BH+ 2010.10.445 Az életjáradék összegét a bíróság a felek kölcsönös és méltányos érdekét figyelembe véve módosíthatja, ha az a szerződéskötéskor fennálló helyzethez képest az eredeti tartalomnak megfelelően már nem tartható fenn [Ptk. 589. §, 591. §].

Pertörténet:

Siófoki Járásbíróság P.20165/2007/47., Kaposvári Törvényszék Pf.21219/2008/3., Kúria Pfv.20093/2009/4. (*BH+ 2010.10.445*)

***********

A felperes és házastársa 1979. november 30-án életjáradéki szerződést kötöttek az alperessel és házastársával (a vejükkel és lányukkal). A szerződés alapján az sz. 275. hrsz-ú ingatlannak az 1/2-1/2 tulajdoni hányadát az alperes és házastársa szerezték meg, akik ennek ellenében havi 1000 forint életjáradék fizetését vállalták. A felperes és házastársa javára elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba.

A szerződéskötést követően az ingatlanon lévő régi tömésház utcai része lebontásra került és új lakóház épült, amelyben az alperes és házastársa, míg a régi épületből visszamaradt, de különálló melléképületben a felperes és házastársa laktak.

A felperes házastársa 1996. szeptemberében, az alperes házastársa 2006. augusztus 1-jén elhunyt. Az ingatlannak jelenleg egyedüli tulajdonosa az alperes.

A felperes leánya halálát követően felhívta az alperest fizetési kötelezettsége teljesítésére. Ennek az alperes visszamenőleg eleget is tett, azonban a felperes az életjáradékot visszaküldte és azóta az alperes ügyvédi letétbe helyezéssel teljesít.

A felperes keresetében előbb az életjáradék összegének havi 25 000 forintra való felemelését, továbbá azt kérte, hogy a bíróság jogosítsa fel az ingatlan főépületében az udvarra néző szoba kizárólagos használatára, a mellékhelyiségek közös használatára és az alperest ennek megfelelő birtokba- bocsátásra kötelezze.

Az eljárás során keresetét megváltoztatva elsődlegesen az életjáradéki szerződés megszüntetését és az ingatlan 1/2 tulajdoni hányada tulajdonába való visszaadását kérte, másodlagosan fenntartotta az életjáradék felemelése iránti keresetét és mindkét esetben kérte a használatba adásra vonatkozó keresete teljesítését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a peres felek életjáradéki szerződését módosította. Az alperest 2008. július 1-jétől kezdődően minden hónap 10. napjáig havi 13 350 forint életjáradék megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2006. szeptember 1. és 2008. március 31. közötti időre 280 350 forint életjáradékot, melyre jogvesztés kikötésével havi 10 000 forintos részletfizetést engedélyezett.

A sz. 275. hrsz.-ú ingatlanon lévő főépület használatát a peres felek között megosztotta. A felperes kizárólagos használatába adta a főépület udvar felőli szobáját. Az utca felőli nappalit és szobát az alperes kizárólagos használatába, míg a konyha, előszoba, folyosó, fürdőszoba, WC, kamra és padlásfeljáró helyiségeket a peres felek közös használatába adta. Az alperest a felperes kizárólagos használatába adott helyiség 15 napon belüli birtokba bocsátására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperest 15 000 forint részperköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt illetéket és előlegezett költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság a szerződés megszüntetése iránti keresetet elutasította, mert azt látta megállapíthatónak, hogy az célját és rendeltetését a szerződés módosításával be tudja tölteni; a megszüntetés a megkötése óta eltelt hosszú időre is figyelemmel szükségtelen és az a szerződésekbe vetett bizalom gyengülésével is járna.

Gazdasági szakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy az 1979-ben kikötött 1000 forint járadék jelenleg havi 26 701 forintnak felelne meg. Mivel az életjáradékot többen követelhették és azzal többen tartoztak, a kötelezettség nem volt egyetemleges és a felperes az életjáradék felére tarthatna igényt, az alperes által vállalt kötelezettség - kerekítve - jelenleg 13 350 forintra tehető.

Megállapította azt is, hogy az alperes alkalmi munkából származó jövedelméből ennek az összegnek a megfizetésére képes. Ugyanakkor a felperes megélhetését a nyugdíja fedezi, így az életjáradéki szerződésbe foglalt összegének jelenlegi értéke számára megfelelő mértékű. Mivel az életjáradéki szerződés szerencseszerződés, az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a megszerzett ingatlan értékénél eddig nagyobb értéket fizetett meg.

Az elsőfokú bíróság megállapította - az ítélet indokolásában - azt is, hogy a perbeli ingatlan főépületének 1/4 hányada a felperes tulajdonát képezi, 1/4 hányadára pedig házastársa halála következtében özvegyi haszonélvezeti joga áll fenn. Ezt a Ptk. 578/G. § (2) bekezdésére alapította és azzal indokolta, hogy a főépület építésekor a szülők és a fiatalok az építkezésben együtt gazdálkodó közeli hozzátartozóként vettek részt, közösen vettek fel OTP kölcsönt, de közreműködésük aránya pontosan nem állapítható meg.

A peres felek egyező előadása alapján megállapította, hogy az alperes a felperest a főépületbe nem engedi be. A főépület osztatlan közös tulajdonban van, ezért a Ptk. 143. § (3) bekezdése és a Ptk. 192. § (2) bekezdése alapján annak osztott használatát rendelte el, mert ítéletének indokolása szerint a főépület beosztására, helyiségei számára figyelemmel a használat megosztható és az egyik fél méltányos érdekét sem sérti.

Az ítélet megváltoztatása iránt mindkét fél fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad, költségeiket a felek maguk viselik.

A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően felderítette és abból helyes jogi következtetésre jutott.

A fellebbezések alapján rámutatott: Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy a szerződés módosításával az célját és rendeltetését be tudja tölteni. A feltárt adatok nem teszik lehetővé az életjáradék összegének további emelését. Téves az alperes álláspontja a Ptk. 241. §-ával kapcsolatban, mert a bíróság lényeges körülménynek ítélte az infláción alapuló értékviszony-növekedést.

A használati megosztással összefüggésben azt emelte ki, hogy a felperes tulajdoni igényt a perben nem terjesztett elő. Ennek hiányában a bíróság tulajdonjogot nem állapíthat meg és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem is támasztják alá azt, hogy a felperes a főépület 1/4 részének tulajdonosa, 1/4 részének haszonélvezője lenne. Indokolása szerint csak az állapítható meg, hogy a felperes valamilyen arányban tulajdonjogot szerzett, az ingatlannak az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa. A birtoklás és használat joga erre figyelemmel a Ptk. 98. és 99. §-a alapján őt megilleti. A másodfokú bíróság a használati megosztással egyetértett azzal, hogy a feleken múlik: az udvari szoba külön bejáratát megoldják-e; jelenleg a közös folyosó és bejáró használatával a felek kizárólagos használatába adott szobák megközelíthetők.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabálynak megfelelő határozat meghozatalával a használati megosztás és az életjáradék felemelése iránti kereset elutasítását, illetőleg annak alacsonyabb összegben való megállapítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.