BH+ 2003.2.85 Ha a teljes alkoholtilalom esetén a munkavállaló beismerte, hogy a munkába állás előtt alkoholt fogyasztott és a munkába állást követően öt, illetve hat és fél órával 6, illetve 2 ezrelék alkoholszintet állapítottak meg, jogszerű a rendkívüli felmondás [Mt. 96. §, 103. §].

A felperes a keresetében az alperes 2000. június 1-jei rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az elmaradt munkabére, felmentési időre járó átlagkeresete, végkielégítés, és a jogellenesség jogkövetkezményeként hét havi átlagkeresete megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a műszaki ellenőr munkakörben dolgozó felperes munkaviszonyát az alperes amiatt szüntette meg rendkívüli felmondással, mert a 2000. május 25-én végzett alkoholszondázás 6 ezrelékes alkoholszintet, a véralkohol vizsgálat pedig 2 ezrelékes véralkohol tartalmat állapított meg. Az alperes hivatkozott az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettség megszegésére.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során azt állapította meg, hogy a felperes szondáztatására amiatt került sor, mert a megbízott főmérnök rajta alkoholszagot érzett, a szondáztatásra a munka- és tűzvédelmi előadó, valamint a rendész közreműködésével került sor. A felperes az első szondát nem fújta meg az előírt ideig, ezért az értékelhetetlen volt, a második, már előírásszerűen megfújt szonda zöldre színeződött, tehát a 6 ezrelékes alkoholszintnek megfelelő értéket igazolt. A vizsgálatról felvett jegyzőkönyvben a felperes arról nyilatkozott, hogy reggel 4 órakor a foga helyét egy gyűszűnyi vodkával kiöblítette, és ekkor kb. 3 cl cherryt is megivott. A munkáltató kezdeményezésére elvégzett véralkohol vizsgálat 2 ezrelékes véralkohol koncentrációt mutatott, a rendelőintézeti ambuláns lapok továbbá rögzítették, hogy a felperes lehelete kissé alkoholszagú volt.

A munkaügyi bíróság mindezek alapján megállapította a rendkívüli felmondás megalapozottságát arra is figyelemmel, hogy az alperes kollektív szerződése, munkavédelmi szabályzata és etikai kódexe teljes alkoholtilalomról rendelkezett, és ennek megszegése esetére rendkívüli felmondást helyezett kilátásba.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helytálló indokainál fogva - helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel összefüggésben kiemelte még, hogy a felperes mind a szondázás előtt - a jegyzőkönyvre saját kezű rájegyzéssel -, mind az orvosi rendelőben elismerte, hogy a munkakezdés előtt alkoholt fogyasztott, amit az alperes a sajátos és veszélyes tevékenységére tekintettel megtilthatott.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 3. §-át, 206. §-a (1) bekezdését, 221. §-a (1) bekezdését, továbbá a Ptk. 4. §-át.

A bíróságok nem értékelték, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvet a munkáltató unszolására írta alá, elutasították a közvetlen munkatársa tanúkénti kihallgatását arra, hogy alkoholszagot nem éreztek rajta; az eljárásban csak a munkáltató tanúit hallgatták ki, akik nyilvánvalóan elfogultak. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény egyes megállapításaira hivatkozva is vitatta a jogerős ítélet megalapozottságát.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.