A Debreceni Ítélőtábla Bf.594/2016/13. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 339. §, 348. §, 352. §, 354. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 570. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 38. §, 74. §, 92. §, 459. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Szabó József

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.594/2016/13.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2017. évi január hó 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A forgalomba hozatallal jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2016. évi június hó 16. napján kihirdetett 2.B.232/2014/108. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 9 (kilenc) évre,

II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) évre,

III. r. vádlotttét 3 (három) év 6 (hat) hónapra,

IV. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 (négy) évre enyhíti.

Az eljárás során lefoglalt 8 000 (nyolcezer) amerikai dollárt a Magyar Államkincstár Bü.90726 letéti számon tartja nyilván.

A lefoglalt 124 975 (százhuszonnégyezer-kilencszázhetvenöt) forintot I. r. vádlott részére rendeli kiadni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A I. r. vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába.

A fellebbezési eljárásban felmerült 80 457 (nyolcvanezer-négyszázötvenhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I. r. vádlott lakóhelye .... szám.

I n d o k o l á s

A Nyíregyházi Törvényszék ítélete ellen I. r. vádlott enyhítés, míg a védője felmentés céljából jelentett be fellebbezést.

II. r. vádlott és III. r. vádlottak - három napot fenntartva - nem éltek a jogorvoslati jogukkal, a II. r. vádlott védője felmentés, a III. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodsorban eltérő tényállás és jogi minősítés megállapítása, ezzel összefüggésben a büntetés enyhítése végett élt fellebbezéssel.

IV. r. vádlott felmentés, másodlagosan enyhítés, míg a védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyész valamennyi vádlottra tudomásul vette az elsőfokú bíróság marasztaló határozatát.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak, a kiszabott büntetések enyhítésére nem látott indokot. Utalt arra, hogy a törvényszék a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2. §-a kapcsán helyes jogi álláspontot foglalt el, amikor az elbírálás idején hatályban lévő büntető anyagi jogi szabályokat alkalmazta, ugyanakkor ennek indokát nem adta, ezért az ítélet jogi indokolása e körben kiegészítést igényel.

A másodfokú eljárásban az indítványát azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú bíróság az ügyész I. r. vádlottat érintő vagyonelkobzásra tett indítványát törvénysértően utasította el. Kifejtette, hogy a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 354. §-ának (5) bekezdése értelmében a jogintézmény alkalmazása nem esik súlyosítási tilalom hatálya alá, ezért ez az indítványtételi jogát nem korlátozza. Erre figyelemmel a 2 920 000 Ft, valamint a 8 000 amerikai dollár kiadására vonatkozó elsőfokú bíróság által hozott rendelkezés megváltoztatását indítványozta, ezen pénzösszegek visszatartásának elrendelését célozva. Utalt továbbá arra, hogy nem volt bizonyítás a kérdéses összegek eredetének a tisztázására, ezért e tárgyban nem lehet egyértelmű döntést sem hozni. Mindezek alapján indítványt tett a vagyonelkobzás kapcsán arra, hogy a másodfokú bíróság utasítsa a törvényszéket a Be. 570. §-ában írt különleges eljárás lefolytatására, egyebekben az elsőfokú döntés helybenhagyását kérte.

A másodfokú nyilvános ülésen a védők továbbra is fenntartották jogorvoslatukat és annak irányát. Mindegyikük indítványt tett - ahogyan az elsőfokú eljárásban is - II. r. vádlott 2013. június 15. napján tett gyanúsítotti vallomásának a bizonyítékok sorából történő kirekesztésére. Álláspontjuk szerint, mivel tolmács nem volt jelen a nyomozati cselekményen, ezért az ukrán állampolgárságú II. r. vádlott eljárási jogai sérültek, ezért ez a vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Az ítélőtábla a kizárólag védelmi fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a Be. 361. §-ának (1) bekezdését alkalmazva, nyilvános ülésen bírálta felül. Ennek során a másodfokú nyilvános ülésen a tolmács lefordította azokat az iratokat, amelyeket az ukrán hatóság küldött meg az elsőfokú ítélet kihirdetését követően (elsőfokú bírósági irat 119. lapszám). Ennek tartalma szerint II. r. vádlott édesapja jelent meg a Munkácsi Bíróságon, ahol nyilatkozatot tett, miszerint a fia ukrán nyelvű általános iskolába járt, majd tanulmányait szakközépiskolában, szintén ukrán nyelven folytatta. Elmondta továbbá, hogy a fia érti a magyar nyelvet, de csak csekély módon, beszélni magyarul nem tud. Az iskolai papírok pedig nincsenek a család birtokában.

Mindezek a II. r. vádlott személyi körülményei körében kerültek ismertetésre.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék minden részletre kiterjedő bizonyítást folytatott le. Beszerezte a büntető ügy elbírálásához szükséges és lehetséges bizonyítékokat. Nagy hangsúly helyezett II. r. vádlott első gyanúsítotti vallomásának a körültekintő értékelésére. Ennek következtében kitért arra, hogy miért törvényesen beszerzett bizonyíték ez a vallomás és miért nincs eljárásjogi ok e részletes, feltáró jellegű, a védő jelenlétében tett gyanúsítotti vallomásnak a Be. 78. §-a (4) bekezdésében írtak alapján történő kirekesztésére. Az e körben rögzített indokok helytállóak, a másodfokú nyilvános ülésen ismertetettek sem tartalmaztak olyan új információkat - figyelemmel II. r. vádlott későbbiekben megváltoztatott nyilatkozataira is - amelyek megcáfolták volna az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kérdéses gyanúsítotti vallomás törvényes bizonyíték, az figyelembe vehető a büntetőeljárásban.

A feltárt bizonyítékokat a törvényszék egyenként és összességében megvizsgálta, a logika szabályait szem előtt tartva, azokat értékelte. Kétség esetén a vádlottak javára mérlegelt. Indokolási kötelezettségét röviden és tömören, de teljesítette, megjegyezve, hogy az több vonatkozásban kiegészítésre szorul, amit az ítélőtábla pótol.

Összefoglalva az eddigieket megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el olyan eljárási szabályszegést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé, ezirányú indítvány nem is hangzott el, de részbizonyítás felvételére sem volt szükség.

Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a/ pontja értelmében a tényállás a következők szerint helyesbítendő és kiegészítendő: