BH 2000.6.244 I. Az építési engedély nem zárja ki a szomszédjog megsértésén alapuló polgári jogi igény érvényesítésének lehetőségét.

II. A kilátási vagy a "benapozottság" korlátozása miatti forgalmiérték-csökkenés mértékének megállapítása [Ptk. 100. §].

A perbeli 751 m2 területű hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlan 20/26 illetősége a felperes, 6/20 illetősége a perben nem álló dr. Sz. P., az azonos házszám alatti 556/2. hrsz.-ú 1065 m2 területű ingatlan pedig a IV-V. r. alperesek haszonélvezeti jogával terhelten a II-III. r. alperesek tulajdona. Mindkét ingatlan kertje gyakorlatilag a Dunáig húzódik. Az I. r. megyei közigazgatási hivatal alperes által 1990. évben kiadott építési engedély alapján a II-V. r. alperesek az ingatlanon lévő családi házat átalakították és bővítették; az építkezés ellen a felperes 1991 februárjában - eredménytelenül - tiltakozott. A tulajdonostársak közötti használati megosztás folytán a felperes kizárólagos használatában lévő épülethez csatlakoztatott lakóház fala az építési munkálatok következtében a Duna felé 3,38 m-rel meghosszabbodott, és a magassága - második szint kialakítása következtében - 6,80 m-re növekedett; az ingatlanok határvonalára pedig közel 2,5 m magas, átláthatatlan téglakerítés épült.

A felperes keresetében a panorámakilátása elvesztése és a "benapozottság" csökkenése miatt 2.000.000 forint kártérítés és annak törvényes kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Az I. r. alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 349. §-ára alapította, míg a II-V. r. alperesek elleni kárigényének alapjaként a Ptk. 100. §-át jelölte meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy az építési engedély kiadásával nem sértett olyan jogszabályt vagy előírást, amely összefüggésbe hozható lenne a felperes károsodásával. A II-V. r. alperesek az építési engedélyben foglaltak betartására hivatkoztak, ami - álláspontjuk szerint - a kártérítő felelősségüket kizárja.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 533.500 forintot és annak 1996. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a II-V. r. alperesek marasztalásának főösszegét 485.000 forintra leszállította, az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint az építési engedély megfelelt az OÉSZ előírásainak, így az I. r. alperesnek nincs olyan jogellenes magatartása, amely a felperes károsodásával összefüggne; ennek hiányában pedig nem lehet szó a kártérítő felelősségéről sem. A II-V. r. alperesek viszont a tömör és igen magas kerítés, valamint a szintén magas épületszárny létesítésekor figyelmen kívül hagyták a felperesnek az ingatlanához fűződő jogos érdekeit. A szakértő véleménye szerint az épületszárnyat a saját telkük más részén is felépíthették volna. A számukra kedvezőbb megoldással azonban megsértették a szomszédnak a panorámakilátáshoz és a "benapozottsághoz" fűződő érdekeit, amelyeket a Ptk. 100. §-a védelmez. A kerítés létesítésénél is figyelembe kellett volna venniük a telek méretét, formáját, az ott lévő építmények elhelyezését. Mindezek alapján kártérítési felelősségük a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A kártérítés összege pedig a felperes tulajdoni illetősége forgalmi értékének csökkenéséhez igazodik. A II-V. r. alperesek építkezését követően a felperes az ingatlanilletőségét 4.850.000 forintért értékesítette. Mivel a vételárban a valóságos piac "értékítélete" jutott kifejezésre, a szakértői vélemények - e kérdésben egyébként is eltérő - megállapításai nem voltak figyelembe vehetők. A II-V. r. alperesek által az adott módon létesített kerítés és építmény nélkül a felperes bizonyosan magasabb vételárat érhetett volna el. A különbözet az összes körülmények mérlegelése alapján a tényleges vételár 10%-ára tehető; ennélfogva a felperes jogszerű kárigénye 485.000 forint.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a velük szemben előterjesztett kereset elutasítása végett - a II-V. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben megismételték perbeli védekezésüket, amely szerint építkezésük hatósági engedély alapján és annak megfelelően történt, magatartásuk tehát nem volt jogellenes. Álláspontjuk szerint jogszabályt sértett a bíróság azzal is, hogy a perbeli szakvélemények közötti ellentmondásokat felülvélemény beszerzésével nem oldotta fel.