ÍH 2012.23 ELTITKOLT JÖVEDELEM KÁRTÉRÍTÉSKÉNT VALÓ ÉRVÉNYESÍTÉSE - JÓHISZEMŰSÉG ÉS TISZTESSÉG KÖVETELMÉNYE A JOGGYAKORLÁS SORÁN KÁRTÉRÍTÉSI PERBEN - RÉSZTELJESÍTÉS ELSZÁMOLÁSA A BÍRÓSÁG FELADATA - JOGOSULTI RENDELKEZÉS HIÁNYÁBAN A RÉSZTELJESÍTÉS ELSZÁMOLÁSÁNAK TÖRVÉNYI RENDJE

I. Az eltitkolt jövedelem kártérítésként való érvényesítése nem áll összhangban a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményével és joggal való visszaélésnek minősül. Amennyiben a károsult sem a balesetet megelőzően, sem a baleset után elért jövedelmei tekintetében nem nyújtott be adóbevallást, és nem fizetett személyi jövedelemadót, jövedelemveszteség megtérítése iránti igényt eredményesen nem érvényesíthet.

II. A részteljesítések elszámolása és a marasztalás összegének kiszámítása a bíróság feladata, melynek elvégzésére - jogszabályi lehetőség hiányában - nem lehet a feleket feljogosítani illetve kötelezni. Amennyiben a jogosult eltérően nem rendelkezik, a bíróság a Ptk. szabályai szerint számolja el a részteljesítést és az ítélet rendelkező részében végrehajtásra alkalmas módon határozza meg a marasztalási összeget.

[Ptk. 4. § (1), (4) bekezdés, 5. § (1)-(2) bekezdés, 290. §, 293. §, 339. § (1) bekezdés, 346. §, 356. § (1) bekezdés]

A felperes 2006. június 23-án segéd-motorkerékpárral közlekedett, amikor elütötte őt egy külföldi forgalmi rendszámmal ellátott személygépkocsi. A balesetben a felperes a bal lábszárának nyílt törését szenvedte el, sérülését műtéti úton, szegezéssel rögzítették, és a szárkapocscsontot is lemezelték. A felperes gyógyulása kilenc hónapot vett igénybe. A gyógyulását követően a bal lábának mozgása beszűkült, a felperes a mozgásában korlátozottá vált. Ez 30% mértékű általános, és 50% mértékű, a színpadi előadói tevékenységéhez kötődő különleges munkaképesség-csökkenést eredményezett. A felperes állapota végleges, abban változás nem várható. Az alperes 2006. október 31-én 500 000, 2007. május 2-án 1 718 808 forint kártérítést fizetett meg a felperesnek.

A felperes a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárai megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Keresetében 500 000 forint nem vagyoni kártérítésnek, a baleset időpontjától 2010. szeptember 30. napjáig lejárt 10 907 785 forint járadéknak, 2010. október 1-jétől havonta 224 920 forint folyamatos járadéknak, és a kártérítés után a keresetlevélben megjelölt időpontoktól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Indítványozta, hogy a bíróság az ítéletben kötelezze, egyidejűleg jogosítsa fel az alperest a peren kívül teljesített kifizetések elszámolására a Ptk. 293. §-ában meghatározott módon. Keresetében hivatkozott arra, hogy a baleset bekövetkezése kizárólag a külföldi gépjármű vezetőjének a közlekedési szabályszegésére vezethető vissza. Állította, hogy az A. együttesben gitáros-énekes színpadi előadóművészként, valamint motoros futárként végzett tevékenységéből származó rendszeres keresettel rendelkezett, amit részben elveszített a baleset következtében kialakult mozgáskorlátozottsága és munkaképesség-csökkenése miatt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Védekezésében előadta, hogy a felperes felróható magatartásával közrehatott kárainak a bekövetkezésében, ezért kármegosztás alkalmazása indokolt. Álláspontja szerint a peren kívüli teljesítésekkel a felperesnek a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárait teljes mértékben megtérítette. Tételesen is vitatta a felperes követelésének az összegét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3 352 480 forint tőkét, ebből 2 500 000 forint után 2006. június 23-tól, 72 000 forint után 2008. szeptember 30-tól, 69 480 forint után 2007. január 1-jétől, 666 000 forint után 2008. szeptember 14-től, míg 45 000 forint után 2007. november 4-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvénynek megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2010. november 1-jétől havonta 16 000 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A folyamatos járadék vonatkozásában az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a Ptk. 339. §-a, 346. §-a és a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet alapján áll fenn. A személygépjármű vezetője ellen indult büntetőeljárásban beszerzett gépjárműszakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a baleset bekövetkezése kizárólag a külföldi gépkocsi vezetőjének a közlekedési szabályszegésére vezethető vissza, míg a felperest sem közlekedési szabályszegés, sem vezetéstechnikai hiba nem terheli. Ezért az elsőfokú bíróság a kármegosztást nem találta indokoltnak.

Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kárainak kiküszöböléséhez szükséges kártérítés összegét 4 500 000 forintban határozta meg, amiből levonta az alperes által ezen a jogcímen teljesített 2 000 000 forintot. Ennek eredményeként 2 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest.

A perben beszerzett orvosszakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes hat hónapig szorult gondozásra. A gondozás költségének havi összegét 16 000 forintban határozta meg. A 96 000 forint gondozási díjat csökkentette az alperes által ezen a jogcímen teljesített 24 000 forinttal, és az alperest gondozási díj jogcímén 72 000 forint megfizetésére kötelezte. Az orvosszakértői véleményben foglaltak figyelembevételével a háztartási kisegítő költségét a balesetet követő kilenc hónapra havonta 13 000 forintban, a 2007. április 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra havonta 8000 forintban, a 2009. január 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakra havonta 9000 forintban állapította meg. Az ennek alapján kiszámított összegből levonta az alperes által teljesített 27 000 forintot, és háztartási kisegítő költsége jogcímén havonta 10 000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. A közlekedési többletköltség összegét a balesetet követő 9 hónapra havonta 10 000 forintban, mindösszesen 90 000 forintban, a 2007. április 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakra havonta 5000 forintban állapította meg. Közlekedési többletköltség jogcímén havonta 5000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. Kulturális többletköltségként 45 000 forintot, élelemfeljavítás költségeként 69 480 forintot ítélt meg a felperes javára.

Az elsőfokú bíróság a felperes jövedelemveszteség és jövedelempótló járadék megfizetése iránti követelésével kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a felperes sem a baleset előtti, sem a baleset utáni jövedelmének az összegét nem igazolta a perben. Ennek következményeként a felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy jövedelemének részbeni elvesztése miatt kár érte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a zenekari előadóművészi tevékenységgel elért jövedelem összegének a bizonyítására nem alkalmasak a felperes által csatolt zenekari megbízási szerződések, illetve a zenekarvezető által kiállított igazolás. Az ítélet indokolása szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy a zenekari tevékenységből származó jövedelmének a csökkenése okozati összefüggésben áll a balesettel. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felperes egyik tevékenységből származó jövedelme után sem tett eleget az adózási kötelezettségének, jövedelempótló járadék alapja pedig csak olyan jövedelem lehet, amely után az adó- és járulékfizetési kötelezettséget teljesítették. Az elsőfokú bíróság a felperes gyógyszerköltség megtérítése iránti igényét havonta 1000 forint összegben találta megalapozottnak, és 2010. november 1-jétől havonta 1000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.