BH 2012.5.116 Óvadék letételének kizárólag a Be. 129. §-ának (2) bekezdés b) pontjában megjelölt ok esetén van helye. A Be. 147. § (1) bekezdése kizárja az óvadék letételét, ha az előzetes letartóztatás elrendelésére (fenntartására) a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel fennálló szökés, elrejtőzés veszélye miatt, a Be. 327. § (2) bekezdése szerinti okból, illetve ezen okból is sor került [Be. 129. § (2) bek. b) pont, 147. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2011. január 13. napján kelt ítéletével a vádlottat sikkasztás bűntette miatt, mint különös visszaesőt, 5 évi börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet kihirdetését követően hozott végzésével elrendelte a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig a Be. 327. § (2) bekezdése alapján a vádlott előzetes letartóztatását.

Ezt az ítéletet az ítélőtábla a 2011. február 9. napján kelt végzésével helybenhagyta.

2011. február 28-án a vádlott - meghatalmazott védője útján - óvadék megállapítása iránti indítványt terjesztett elő.

Az ítélőtábla a 2011. május 18. napján hozott végzésével a vádlott óvadék megállapítása iránt előterjesztett indítványát elutasította.

A végzés ellen a vádlott jelentett be - indokolás nélkül - fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség átiratában az ítélőtábla végzésének helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla helyes indokok alapján, törvényesen utasította el a vádlott óvadék megállapítása iránt előterjesztett indítványát.

Óvadék letételének, és arra tekintettel az előzetes letartóztatás megszüntetésének csak akkor van helye, ha az előzetes letartóztatás elrendelését kizárólag a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában megjelölt ok alapozza meg.