,- forint összegben, ellenkező esetben 43.340.860,- forint összegben jelölte meg. Kérte, hogy a kereseti kárelemnek helyt adó ítélet esetén a bíróság az ingatlan birtokba adását ahhoz kösse, hogy a felperes a fenti kárt megtérítette az alperes részére. A kár összegének igazolására igazságügyi szakért által készített szakvélemény beszerzését és a Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának a megkeresését indítványozta. Mindemellett arra is hivatkozott, hogy a szerződés megszűnésekor a szerződő felek kötelesek egymással elszámolni.

A felperes keresete alapos.

Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő hasznot hajtó dolog időleges használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni [Ptk. 6:349. §-a]. A haszonbérlet fogalmát és Ptk. hatályba lépését megelőzően hatályban volt Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) lényegét tekintve azonos módon szabályozta, a 452. §-ának (1) bekezdésében.