62007CJ0561[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. június 11-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozás átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - A »válsághelyzetben lévő« vállalkozás átruházása esetén az alkalmazás mellőzését előíró nemzeti szabályozás. C-561/07. sz. ügy

C-561/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozás átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - A »válsághelyzetben lévő« vállalkozás átruházása esetén az alkalmazás mellőzését előíró nemzeti szabályozás"

Az ítélet összefoglalása

1. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv

(2001/23 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) , (3) és (4) bekezdés)

2. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv

(2001/23 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)

3. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv

(2001/23 tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

4. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv

(2001/23 tanácsi irányelv, 3. cikk, (3), (4) bekezdés, és 5. cikk (3) bekezdés)

1. A válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (4) bekezdése kivételt ír elő ugyanezen 3. cikk (1) és (3) bekezdésének alkalmazása alól, amely szerint a kedvezményezett köteles az átadót megillető, a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket, valamint a kollektív szerződésekben lefektetett feltételeket tiszteletben tartani a kollektív szerződés megszűnésének vagy lejártának időpontjáig, vagy egy újabb kollektív szerződés hatálybalépésének vagy alkalmazásának a napjáig, legalább egy éven át.

Ez a kivétel a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó, a tagállamok jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszereinek keretén kívüli, kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben járó jogait érinti. Így, tekintettel az említett irányelv fő célkitűzésére, amely a munkavállalók jogainak a vállalkozás átruházása esetén történő védelme, e kivételt szigorúan kell értelmezni. Ebből következik, hogy csak a jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszerek keretén kívüli, a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kimerítően felsorolt ellátások vonhatók ki a munkavállalók jogai átruházásának kötelezettsége alól.

Továbbá, a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmében a tagállamoknak, még abban az esetben is, ha e kivételt alkalmazzák, olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók érdekeinek védelmét azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra, ideértve a hozzátartozói ellátásokat is az ugyanezen rendelkezés a) pontjában említett kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében.

(vö. 29-32. pont)

2. Az a tény, hogy valamely vállalkozást a nemzeti szabályozásnak megfelelően válsághelyzetben lévőnek nyilvánítottak, a munkaerő tekintetében nem eredményezhet szükségszerűen és rendszeresen a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmében vett változásokat. Továbbá, a kérdéses olasz rendelkezések szerint az elbocsátást igazoló okok csak a vállalkozás egyes válsághelyzetei esetében alkalmazhatók, amint azt az Olasz Köztársaság maga is elismeri. Ezért a vállalkozás válsághelyzetének megállapítására irányuló eljárás nem jelenthet szükségszerűen és rendszeresen az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésének értelmében vett gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményező okot.

(vö. 36. pont)

3. A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja megengedi a tagállamoknak, hogy bizonyos feltételek között ne alkalmazzanak az említett irányelv 3. és 4. cikkében megfogalmazott egyes biztosítékokat valamely vállalkozás átruházására, amennyiben fizetésképtelenségi eljárás indult, és az az illetékes hatóság felügyelete alatt zajlik.

A Bíróság azonban az arra a kérdésre vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárás során, hogy a 2001/23 irányelvet megelőző, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187 irányelv alkalmazható volt-e olyan vállalkozás átruházására, amely a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárás alatt állt, kimondta, hogy az említett eljárás a vállalkozás tevékenysége fenntartásának elősegítését célozza egy későbbi folytatás érdekében, nem tartalmaz bírósági felülvizsgálatot, sem a vállalkozás vagyonának zár alá vételéről rendelkező közigazgatási intézkedéseket, és nem írja elő a kifizetések felfüggesztését. Továbbá, a nemzeti hatóság mindössze a vállalkozás válsághelyzetét állapítja meg, és ez a megállapítás lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy átmenetileg a rendkívüli létszámcsökkentési alap vállalja át összes munkavállalójának vagy azok egy részének díjazását.

Következésképpen, ezen tényekre tekintettel a vállalkozás válsághelyzetének megállapítására irányuló eljárás nem tekinthető olyannak, amelynek célja azonos a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett fizetésképtelenségi eljárás keretében követett céllal, sem pedig az illetékes hatóság felügyelete alatt zajló eljárásnak, amint az ugyanebben a cikkben szerepel. Ebből következik, hogy az említett rendelkezés alkalmazásának feltételei a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárásban nem teljesülnek.

(vö. 38-40. pont)

4. A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése megengedi a tagállamoknak a munkafeltételek megváltoztatásának előírását a munkahelyek védelme érdekében, a vállalkozás fennmaradásának biztosításával, anélkül azonban, hogy a munkavállalóktól megvonnák a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke által számukra biztosított jogokat. A munkafeltételeknek a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése alapján történő megváltoztatása nem jelenthet különleges eltérést az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt biztosítéktól, amely garantálja a kollektív szerződésekben lefektetett munkafeltételek tiszteletben tartását legalább az átruházást követő egy éven át. A 2001/23 irányelv rendelkezéseit ugyanis feltétlen érvényesülést követelő rendelkezéseknek kell tekinteni, abban az értelemben, hogy azoktól a munkavállalók hátrányára eltérni nem lehet, az átruházás időpontjában az átadó tekintetében fennálló, a kollektív szerződésből eredő jogok és kötelezettségek a vállalkozás átruházásának puszta tényénél fogva automatikusan átszállnak a kedvezményezettre. Következésképpen a munkafeltételeknek a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által megengedett megváltoztatása előfeltételezi azt, hogy a munkavállalók jogainak a kedvezményezettre történő átruházása már megtörtént.

(vö. 44., 46. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. június 11.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozás átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - A »válsághelyzetben lévő« vállalkozás átruházása esetén az alkalmazás mellőzését előíró nemzeti szabályozás"

A C-561/07. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2007. december 18-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Enegren és L. Pignataro, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviselik: R. Adam, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, J. Makarczyk, L. Bay Larsen (előadó) és C. Toader bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 22-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság - mivel az 1977. augusztus 12-i 675. sz. törvény (a GURI 1977. szeptember 7-i 243. száma; a továbbiakban: 675/1977. sz. törvény) 2. cikke ötödik bekezdésének c) pontja szerinti "válságban lévő vállalkozások" esetében hatályban tartotta az 1990. december 29-i 428. sz. törvény (a GURI 1991. január 12-i 10. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 428/1990. sz. törvény) 47. cikke (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit, és így a válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 3. és 4. cikke által a munkavállalók részére megállapított jogok nem biztosítottak - nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi jog

2 A 2001/23 irányelv 3. cikke szerint:

"(1) Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az olyan kötelezettségekért, amelyek az átruházás időpontját megelőzően keletkeztek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból.

(2) A tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadhatnak el annak biztosítása érdekében, hogy az átadó a kedvezményezettet tájékoztassa minden, ezen cikk alapján a kedvezményezett részére átruházásra kerülő jogról és kötelezettségről, amennyiben az átruházás időpontjában ezekről a jogokról és kötelezettségekről az átadónak tudomása van, vagy tudomása kellene, hogy legyen. [...]

(3) Az átruházást követően a kedvezményezett köteles tiszteletben tartani a kollektív szerződésekben lefektetett feltételeket, mégpedig ugyanolyan mértékben, ahogyan azt az adott megállapodás az átadó számára előírta, a kollektív szerződés megszűnésének vagy lejártának időpontjáig vagy egy újabb kollektív szerződés hatálybalépésének vagy alkalmazásának a napjáig.

A tagállamok korlátozhatják az ilyen feltételek kötelező figyelembevételének időtartamát azzal, hogy ez nem lehet kevesebb egy évnél.

(4) a) Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, az (1) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogára a tagállamok jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszereinek keretén kívüli, kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben.

b) A tagállamoknak még abban az esetben is, ha az a) albekezdésnek [helyesen: pontnak] megfelelően nem rendelik el az (1) és (3) bekezdés alkalmazását az ilyen jogok tekintetében, olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók és az átadó vállalkozásban már nem alkalmazott személyek érdekeinek védelmét az átruházás időpontjában azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra, ideértve a hozzátartozói ellátásokat is az a) albekezdésben [helyesen: pontban] említett kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében."

3 A 2001/23 irányelv 4. cikke értelmében:

"(1) A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez.

[...]"

4 A 2001/23 irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, a 3. és a 4. cikk nem vonatkozik egy vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság (illetve az illetékes hatóság által felhatalmazott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik.

(2) Amennyiben a 3. és a 4. cikket egy, az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították vagy sem), és az ilyen eljárás az illetékes hatóság (illetve a nemzeti jog által meghatározott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik, a tagállam rendelkezhet úgy, hogy:

a) tekintet nélkül a 3. cikk (1) bekezdésére, az átadónak valamely munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő és az átruházást vagy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően esedékessé váló tartozásai nem szállnak át a kedvezményezettre abban az esetben, ha az ilyen eljárás a tagállam jogrendszere szerint legalább olyan szintű védelmet nyújt, mint amilyet [az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal (HL 1994. C 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) módosított,] a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv [(HL L 283., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 217. o.)] által szabályozott esetekben biztosítanak; vagy rendelkezhet úgy, hogy:

b) egyrészről a kedvezményezett és az átadó, illetve az átadó feladatait gyakorló személy vagy személyek, másrészről pedig a munkavállalók képviselői megállapodhatnak a hatályos jogszabályok és a gyakorlat által megengedett keretek között a munkavállaló munkafeltételeinek megváltoztatásáról a munkahelyek védelme érdekében a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része fennmaradásának biztosításával.

(3) A tagállam alkalmazhatja a (2) bekezdés b) pontját olyan átruházás esetén, ahol az átadó a nemzeti jog által meghatározott komoly gazdasági válsághelyzetben van, feltéve, hogy ezt a válsághelyzetet az illetékes hatóság állapította meg, és lehetőség van ennek bírói felülvizsgálatára, és abban az esetben, ha ezek a rendelkezések a nemzeti jogban már 1998. július 17-én hatályban voltak.

[...]".

A nemzeti szabályozás

5 A 428/1990. sz. törvény 47. cikke (5) és (6) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"(5) Ha az átruházás olyan vállalkozást vagy termelési egységet érint, amelyről a CIPI [iparpolitikai koordinációs tárcaközi bizottság] megállapította, hogy az [...] 1997. augusztus 12-i 675. sz. törvény 2. cikke (5) bekezdésének c) pontja értelmében súlyos válsághelyzetben van, azon munkavállalókra, akiknek munkaviszonya fennmarad a vállalkozás megszerzőjével, nem alkalmazandó a polgári törvénykönyv 2112. cikke, amennyiben a megállapodás kedvezőbb feltételeket ír elő. Az említett megállapodás továbbá rendelkezhet úgy, hogy az átruházás a felesleges személyzetet nem érinti, és ez utóbbi egésze vagy egy része az átadóval marad munkaviszonyban.

(6) Azok a munkavállalók, akik nem kerülnek munkaviszonyba a vállalkozás megszerzőjével, bérlőjével vagy új üzemeltetőjével, elsőbbséggel jogosultak munkaviszonyt létesíteni, ha ez utóbbi az átruházást követő egy éven - vagy a kollektív szerződésben kikötött ennél hosszabb időtartamon - belül munkavállalót vesz fel. Az ilyen elsőbbségi joggal rendelkező munkavállalóval szemben, akivel a vállalkozás megszerzője, bérlője vagy új üzemeltetője a vállalkozás átruházását követő időpontban létesít munkaviszonyt, a polgári törvénykönyv 2112. cikke nem alkalmazható."

6 A 675/1977. sz. törvény értelmében az e törvény 2. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti válsághelyzet megállapítása lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy átmenetileg a Cassa integrazione guadagni straordinaria (rendkívüli létszámcsökkentési alap; a továbbiakban: CIGS) vállalja át összes munkavállalója vagy azok egy részének díjazását.

7 A 2001. február 2-i 18. sz. törvényerejű rendelettel (a GURI 2001. február 21-i 43. száma) módosított polgári törvénykönyv (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) 2112. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A vállalkozás átruházása esetén a munkaviszony a kedvezményezettel fennmarad, és a munkavállalót továbbra is megilleti az abból eredő összes jog.

(2) Az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelős a munkavállalót az átruházás időpontjában megillető összes jog tekintetében. [...]

(3) A kedvezményezett köteles az átruházás időpontjában hatályos nemzeti és területi kollektív megállapodásokban és üzemi megállapodásokban előírt gazdasági és normatív ellátások nyújtására azok lejártáig, kivéve, ha e megállapodások helyébe a kedvezményezett vállalkozására alkalmazandó más megállapodások lépnek. Ez kizárólag az azonos szintű kollektív megállapodások viszonylatában hatályos.

(4) Tekintet nélkül a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezésekben előírt, a munkavállalót megillető felmondási jog gyakorlásának lehetőségére, a vállalkozás átruházása önmagában nem teremt jogalapot az elbocsátásra. [...]

[...]"

A pert megelőző eljárás

8 2006. április 10-i felszólító levelében a Bizottság felhívta az olasz hatóságok figyelmét arra a tényre, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése ellentétes lehet a 2001/23 irányelvvel, mivel a CIGS rendszerébe felvett vállalkozásnak a vállalkozás megszerzőjéhez került munkavállalóit az esetlegesen szakszervezeti megállapodásban előírt biztosítékok sérelme nélkül nem illetik meg a részükre a polgári törvénykönyv 2112. cikkében biztosított jogok.

9 Az Olasz Köztársaság 2006. augusztus 8-i levelében vitatta, hogy nem teljesítette volna kötelezettségeit, arra hivatkozva, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése összhangban áll a 2001/23 irányelvvel.

10 2007. március 23-i levelével a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaság részére, amelyben megállapította, hogy e tagállam nem teljesítette a 2001/23 irányelvből eredő kötelezettségeit, és felszólította, hogy annak kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg az e véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Az Olasz Köztársaság 2007. május 29-i levelében válaszolt az említett véleményre, lényegében korábbi érveit fenntartva.

11 E körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

A keresetről

12 Előzetesen le kell szögezni, a Bizottság keresetlevelében azt állítja, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése nem áll összhangban a 2001/23 irányelvvel annyiban, amennyiben az nem biztosítja a munkavállalók részére a polgári törvénykönyvnek a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkében előírt biztosítékokat átültető 2112. cikkének alkalmazását válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén.

13 Az Olasz Köztársaság által benyújtott pontosításokat és a Bíróság által feltett kérdést követően a Bizottság válaszában, valamint a tárgyalás folyamán elállt arra alapított kifogásától, hogy az említett 47. cikk (5) és (6) bekezdése nem áll összhangban a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével és (2) bekezdésével.

A felek érvei

14 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a polgári törvénykönyv 2112. cikkének a válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházására történő alkalmazása kizárásával az átruházott vállalkozás munkavállalói elvesztik az általuk ledolgozott időtartam elismeréséhez, javadalmazásuk, és szakmai besorolásuk elismeréséhez való jogukat, valamint a jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszeren alapuló, a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő öregségi ellátásokhoz való jogot. Szintén elvesztik a kollektív szerződésekben lefektetett munkafeltételek legalább egy éven át történő kötelező figyelembevételéhez való, az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdése által biztosított jogukat.

15 A Bizottság rámutat, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése megengedi e 3. cikk (1) és (3) bekezdése alkalmazásának mellőzését a jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszerek keretén kívül nyújtott öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátások vonatkozásában, azonban ebben az esetben a tagállamok kötelesek a szükséges intézkedéseket elfogadni a munkavállalók érdekeinek védelmében. A kérdéses olasz szabályozás esetében viszont nem ez volt a helyzet.

16 A 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése a Bizottság szerint a 2001/23 irányelv 4. cikkével sem áll összhangban, mivel ez utóbbi rendelkezés megtiltja önmagában az átruházás indokával történő elbocsátást, nem akadályozza azonban az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez. Így a Bizottság rámutat, az a tény, hogy valamely vállalkozást válsághelyzetben lévőnek nyilvánítottak, nem jelent automatikusan és rendszeresen változásokat a munkaerő tekintetében a 2001/23 irányelv 4. cikke értelmében. Továbbá, a vállalkozás válsághelyzetben lévőnek nyilvánítása csak az átadót kötelezi, míg a 2001/23 irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségek a kedvezményezettre is alkalmazandók.

17 A Bizottság álláspontja szerint valamely válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása nem olyan vállalkozás átruházását jelenti, amely ellen az átadó vagyonának felszámolására irányuló eljárás indult, és amely az illetékes hatóság felügyelete alatt áll. Ez utóbbi helyzet az egyetlen, a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése által előírt olyan eset, amelyben megengedett az irányelv 3. és 4. cikke alkalmazásának mellőzése.

18 A 2001/23 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárás esetében annál kevésbé alkalmazható, mivel egyrészt az e rendelkezésben megfogalmazott előfeltétel a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazása, másrészt a 2001/23 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kizárólag valamely vállalkozás fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházására alkalmazandó, amely eljárásnak a szóban forgó eljárás nem feleltethető meg, figyelemmel a Bíróság által a C-472/93. sz., Spano és társai ügyben 1995. december 7-én hozott ítéletben (EBHT 1995., I-4321. o.) kimondottakra.

19 A 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, amely megengedi ugyanezen 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazását olyan átruházás esetén, ahol [az átadó] komoly gazdasági válsághelyzetben van, szintén nem alkalmazható, mivel a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja kizárólag arra hatalmazza fel a tagállamokat, hogy bizonyos körülmények között lehetővé tegyék az átadó és a munkavállalók képviselői részére a munkafeltételek közös megegyezéssel történő megváltoztatását, viszont ennek megfelelően nem engedi meg számukra a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke alkalmazásának mellőzését, amint azt a 428/90. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése előírja.

20 Az Olasz Köztársaság vitatja az állítólagos kötelezettségszegést, és arra hivatkozik, először is, hogy amikor a 2001/23 irányelv nem kötelezően alkalmazandó biztosítékot ír elő, nem róható a terhére a polgári törvénykönyv 2112. cikke alkalmazásának mellőzése. Erről van szó például a kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerek keretében nyújtott öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátások esetében, amelyek átruházását a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja akkor zárja ki, ha a tagállamok másként nem rendelkeznek.

21 Másodszor, e tagállam előadja, hogy amikor a 2001/23 irányelv kötelező, azaz annak 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében és (3) bekezdésében, valamint 4. cikkében felsorolt biztosítékokat hoz létre, az azoktól különleges körülmények miatt való eltérés lehetőségét is kifejezetten előírja.

22 A 2001/23 irányelv 4. cikkében előírt biztosítékkal kapcsolatban az Olasz Köztársaság kifejti, hogy a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárás mindig olyan különleges esetekre vonatkozik, amikor a válsághelyzet szociális szempontból, a helyi foglalkoztatás és az érintett gazdasági ágazat termelési helyzete tekintetében különösen fontos vállalkozást érint, amely esetek az elbocsátást indokoló körülményeket jelentenek.

23 A 2001/23 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdése az ezen irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében előírt biztosítékoktól való eltérést jelent, amely a vállalkozás olyan válsághelyzete esetén alkalmazandó, amilyet a 675/1977. sz. törvény előír, mivel a vállalkozás válsághelyzetének megállapítása e törvény értelmében előfeltételezi annak fizetésképtelenségét.

24 A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja ugyanis, amely az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy "az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem", a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárásra alkalmazandó. Ilyen esetben, még akkor is, ha a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke alkalmazandó, az említett rendelkezés lényegi eltérést ír elő, amely a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ellenére lehetővé teszi, hogy az átadónak a munkavállalókkal szembeni kötelezettségei ne szálljanak át a kedvezményezettre, feltéve , hogy az ilyen eljárás legalább olyan szintű védelmet nyújt, mint amilyet az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal módosított 80/987 irányelv által szabályozott esetekben biztosítanak. A CIGS mechanizmusa hosszabb időtartamot fog át, és a 428/1990. sz. törvény 47. cikke (6) bekezdésének megfelelően a felesleges személyzet kedvezményezett általi elsőbbségi alkalmazására vonatkozik, az esetleges egyéb munkaviszony létesítésekkel szemben, amelyeket ez utóbbi a vállalkozás átruházását követő évben kíván megvalósítani.

25 A 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, amely az említett 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjára történő utalással, komoly gazdasági válsághelyzet esetén a munkahelyek védelme érdekében a vállalkozás fennmaradásának biztosításával megengedi a munkavállaló munkafeltételeinek megváltoztatását, szintén különleges eltérést jelent a 2001/23 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt biztosítékhoz képest, amely előírja a munkafeltételek legalább egy éven át történő kötelező figyelembe vételét. A 428/90. sz. törvény 47. cikkének (5) bekezdése olyan eljárást állapít meg, amely minden részletében összeegyeztethető a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alkalmazásához szükséges eljárással. A komoly gazdasági válsághelyzet fennállását ugyanis hatóság állapítja meg, követelmény az esetleges munkahelyek megőrzése, szükséges a kedvezményezett, az átadó és a munkavállalók képviselői közötti megállapodás, és adott a bírósági felülvizsgálat lehetősége, mivel az előírt eljárás be nem tartása esetén, különösen a megállapodás megkötését illetően a feleknek jogukban áll a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulni.

26 Az Olasz Köztársaság végül azt állítja, hogy a 2001/23 irányelv olyan értelmezése, amely annak megakadályozásához vezetne, hogy a vállalkozás létszám fölötti munkavállalói továbbra is az átadó irányítása alatt maradjanak, kedvezőtlenebb volna rájuk nézve, vagy amiatt, mert a potenciális kedvezményezettet visszatarthatná a vállalkozás megszerzésétől, ha meg kellene tartania az átruházott vállalkozás felesleges személyzetét, vagy mert a személyzetet elbocsátanák, és így az elveszítené mindazon előnyöket, amelyeket adott esetben a munkaviszonyának az átadóval való fenntartásából eredően élvezne.

A Bíróság álláspontja

27 Mindenekelőtt megjegyzendő, az Olasz Köztársaság nem vitatja, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése a polgári törvénykönyv 2112. cikke alkalmazásának kizárásával a vállalkozás válsághelyzetének megállapítása esetén megfosztja az átruházással érintett, a CIGS rendszerébe felvett munkavállalókat a jelen kereset tárgyát képező biztosítékoktól. E tagállam azonban arra hivatkozik, hogy ez a kizárás összhangban van a 2001/23 irányelvvel, mivel, egyrészt, ezen irányelv a 3. cikkének (4) bekezdésében nem kötelezően alkalmazandó biztosítékot ír elő, másrészt, kifejezetten megengedi a 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében és (3) bekezdésében, valamint 4. cikkében előírt kötelező biztosítékoktól való eltérést.

28 Ilyen körülmények között először azt kell vizsgálni, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése olyan nem kötelezően alkalmazandó biztosítékot ír-e elő, amelynek kizárását a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése indokolja.

29 E tekintetben megjegyzendő, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése kivételt ír elő ugyanezen 3. cikk (1) és (3) bekezdésének alkalmazása alól, amely szerint a kedvezményezett köteles az átadót megillető, a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket, valamint a kollektív szerződésekben lefektetett feltételeket tiszteletben tartani a kollektív szerződés megszűnésének vagy lejártának időpontjáig, vagy egy újabb kollektív szerződés hatálybalépésének vagy alkalmazásának a napjáig, legalább egy éven át.

30 Ez a kivétel a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó, a tagállamok jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszereinek keretén kívüli, kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben járó jogait érinti. Így, tekintettel az említett irányelv fő célkitűzésére, amely a munkavállalók jogainak a vállalkozás átruházása esetén történő védelme, e kivételt szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján a C-164/00. sz. Beckmann-ügyben 2002. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-4893. o.] 29. pontját).

31 Megjegyzendő továbbá, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmében a tagállamoknak, még abban az esetben is, ha e kivételt alkalmazzák, olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók érdekeinek védelmét azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra, ideértve a hozzátartozói ellátásokat is az ugyanezen rendelkezés a) pontjában említett kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében.

32 Következésképpen, még abban az esetben is, ha a kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében nyújtott öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátások átruházására irányuló kötelezettségnek a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdéséből eredő kizárása összhangban van a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjával, megállapítandó, hogy az Olasz Köztársaság érvelése, mely szerint a vállalkozás válsághelyzete esetén a polgári törvénykönyv 2112. cikkének az átruházással érintett munkavállalókra történő alkalmazásának kizárása összhangban van a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével, e 3. cikk (4) bekezdésének téves és hiányos értelmezésén alapszik. Egyrészt ugyanis csak a jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszerek keretén kívüli, a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kimerítően felsorolt ellátások vonhatók ki a munkavállalók jogai átruházásának kötelezettsége alól. Másrészt, az átruházás kötelezettségének ilyen kizárásával egyidejűleg a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében a kiegészítő rendszerek keretében nyújtott, az említett 3. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti, öregségi ellátásokhoz való jog tekintetében a tagállamnak olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók védelmét, amit viszont az Olasz Köztársaság nem említ.

33 Következésképpen nem fogadható el az Olasz Köztársaság annak alátámasztására hivatkozott érvelése, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése összhangban van a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével.

34 Másodszor vizsgálni kell, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) és (3) bekezdése és 4. cikke alkalmazásának a 428/1990. sz. törvény 47. cikke (5) és (6) bekezdése általi mellőzése összhangban áll-e magával az irányelv rendelkezéseivel, amennyiben az kifejezetten megengedi az abban előírt kötelező biztosítékoktól való eltéréseket.

35 Ami elsősorban az Olasz Köztársaság azon érvét illeti, miszerint az átruházás esetén az elbocsátásra jogalapot teremtő, a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt okok teljesülnek a vállalkozás 675/1977. sz. törvény 2. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti egyes válsághelyzetei esetén, emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése mind az az átadó, mind a kedvezményezett vonatkozásában biztosítja a munkavállalók jogainak védelmét az olyan elbocsátással szemben, amelynek egyetlen jogalapja az átruházás, miközben nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez.

36 Megállapítandó azonban, hogy az a tény, hogy valamely vállalkozást a 675/1977. sz. törvénynek megfelelően válsághelyzetben lévőnek nyilvánítottak, a munkaerő tekintetében nem eredményezhet szükségszerűen és rendszeresen a 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmében vett változásokat. Megjegyzendő továbbá, hogy a kérdéses olasz rendelkezések szerint az elbocsátást igazoló okok csak a vállalkozás egyes válsághelyzetei esetében alkalmazhatók, amint azt az Olasz Köztársaság maga is elismeri. Ezért a vállalkozás válsághelyzetének megállapítására irányuló eljárás nem jelenthet szükségszerűen és rendszeresen a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésének értelmében vett gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményező okot.

37 Másodsorban, az Olasz Köztársaságnak a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt eltérésnek a válsághelyzet megállapítására irányuló, a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (6) bekezdése szerinti eljárásra való állítólagos alkalmazhatóságára alapított érvét illetően, ezen első rendelkezés szövegéből következik, hogy amennyiben a 2001/23 irányelv 3. és a 4. cikkét az átadó tekintetében indított fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni, és ha az ilyen eljárás az illetékes hatóság felügyelete alatt zajlik, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy tekintet nélkül az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére, annak 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek között az átadó egyes kötelezettségei nem szállnak át.

38 A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja tehát megengedi a tagállamoknak, hogy bizonyos feltételek között ne alkalmazzanak az említett irányelv 3. és 4. cikkében megfogalmazott egyes biztosítékokat valamely vállalkozás átruházására, amennyiben fizetésképtelenségi eljárás indult, és az az illetékes hatóság felügyelete alatt zajlik. A Bíróság azonban az arra a kérdésre vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárás során, hogy a 2001/23 irányelvet megelőző, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelv (HL L 61., 26. o.) alkalmazható volt-e olyan vállalkozás átruházására, amely a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárás alatt állt, kimondta, hogy az említett eljárás a vállalkozás tevékenysége fenntartásának elősegítését célozza egy későbbi folytatás érdekében, nem tartalmaz bírósági felülvizsgálatot, sem a vállalkozás vagyonának zár alá vételéről rendelkező közigazgatási intézkedéseket, és nem írja elő a kifizetések felfüggesztését (a fent hivatkozott Spano és társai ügyben hozott ítélet 28. és 29. pontja). Megjegyzendő továbbá, hogy a CIPI mindössze a vállalkozás válsághelyzetét állapítja meg, és hogy ez a megállapítás lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy átmenetileg a CIGS vállalja át összes munkavállalójának vagy azok egy részének díjazását.

39 Következésképpen, ezen tényekre tekintettel a vállalkozás válsághelyzetének megállapítására irányuló eljárás nem tekinthető olyannak, amelynek célja azonos a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett fizetésképtelenségi eljárás keretében követett céllal, sem pedig az illetékes hatóság felügyelete alatt zajló eljárásnak, amint az ugyanebben a cikkben szerepel.

40 Ebből következik, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja alkalmazásának feltételei a jelen kötelezettségszegés tárgyát képező eljárásban nem teljesülnek, az Olasz Köztársaság által e tekintetben előadott érvek tehát nem lehetnek helytállóak.

41 Továbbá, még abban az esetben is, ha - amint azt az Olasz Köztársaság állítja - a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja alkalmazható a válsághelyzet megállapítására irányuló eljárásra, e rendelkezés előfeltétele a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazása. A 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (6) bekezdése ezzel szemben azok kizárását írja elő.

42 Ezt az értelmezést támasztja alá egyébként a 2001/23 irányelv említett 5. cikkének az irányelv rendszerére tekintettel történő olvasata. Amikor ugyanis a közösségi jogalkotó ki kívánta zárni a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazását, azt kifejezetten előírta, amint ez magából az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, mely szerint, amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, az említett 3. és a 4. cikk nem vonatkozik egy vállalkozás olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult.

43 Harmadszor, az Olasz Köztársaság arra alapított érvével kapcsolatban, mely szerint a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) bekezdése állítólag összhangban áll a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésével, megjegyzendő, hogy e rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat a munkafeltételek megváltoztatásának előírására - ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése b) pontjának megfelelően - a vállalkozás olyan átruházása esetén, ahol az átadó komoly gazdasági válsághelyzetben van, feltéve hogy ezt a válsághelyzetet az illetékes hatóság állapította meg és lehetőség van ennek bírósági felülvizsgálatára.

44 Ebből következően, amennyiben a válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás állapota komoly gazdasági válsághelyzetnek tekinthető, a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése megengedi a tagállamoknak a munkafeltételek megváltoztatásának előírását a munkahelyek védelme érdekében, a vállalkozás fennmaradásának biztosításával, anélkül azonban, hogy a munkavállalóktól megvonnák a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke által számukra biztosított jogokat.

45 Tény viszont, hogy a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) bekezdése válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén egyszerűen megvonja a munkavállalóktól a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkében előírt biztosítékokat, következésképpen nem a munkafeltételek megváltoztatására szorítkozik, amint azt a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése megengedi.

46 Ellentétben az Olasz Köztársaság állításával, a munkafeltételeknek a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése alapján történő megváltoztatása nem jelenthet különleges eltérést az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt biztosítéktól, amely garantálja a kollektív szerződésekben lefektetett munkafeltételek tiszteletben tartását legalább az átruházást követő egy éven át. A 2001/23 irányelv rendelkezéseit ugyanis feltétlen érvényesülést követelő rendelkezéseknek kell tekinteni, abban az értelemben, hogy azoktól a munkavállalók hátrányára eltérni nem lehet, az átruházás időpontjában az átadó tekintetében fennálló, a kollektív szerződésből eredő jogok és kötelezettségek a vállalkozás átruházásának puszta tényénél fogva automatikusan átszállnak a kedvezményezettre (lásd a C-499/04. sz. Werhof-ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-2397. o.] 26. és 27. pontját). Következésképpen a munkafeltételeknek a 2001/23 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által megengedett megváltoztatása előfeltételezi azt, hogy a munkavállalók jogainak a kedvezményezettre történő átruházása már megtörtént.

47 A 2001/23 irányelv 5. cikke (3) bekezdése alkalmazásának feltétele továbbá a kérdéses eljárással kapcsolatban a bírósági felülvizsgálat lehetősége. E tekintetben az Olasz Köztársaság rámutatott, hogy az előírt eljárás be nem tartása esetén a feleknek joguk van a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulni. Ez a jog nem tekinthető az említett cikkben előírt bírósági felülvizsgálathoz való jognak, mivel az a komoly gazdasági válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás illetékes bíróság általi állandó ellenőrzését előfeltételezi.

48 Továbbá, az Olasz Köztársaság azon érvével kapcsolatban, miszerint kedvezőtlenebb volna a vállalkozás létszám fölötti munkavállalóira nézve a 2001/23 irányelv olyan értelmezése, amely annak megakadályozásához vezetne, hogy ők továbbra is az átadó irányítása alatt maradjanak, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság e tekintetben kimondta: a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) bekezdéséhez hasonló olyan rendelkezést, amelynek hatása az, hogy valamely vállalkozás munkavállalóitól megvonja a 2001/23 irányelv által számukra nyújtott biztosítékokat, nem lehet a munkavállalókra nézve kedvezőbbnek tekinteni ezen irányelv 8. cikke értelmében (a fent hivatkozott Spano és társai ügyben hozott ítélet 33. pontja).

49 Következésképpen nem fogadható el az Olasz Köztársaság azon érvelése, amely szerint a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében, valamint 4. cikkében felsorolt biztosítékoknak a 428/1990. sz. törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése általi kizárása összhangban van a 2001/23 irányelvvel.

50 A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság keresetét megalapozottnak kell tekinteni.

51 Következésképpen megállapítandó, hogy Olasz Köztársaság - mivel a 675/1977 sz. törvény 2. cikke ötödik bekezdésének c) pontja szerinti "válságban lévő vállalkozások" esetében hatályban tartotta a 428/1990. sz. törvény 47. cikke (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit, és így a válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése és 4. cikke által a munkavállalók részére megállapított jogok nem biztosítottak - nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

52 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel az 1977. augusztus 12-i 675. sz. törvény 2. cikke ötödik bekezdésének c) pontja szerinti "válságban lévő vállalkozások" esetében hatályban tartotta az 1990. december 29-i 428. sz. törvény 47. cikke (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit, és így a válsághelyzetben lévőnek nyilvánított vállalkozás átruházása esetén a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése és 4. cikke által a munkavállalók részére megállapított jogok nem biztosítottak - nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.