A Pécsi Ítélőtábla Pf.20140/2014/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 55. §, 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 164. §, 235. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 339. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) III. cikk] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.140/2014/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Füredi Péter pártfogó ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe, TH: ... Országos Büntetés-végrehajtási Intézet) felperesnek - a dr. Porpáczy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Berkéné dr. Porpáczi Szilvia ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2014. szeptember 1. napján kelt, 25.P.20.176/2014/11. számú ítélete ellen a felperes 12. és az alperes 13. és 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (egyszázötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerül díját a felperes 9.550.000 (kilencmillió-ötszázötvenezer) forint pertárgyértékű fellebbezésével összefüggésben a felperes, míg az alperes 450.000 (négyszázötvenezer) forint pertárgyértékű fellebbezése vonatkozásában az alperes viseli.

A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes 2008. július 31. napjától 2009. január 15. napjáig tartózkodott az alperes büntetés-végrehajtási intézetben előzetes letartóztatottként. Először a 10. számú, egyszemélyes zárkában helyezték el, amelynek nagysága 8 m², térfogata 27 légköbméter volt. Ezt a zárkát az alperes fegyelmezőzárkaként használta, ezért másnap áthelyezték a felperest a 13. számú zárkába.

A 13. számú zárka 21 fő fogvatartott befogadására volt alkalmas, 37 m² területen, illetve 126 légköbméter űrmértékkel. Itt 3 hónap 20 napig tartózkodott, ahol átlagosan 16-17 fő került elhelyezésre. Ebben a zárkában a mellékhelyiség 3 oldala volt felfalazva, és bejárata függönnyel volt elválasztva a zárka légterétől. A felperes számára megalázó volt, hogy csupán egy függönnyel elválasztott mellékhelyiségben, a nagy létszámú zárkalakók előtt kellett anyagcsere-folyamatait működtetnie, az azzal együtt járó hang- és szaghatással együtt. A szűkös mozgástér pedig azt eredményezte, hogy a napi egy órai szabad levegőn biztosított sétán túl többnyire az ágyán tartózkodott.

A felperes befogadásakor úgy nyilatkozott, hogy nem dohányzik, 2008. augusztus 18-án azonban írásban vállalta, hogy dohányzó zárkában helyezzék el. 2008. augusztus 1-től 2008. november 21-ig tartózkodott a 13. számú, dohányzó zárkában. Ekkor nevelői meghallgatáson kérte a dohányfüstmentes zárkában történő elhelyezését, ezért ezen a napon az 5. számú nemdohányzó zárkába került át.

Az 5. számú zárkában 2008. december 15-ig lakott, majd onnan a 23. számú, szintén nemdohányzó zárkában helyezték el. Az 5. számú zárka 2008. évben 6 fő befogadására volt alkalmas, 8 m², illetőleg 27 légköbméter területen. A 23. számú zárka ugyanebben az évben 6 férőhelyes volt 6 m², illetőleg 23 légköbméter területen.

A felperes több ízben járt orvosi vizsgálaton, amíg az alperes büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott. A diagnózisa minden esetben légúti megbetegedés volt. A büntetés-végrehajtás központi kórházában, Tn 2010. március 2-án, 2010. december 15-én és 2011. június 21. napján röntgenezték a tüdejét. A felperes mellkasi szervei épek, korának és alkatának megfelelő radiológiai jellemzővel bírnak, kóros elváltozást, eltérést a leletek nem mutattak.

Az alperes büntetés-végrehajtási intézetében 4 alkalommal részesült a felperes parancsnoki és 12 alkalommal nevelői meghallgatáson. Ilyenkor az intézeten belüli mozgását, a látogatók fogadását, ügyvédje felkeresését kérelmezte, valamint sérelmezte az egyszemélyes zárkában történt elhelyezését.

A felperes 2011. augusztus 15-én 15.000.000 forint kártérítés igényelt 5 hónap és 18 nap fogvatartási időre számítva azért, mert nemdohányzóként dohányzó zárkában való elhelyezése alatt egészsége károsodott. A felperes 2012. november 15. napján kiegészítette kártérítés iránti igényét azzal, hogy annak oka nemcsak a dohányfüst, hanem az is, hogy a 13. számú zárkában a WC nem volt fallal elválasztva a légtértől, valamint az alperes nem biztosította a zárkákban a fogvatartottak részére előírt szabad mozgásteret. Az alperes BV intézet parancsnoka a 2011. augusztus 26-án kelt 51-4-9/643/2011. számú, valamint a 2012. november 16. napján kelt 51-4-77/24/2012. számú határozataival a felperes kártérítési igényét elutasította.

A felperes az elutasító határozatok kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel fordult a bírósághoz, és az alperest módosított keresetében 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után 2009. január 16. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni a számára a dohányfüsttel, a WC használattal, valamint a szabad mozgástér hiányával összefüggésben okozott hátrányok miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegében vitatta. A WC használat és a nem a megfelelő nagyságú mozgástér kapcsán arra hivatkozott, hogy költségvetése nem biztosítja számára, hogy betartsa a jogszabályi előírásokat. A dohányfüst miatti kártérítési igényt a felperes hozzájáruló nyilatkozatára tekintettel kérte elutasítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 450.000 forintot és ennek 2009. január 16. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 330.000 forint perköltséget, valamint megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének a díját 97 %-ban a felperes, míg 3 %-ban az alperes köteles viselni.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a felperes alperesnél történt fogvatartásának idején hatályos Alkotmány 70/D.§-ának (1) bekezdése, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (továbbiakban Bv.tvr.) 36.§-ának (1) bekezdés a) pontja, a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának szabályairól a büntetés-végrehajtási szervezetnél 17/1999. (XI.18.) IM rendelet 2.§-a, a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 39.§-ának (1), (2) és (4) bekezdése értelmében a dohányzó és nemdohányzó fogvatartottakat el kell különíteni dohányzó és dohányfüstmentes zárkák kijelölésével, annak érdekében, hogy a fogvatartottak testi és lelki egészségét megőrizzék. A 2007/78 számú PK intézkedés az előírásokat úgy pontosította, hogy lehetőség szerint kell biztosítani az elkülönülést.