A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20814/2017/9. számú határozata békéltető testületi ajánlás hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 28. §, 31. §, 32. §, 34. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.814/2017/9.

A Fővárosi Ítélőtábla a Ügyvédi Iroda (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, ajánlás hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. május 10. napján kelt 17.P.20.498/2017/9. számú ítélete ellen az felperes részéről 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fogyasztó 70.000 forint kára megtérítését kérte a felperestől arra tekintettel, hogy 2016. március 17-én az előre bejelentett áramszünet befejezése után csattanás kíséretében ismételten megszűnt az áramszolgáltatás 20 perc időtartamra. A kapcsolás olyan túlfeszültséget okozott a gázkazánjában, melynek következtében a vezérlőpanel cseréje vált szükségessé. A javítást végző szerelő a számlára rájegyezte, hogy a vezérlőpanel túlfeszültség miatt ment tönkre.

A felperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a villamosenergiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.) 36. § (2) bekezdés c)-d) és e) pontja alapján a tervezett hálózati karbantartási munkák idejére a szolgáltatást jogszerűen szüneteltette. Az áramszünet a villamosenergia szolgáltatás velejárója, az arra történő felkészülés a felhasználónak is feladata, az áramszünetre érzékeny berendezések megfelelő védelméről neki kell gondoskodnia. Az egyes hálózatrészek ki- és visszakapcsolása során úgynevezett tranziens (kapcsolási) túlfeszültség léphet fel, amelyet a megfelelően méretezett fogyasztói berendezéseknek el kell tudni viselnie. Ebben az esetben a túlfeszültség nem éri el a hálózati feszültség effektív értékének háromszorosát. Kisfeszültségen pedig gondoskodik arról, hogy a kapcsolási feszültség csúcsértéke ne haladja meg a 2,5 kV-ot. Az ennél érzékenyebb fogyasztói készülékek védelméről a felhasználónak kell gondoskodnia. Hivatkozott arra, hogy e tervezett munkavégzéssel kapcsolatban kizárólag egy fogyasztó, a kérelmező fordult hozzá kárigénnyel, nagyobb túlfeszültség esetén tömegesen fordultak volna elő hasonló esetek. Álláspontja szerint az ok- okozati összefüggés hiánya miatt a fogyasztó igénye alaptalan, továbbá a tervszerű szerelési munka és az üzemzavar elhárítása során úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Az alperes BBT 04031/2016 szám alatt azt ajánlotta a felperesnek, hogy az ajánlás kézhezvételét követő 15 napon belül fizessen meg a fogyasztónak 70.000 forintot a fogyasztó által meghatározott módon. Döntését azzal indokolta, hogy a fogyasztó megfelelően bizonyította, hogy a felperes jogellenes magatartásával kárt okozott: csatolta a gázkazán javítási számláját, melyre a javítást végző Kft. rájegyezte, hogy a gázkazán vezérlőpaneljének meghibásodása túláram miatt következett be. Ezzel szemben a felperes a Ptk. 6:142. §-ában és az üzletszabályzat 6.8. pontjában előírt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem bizonyította, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy e körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Nem támasztotta alá azon álláspontját, hogy a túlfeszültség mértéke nem volt magasabb, mint a hálózati feszültség effektív értékének háromszorosa. Az, hogy további felhasználók nem fordultak kárigénnyel hozzá, nem bizonyítja, hogy nem lépett fel jelen esetben túlfeszültség. Mivel a felperes nem mentette ki magát a kártérítési felelőssége alól, ezért kártérítési felelősség terheli a fogyasztóval szemben.

A felperes keresetében az alperes ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte, tekintettel arra, hogy annak tartalma nem felel meg a jogszabályoknak. Keresete jogalapjaként a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) 31. § (1) bekezdés c) pontját, 32. §. b) pontját, 34. § (4) bekezdését és a Vet.) 36. § c)-d) és e) pontját, valamint az Elosztói Üzletszabályzata M4. számú melléklete 1.7. pontjában foglaltakat jelölte meg. Álláspontja szerint az alperes a szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül és megfelelő szakértői vizsgálat hiányában nem hozhatott megalapozott döntést, így az eljárást az Fgytv. 31. § (1) bekezdés c) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie azzal, hogy az eljárás folytatása lehetetlen.

Hivatkozott arra is, hogy az alperes döntését a Vet. 36. § c)-d) és e) pontjában foglaltak mellőzésével hozta meg, speciális szakértelem hiányában érdemben döntött a fogyasztó kérelme tárgyában. Feltétel nélkül elfogadta a fogyasztó által csatolt számlán szereplő megjegyzést, azonban az ő nyilatkozatát, miszerint vizsgálandó a túlfeszültség mértéke, figyelmen kívül hagyta. E nélkül az ő kárfelelőssége nem állapítható meg. Tévesnek tartotta az alperesnek azt az álláspontját, hogy a fogyasztó megfelelően bizonyította, hogy jogellenes magatartásával kárt okozott. Azt, hogy a fogyasztó részéről megfelelő volt-e a védelem kialakítása, és hogy ő nem mentette ki magát, szintén szakértő bevonásával lehetett volna eldönteni. Utalt arra is, hogy az Elosztói Üzletszabályzat M4. számú melléklet 1.7. pontja szerint kisfeszültségen gondoskodik arról, hogy a belső eredetű (kapcsolási) túlfeszültség csúcsértéke ne haladja meg a 2,5 kV-ot. Az ennél érzékenyebb fogyasztói készülékek védelméről a felhasználónak kell gondoskodni. Ismételten hivatkozott arra, hogy túlfeszültség esetén tömegesen léptek volna fel a fogyasztók kárigénnyel. Sérelmezte, hogy az alperes nem vette figyelembe, hogy a túlfeszültség csak akkor kerül naplózásra, ha a kapcsolási túlfeszültség túllépi a hálózati feszültség effektív értékének háromszorosát, amennyiben nincs ilyen esemény, azt rögzíteni nem lehet.

Tévesnek találta az alperes azon álláspontját, hogy megszegte az Elosztói Üzletszabályzat mentesülésről rendelkező 6.8. pontját, e rendelkezés csak akkor lett volna alkalmazható, amennyiben szerződésszegést követett volna el, eljárása azonban megfelelt a Vet. 36. § c)-d) és e) pontjában foglaltaknak, így a mentesülés körében nem az ellenőrzési körén kívül előre nem látható eseményt volt köteles bizonyítani, hanem azt, hogy a szolgáltatás szüneteltetése körében az irányadó előírásoknak megfelelően járt el. Kifogásolta azt is, hogy az alperes a kérelem megalapozatlansága miatt jogellenesen alkalmazta az Fgytv. 32. § b) pontját.