BH+ 2000.1.82 I. Az apportálás önmagában nem jelent fedezetelvonást. Az apport ellentétele ugyanis az üzletrész, amely változatlanul a hitelezők rendelkezésére áll [Ptk. 203. §].

II. A másodfokú eljárásban nem lehet új megtámadási okot előterjeszteni [Pp. 247. §].

Az 1989. július 29-én alapított, és a Fővárosi Bíróságnál bejegyzett II. r. alperes egyszemélyes társasága volt a felperesnek.

A felperes és az I. r. alperes 1991. június 5-én keretbiztosítéki jelzálog- szerződést kötöttek. Ebben a felperes hiteltartozásának biztosítására 160.000.000,- Ft erejéig határozatlan időre szóló jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes javára a felperes tulajdonában lévő budapesti 1265. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 35 883 hrsz-ú ingatlanra. A földhivatal a jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba 1991. július 11-én bejegyezte, és ezzel egyidejűleg a jelzálogjog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyzett annak ellenére, hogy erről a szerződés nem rendelkezett.

A felperes 1993. július 21-én tartott közgyűlésen új igazgatósági tagokat választott. Az igazgatósági tagok S. R.-t vezérigazgatóvá választották. A vezérigazgató az igazgatóságnak nem tagja, az alapszabály 51. §-a szerint a társaság általános képviseleti joggal felruházott munkavállalója. Az igazgatósági tagok és a vezérigazgató cégbejegyzését a cégbíróság 1995. június 20-án jogerőre emelkedett végzésével elutasította.

A felperes új - és utóbb be nem jegyzett - igazgatósága 1993. augusztus 18-án hozott 11/8/1993. számú határozatával döntött arról, hogy a II. r. alperes törzstőkéjét 1.000.000,- Ft-ról felemeli 115.000.000,- Ft-tal 116.000.000,- Ft-ra. A törzstőkeemelés ingatlan tulajdonjogának apportálásával történik, ennek tárgya a budapesti 1265 számú tulajdoni lapon nyilvántartott 35 883 hrsz-ú irodaház, amely ingatlan 1089 Budapest, Kálvária tér 7. szám alatt van, és amelyre az I. r. alperes jelzálogjoga bejegyzésre került. Az igazgatóság felhatalmazta S. R. vezérigazgatót a törzstőke felemeléséhez szükséges intézkedések megtételére.

1993. augusztus 19-én a II. r. alperes tulajdonosa, a felperes a 1/8/1993. sz. határozatával az előbbiek szerint felemelte a II. r. alperes törzstőkéjét, és ugyanezen a napon elkészült a létesítő okirat módosítása is. Az alapítói határozat meghozatalánál és a létesítő okirat módosításánál a II. r. alperes egyedüli tulajdonosát - a felperest - S. R. képviselte. Az I. r. alperes az ingatlan apportálásához hozzájárult.

A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság az 1998. július 10-én kelt végzésével - más adatváltozásokkal együtt - a törzstőkeemelést a cégjegyzékbe bejegyezte, így a II. r. alperes 1993. augusztus 19-étől 116.000.000,- Ft törzstőkéjű társaság. A törzstőke felemeléséről szóló hirdetmény 1998. augusztus 27-én jelent meg a Cégközlönyben.

Az II. r. alperes utóbb többszemélyes társaság lett, a tagi összetétel többször változott, majd a törzstőke is leszállításra került.

A felperes - S. R. képviselő útján - és az alperesek 1993. november 12-én megállapodást kötöttek. Ebben a II. r. alperes átvállalta a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló és elismert tartozását, amelynek összegét 221.600.000,- Ft-ban határozták meg a szerződő felek, 40 millió Ft körüli kamattartozást az I. r. alperes elengedett.

Az I. r. alperes és a II. r. alperes 1993. november 12-én opciós szerződést kötöttek a fenti ingatlanra 250.000.000,- Ft + Áfa vételár kikötésével, 1993. november 15-től 6 havi időtartamra. A szerződés szerint az adásvételi szerződés az I. r. alperes egyoldalú írásbeli nyilatkozatával jön létre, melyet a II. r. alpereshez kell címeznie. A szerződést a két alperes mellett a felperes képviselője, S. R. is ellátta aláírásával. Az I. r. alperes az opciós szerződésre alapítottan 1993. december 28-án nyilatkozott a II. r. alpereshez címezve arról, hogy az ingatlant tulajdonba átveszi. A Fővárosi Kerületek Földhivatala a törzstőke emelés cégbejegyzésére és az opciós szerződésre, továbbá az I. r. alperes vételi nyilatkozatára tekintettel az I. r. alperes tulajdonjogát 1998. november 24-én kelt határozatával az ingatlannyilvántartásba bejegyezte.

A felperes ellen időközben felszámolási eljárás indult. A felszámolásról szóló közlemény 1994. március 31-én jelent meg a Cégközlönyben. A bíróság felszámolóként a TAKARÉK Vagyonkezelő, Csődmenedzser és Felszámoló Rt.-t rendelte ki, amely cég beolvadással megszűnt, és jogutódja a SERATUS Vagyonkezelő Rt. mint átvevő cég. A felperes képviseletét ettől az időponttól a felszámoló látja el. A korábbi igazgatósági tagok törlésre kerültek, míg az előbbiek szerint az 1993. július 21-én megválasztott igazgatósági tagok cégbejegyzésére nem került sor.

A felszámoló 1994. május 12-én arról tájékoztatta az I. r. alperest, hogy fedezetelvonás miatt az ingatlanra vonatkozó szerződéseket meg fogja támadni.

A felszámoló 1994. augusztus 10-én benyújtott, a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti hatálytalanságra alapított keresetében kérte az ingatlanra vonatkozó felperesi tulajdonjog megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. Keresetében utalt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi II. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre. 1994. november 10-én bejelentette, hogy nem saját nevében, hanem az adós képviseletében jár el. Igényét nem a Cstv.-re alapítja, hanem a Ptk. 236. §-ának (2) bekezdés c) pontja értelmében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanság miatt támadja az 1993. november 12-én megkötött tartozásátvállaló valamint opciós szerződést.

A felperes 1995. január 10-én ismét módosította a keresetét, mely szerint az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző apportálás semmis, és - mivel a II. r. alperes tulajdont nem szerezhetett - az opciós szerződés is érvénytelen. Kérte az eredeti állapot helyreállítását.

1995. február 21-én a felperes bejelentette, hogy a II. r. alperessel szemben a keresetétől eláll, az I. r. alperessel szembeni igénye tulajdonjog megállapítására irányul.

Az elsőfokú bíróság a felperesi elállásra nézve a II. r. alperest nyilatkozattételre nem hívta fel, a permegszüntetés tekintetében külön határozatot nem hozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette.

A felperes 1995. július 10-én érkezett fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a II. r. alperes tőkeemelése során a felperes nevében eljáró S. R. képviseleti joga hiányzott.